GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tulajdonképpen jó végszót kaptam Iván László képviselő úrtól akkor, amikor a hozzászólását azzal indította, amivel reggel Cséfalvay államtitkár úr is, hogy az örökség, amit nem lehetett látni. Ehhez összesen egyetlen mondatot szeretnék hozzátenni, hogy mégis mi az, amit nem láttak. Ha csak a statisztikai évkönyvet megnézték - a devizahiteleseket említem, mert államtitkár úr ezt mondta egyik érvként. Tisztelt Államtitkár Úr! Az államilag támogatott lakásoknál 2002-ben 493,6 milliárd volt a költségvetés terhe. 2009-ben 1336 milliárd, és 2010-ben 1230. A devizaalapú már 2009-ben 2462 milliárd volt, és ez valójában, ha ön mint szakember visszanézné a statisztikákat, sajnos az én időmbe nem fér bele, hogy egészen 2005-től kezdjem a számsort felsorolni, hogy amikor a kamatok megnőttek, a forintalapú kamatok az egekig nőttek, akkor váltottak az emberek, önkormányzatok és vállalkozások a devizaalapú hitelre.
De térjünk vissza ahhoz, amit önök a hamis adatokról mondanak! Kell hogy erről beszéljünk, mert sajnos ezzel kezdődik a zárszámadás preambuluma. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szándékom megbántani az Állami Számvevőszéket, de remélem, hogy alelnök úr majd a végén, amikor ő is a zárszóban szót kap, azért csak mond erről valamit, mert ha egy kormány azt állítja, hogy hamisak az adatok, az Állami Számvevőszéknek legalább egy-két oldalnyi melléklettel ezt alá kellett volna támasztani, hogy mi az, ami hamis, mi az, ami más.
Ehhez én csak annyit tennék hozzá, hogy önök is tudják, hogy Magyarország az IMF-fel, az Európai Unióval való alkudozás során szinte negyedévente esett át különböző átvilágításokon, tehát kiderült volna, ha valahol nem valós számok vannak. Ez számomra azt mutatja, hogy önök egyszerűen egy olyan egyszerű dologról nem vesznek tudomást, hogy például van egy család, akinek van egy tervezett bevétele, a két felnőttnek, mondjuk, a havi nettó jövedelme, és ebből megtervezik a kiadásokat. De mit tesz Isten, jön egy influenzajárvány, és valamelyik kereső táppénzre megy, és táppénzt kap, már a bevételei csökkennek. És tegyük fel, hogy véletlenül pont abban a hónapban elromlik vagy a televízió, vagy a hűtőszekrény, ami nem tűr halasztást, tehát azonnal fizetni kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök, akik a hamisról beszélnek, önök azt állítják, hogy ez a család átveri saját magát, a családtagok egyenként átverik a többieket? Nem. Ez csupán az a tény, hogy amikor valaki tervez valamit, és gazdaságpolitikai tervet állít össze, amikor egy költségvetést elkészít, akkor bizonyos feltételezésekből indul ki. Az, hogy ezek közül a feltételezések közül nem minden teljesül úgy, ahogy ez várható volt, ez okozza azt, hogy számok eltérnek pozitív és negatív irányban, amivel Cséfalvay államtitkár úr a délelőtt folyamán nagyon ügyesen operált: ami pozitív irányú, arra azt mondta, hogy csekély mértékű pozitív, ahol negatív, ott drasztikus változás történt.
Tehát tisztelettel arra kérem önöket, szándékozom is beadni egy módosító indítványt, azt gondolom, elfogadom - és majd később vissza fogok térni -, hogy önöknek politikai feladatuk az, hogy visszafelé mutogassanak, és ez érvelhető, de azt gondolom, ha mást nem, akkor csak ki kell törölni. Ha nem töröljük ki, akkor viszont ragaszkodnék egy körülbelül olyan megfogalmazáshoz, hogy a 2010. május 29-én hivatalba lépő Orbán-kormány a nemzetközi gazdasági válságból kifelé tartó, fenntartható növekedési pályához közelítő gazdaságot örökölt. Hogy ezt miért mondom? Megint hivatkozom államtitkár úr expozéjára. Azt mondta, hogy 2010 első negyedévében az előző évi zuhanásból már növekedés volt. Tehát ugye, hogy igazam van? Hogy egy olyat örökölt, ahol már megkezdődött a növekedés. De szeretném alátámasztani egészen konkrét számmal. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak az ipari termelés 2010-ben 2009-hez viszonyítva 10,2 százalékkal növekedett, igaz, hogy az előző évi zuhanás volt. De még mielőtt a vitába belemennénk, azt is elmondom, hogy ezen időszak alatt az Unió 27 tagországának átlaga mindössze 6,7 százalék volt.
Tehát úgy gondolom, alá tudom támasztani azt, hogy mi az örökség, önök ezt a hamist egyelőre nem tudják két lábon álló valóságként bemutatni.
(16.30)
Azt is merném ezek után mondani, hogy az országgal szemben a bizalom helyreállt, mert a korábbi képviselők emlékeznek rá, amikor Varga Mihály itt, a parlamenti patkóban tiltakozott, hogy miért kellett kötvényt kibocsátani. Azért, mert ezzel tudta bizonyítani a Bajnai-kormány, hogy igen, most már segélyek nélkül, a pénzpiacokról is képes finanszírozni az ország költségvetését.
Sajnos, az Orbán Viktor és Matolcsy miniszter urak nevével fémjelzett gazdaságpolitika erről a növekedési pályáról elkormányozta az országot. És a kezdő lépések - és akkor most szépen vegyük sorba, hogy mi mindent tettek május után. Ebbe beletartozik - teljesen természetes, és kell hogy beszéljünk erről - Kósa Lajos, Szijjártó Péter, aztán Varga Mihály és végül Orbán Viktor 2010. június 11-én itt a Házban. Képviselőtársaim, dokumentumokkal lehet bizonyítani, hogy az Orbán-kormány milyen mértékű költekezésre készült és szánta el magát annak érdekében, hogy megpróbálják bizonyítani azt, hogy amit 8 éven keresztül állítottak, az valóság. És kiderült, hogy ez nem igaz, ez hazugság.
Matolcsy miniszter úr a 7-es szám bűvöletében él még mindig, tehát a '98-2002-es időszakból sem egészen sikerült kijózanodnia. A miniszter úr akkor 7 százalékos növekedésről beszélt, most 7 százalékos hiányról. Miért 7 százalékos hiányról? Mert körülbelül a 7 százalékos hiány teremtette volna meg azt a körülbelül 800 milliárd forintnyi fedezetet, amit szerettek volna elkölteni. Ha kell, pontosan lehet idézni dátumra, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr és Barroso bizottsági elnök úr megállapodott, és ez is tetten érhető, közleményben tették közzé, hogy nem lehet eltérni a korábbi hiánycéltól. És ha visszanézzük, ettől kezdve tetten érhető és bizonyítható napról napra, hogy a kormány egy hihetetlenül átgondolatlan, mindenféle számítást mellőző kapkodásba ment át, egészen december 31-éig. Erről valószínű, hogy később majd még újra kell beszélnünk.
Szeretnék egy másik dolgot elmondani, és én ezért azt mondtam, hogy államtitkár úr önmagával is ellentmondásba keveredett, de ezt nyilván a pulpituson nem vette észre, mert azt állította, hogy a stabilitást és a növekedést az Orbán-kormány tette meg, ugyanakkor azt mondta, hogy amit átvettek, az már nem eredményezte a továbbiakban a növekedés visszaesését. Nem, ez már növekedés volt, államtitkár úr, az első negyedévben, úgy, ahogy korábban elmondtam, és 2010 első félévében valójában megálltak a negatív folyamatok.
A lakossági jövedelem kapcsán ön ugyan azt állítja, hogy érdemben nem változott, aztán beszélt a bruttó keresetváltozásról, államtitkár úr. Az ifjúkori tanulmányainkban, hiszem, hogy mindannyiunknak, akik közgazdaságtannal foglalkoztunk, azt mondták, hogy a statisztikával nagyon gonoszul és csúnyán vissza lehet élni. Én megértem, hogy ön csak a bruttókereset-kiáramlásról beszélt, mert ha a nettóról is beszélt volna, akkor el kellett volna ismernie, hogy 2010-ben több pénz maradt az emberek zsebében, mert, megint csak idézném az KSH kiadványát, a nettó keresetek 7,5 százalékkal növekedtek, államtitkár úr, az előző évhez képest.
És azt is próbálom vizionálni, hogy ön miért nem akart erről beszélni, kedves államtitkár úr: ez jelentette azt, hogy a szocialista kormány vállalkozásokat segítő politikája és az emberekről való gondoskodása együtt megvalósítható volt úgy, hogy az adócsökkentésből több maradt a zsebben, és csökkent a nyomás a vállalkozásokra, a bérnövekedés irányába. És ezt ön a hozzászólásában megerősítette, hogy bizony a bruttó keresetnövekedéssel szemben majdnem a duplája lett a keresetnövekedés. Tessék már mondani, akkor ez mégis miből van, ha nem az adócsökkentésből?!
Aztán egy másik dolog, továbblépnék itt, csak egy fél mondat erejéig: a társadalombiztosítási járulék. Érdekes módon erről mindenki mélyen hallgat, hogy az előző kormány azzal is segítette a foglalkoztatást, hogy elkezdte csökkenteni a béren lévő járulékokat. Mi, szocialisták, a mai napig ezt követeljük, mert azt valljuk, hogy ha azt akarjuk, hogy kifehéredjen a gazdaság, és foglalkoztassanak embereket a kis- és középvállalkozások, akkor a bérre rakódó terheket kell csökkenteni, mert a magánember nem tud lépést tenni a fehérítés irányába, de a vállalkozás tud. Tehát ezért rettentően fontos lett volna, hogy önök is ezen az úton menjenek tovább, nem pedig azon az igazságtalan adórendszeren, amelyre különösen nem akarok kitérni.
És még talán ha a hamisításra visszatérhetnék, tisztelt képviselőtársaim: ebben már önök is tettestársak. A 2011. évi költségvetést és annak minden bázisadatát az Orbán-Matolcsy-páros szolgáltatta, célkitűzéseit az Orbán-kormány és a kormánypárti, Fidesz-kereszténydemokrata képviselők határozták meg. A tiszavirág-életet élt Orbán-Matolcsy világgyőztes tankönyvíró páros már februárban bejelentette, hogy újabb megszorító csomagra van szükség, tehát már februárban megbukott a decemberben elfogadott költségvetés. Kíváncsi lennék, mit fognak mondani 2012 őszén, hogy milyen hamis adatok szerepeltek az önök által összeállított 2011. évi költségvetésben. Tehát ezért tisztelettel kérem önöket arra, egyszerűen csak a józan ész, és nem is annyira az udvariasság szabályai szerint, hogy töröljük ki, nagyon-nagyon udvariatlan és sportszerűtlen az, ami a preambulumban írva vagyon.
Amiről még mindenképpen szeretnék beszélni: a nyugdíjkérdés. Miközben azt mindenki elismeri, hogy az infláció 4,9 százalék, a nyugdíjemelésekről beszélt Iván László is. Én vártam, hogy felteszi a kérdést: és hol van a különbözet a nyugdíjemelés és az infláció között? Megint szeretném visszaidézni azoknak, akik itt voltak '94-98 között, hogy az akkor ellenzékben lévő Fidesz hogyan próbált gúnyt űzni a Horn-kormány idején az ekkora, pontosan ekkora mértékű növekedésből. Az akkori szocialista-szabad demokrata-kormány a 0,2 százalékot sem tette el, hanem - bármilyen kicsi volt - kifizette. Itt senki nem beszélt róla, hogy hol van ez a pénz, hova lett, ki nyelte le, és mire fordították.
Még a nyugdíjkérdéshez, délelőtt Boldvai képviselőtársam már elmondta, és ezt Iván László képviselő úrnak mondom: ha megnézi a számokat, képviselő úr, hogy mennyi a bevétel, és mennyi a nyugdíjszerű kiadás, és ha figyelembe veszi, hogy ebből 2013-ban kezdenek kifizetni a magánnyugdíj-pénztárak nyugdíjat, tehát akkortól kezdve a nyugdíj 75 százalékát fizeti az állami, 25 százalékát a magánnyugdíjpénztár, akkor kiderül, hogy az a 2000 milliárd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) forint körüli összeg egyensúlyban marad…
