PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves parlamenti Képviselőtársaim! A rekedt hangom miatt elnézést kérek, és azért is, ha közben köhögök egyet-kettőt, de azért igyekszem elmondani, amit szeretnék.
A 2010 májusában hivatalba lépett nemzeti ügyek kormánya azzal szembesült, hogy az előző szocialista kormány költségvetésében hamis adatok szerepelnek, a költségvetési törvényben leírt főbb számok ugyanis egyáltalán nem feleltek meg a valóságnak, a 3,8 százalékos hiány valójában a 7 százalékot is meghaladta volna. A nemzeti ügyek kormányának rendkívüli gazdasági intézkedéseket kellett meghoznia annak érdekében, hogy hazánk elkerülje az adósságválságot, és a saját lábára állhasson. Az első és a második gazdasági akciótervvel, a bankadó, a válságadó kivetésével, valamint költségvetési zárolásokkal, államigazgatási fizetési plafon bevezetésével sikerült stabilizálni a költségvetést, és megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit.
A jelen törvényjavaslat normaszövege, a törvény mellékletei, általános indoklása és annak mellékletei alapvetően összhangban állnak. A dokumentum különböző részeiben mind kevesebb a pontatlanság, de persze található. Az általános indoklás évről évre teljesebb körben és tartalommal számol be a költségvetési törvényben kapott felhatalmazások teljesítéséről, jelezve azt is, ha az érintettek nem éltek a felhatalmazással. A törvényjavaslatra vonatkozó nem teljes körű törvényi előírásokat a zárszámadási dokumentum kevés kivételtől eltekintve teljesíti. A hosszú távú kötelezettségvállalások állományának összefoglaló áttekintése - Áht. 12/C. § (7) bekezdés - továbbra is hiányzik a dokumentumból.
A törvényjavaslat összeállítására vonatkozó hatályos szabályozási környezet változatlan, így továbbra is érvényes az a számvevőszéki megállapítás, hogy a jelenlegi prezentációs rendszer nem támogatja megfelelően az információtartalom állandóságát, az átláthatóságot, az évek közötti összevetést és a folyamatokról való képalkotást, ideértve a célok és azok teljesítésének követhetőségét is.
(16.10)
A zárszámadási törvényjavaslatra vonatkozó többéves ellenőrzési tapasztalatok alátámasztják, hogy a zárszámadás összeállításának teljes körű szabályozása, a tartalom és a szerkezet részletes meghatározása nélkül a prezentációs minősége érdemben nem javulhat. Az ÁSZ évek óta jelzi az erre vonatkozó külön szabályozás indokoltságát a szükséges és elégséges információk egyértelmű meghatározásával. Érdemi elmozdulás e tekintetben nem történt.
A számvevőszéki elvárást megerősíti Magyarország Alaptörvényének előírása, a 36. cikk (2) bekezdése, amely szerint a központi költségvetésről és annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatoknak azonos szerkezetben, áttekinthető módon és ésszerű részletezettséggel kell tartalmazniuk az állami kiadásokat és bevételeket.
A központi költségvetés 2010. évi hiánya - már elhangzott néhányszor ilyen adat - 853,9 milliárd forint volt, amely 2,1 százalékkal haladta meg a költségvetési törvényben meghatározott összeget. A hiány összege 109,1 milliárd forinttal, vagyis 14,6 százalékkal magasabb a 2009. évinél. A központi költségvetés hiánya már 2010. márciusban 608 milliárd forint volt, amely 71,2 százaléka a törvényben meghatározott összegnek. A 2010. év folyamán a hiány dinamikusan emelkedett, júniusban 1021,9 milliárd forint - vagyis 119,7 százalék -, novemberben ez már 1282,8 milliárd forint - 150,2 százalék -, illetve december első felében 1641,3 milliárd forint - 192,2 százalék - volt.
A költségvetési hiány kedvezőtlen alakulása miatt év közben azonnali beavatkozás vált szükségessé. Az előirányzott hiány betartása érdekében a kormány több intézkedést is tett. Elkészítette a 29 pontból álló első akciótervét - költségvetési megtakarítások, bankadó bevezetése -, majd a másodikat - válságadó bevezetése, kötelező magán-nyugdíjpénztári járulékok átirányítása -, továbbá a júniusi és a decemberi határozataiban előirányzat-zárolást, illetve csökkentést rendelt el.
A tb-alapokon belül a pénzügyi egyensúlyt tekintve a Nyugdíj-biztosítási Alap - különösen a nyugdíjügy közel áll hozzám - hiánya megközelítette a 3,7 milliárd forintot, amely nem érte el az összkiadás 0,5 százalékát. A bevételeken belül a nyugdíjalapnál a tervezett 2934 milliárddal szemben közel 20 milliárddal kevesebb folyt be. Ugyanakkor a járulék- és hozzájárulás-bevételek a nyugdíjalapnál az előző évhez viszonyítva emelkedtek. A nyugdíjalap többletbevétele a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányításából keletkezett, ugyanakkor a költségvetés ugyanezzel az összeggel, azaz 62 milliárd forinttal kisebb mértékben támogatta a nyugdíjalapot.
Jellemző módon 2002-ben a nyugdíjalap nettóhiány-elengedése és tervezett pénzátadása 177,8 milliárd forint volt. Ugyanez az összeg 2010-ben elérte a 211 milliárdot, 2010 végére pedig sikerült 200 milliárd közelébe szorítani.
A Nyugdíj-biztosítási Alap kiadási főösszegének 14,2 százalékát fedezte a hiányelengedés és a tervezett pénzátadás 2002-ben. 2010-ben ugyanez az arány már csak 6,9 százalék, tehát több mint felével lecsökkent.
A nyugdíjalap közvetlen költségvetési támogatása a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítását követően már 2010-ben is éreztette hatását, hiszen közel 20 milliárd forinttal kevesebbet kellett a központi költségvetésből átadni a nyugdíjalapnak.
Az Állami Számvevőszék ellenőrzési jelentése megállapítja, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásban részesülők létszáma 41 ezer fővel kevesebb volt, mint az előző évben. A legjelentősebb létszámcsökkenés jól láthatóan az előrehozott nyugellátásoknál és a nyugdíjkorhatár alatti rokkantsági ellátásoknál következett be. A korhatár feletti nyugdíjasok száma 2010-ben 20 200 fővel nőtt, ami azt jelenti, hogy a Ratkó-korszak előtti korosztályok - 1948 és korábbi - beléptek a korbetöltött nyugdíjasok körébe. Jól látható, hogy az azt megelőző évben a folyamatosan csökkenő öregségi nyugdíjasok száma elsősorban azért volt jelentős, mert a nőknél 57 évről 59 évre emelkedett az előrehozott nyugdíjba vonulás lehetősége. 2010-ben a rokkantsági nyugdíjban részesülők száma jelentős mértékben csökkent azok között, akik nem töltötték be az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ez mínusz 11,1 százalék.
A nyugdíjak reálértéke 1,9 százalékkal csökkent, amit befolyásolt, hogy 2010-ben már a 13. havi nyugellátás teljes egészében megszűnt. Emlékszünk rá, hogy ez bizony fokozatosan történt, de óriási veszteségeket éltek meg az akkori nyugdíjasok. Ugyanez, ha a reálértéket vizsgáljuk a reálkeresetekhez viszonyítva, akkor 4,6 százalékkal csökkent a nyugdíjak értéke.
A 2010. évi legfontosabb változás az volt, hogy ebben az évben két ütemben léphettek vissza a magán-nyugdíjpénztári tagok a tb nyugdíjrendszerébe. Először 2009. június 9-étől december 31-éig léphettek vissza az 1956-ban vagy korábban születettek az állami nyugdíjrendszerbe, majd az azt követő kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása eredményeként közel 97 százalék kötelező magán-nyugdíjpénztári tag került vissza az állami nyugdíjrendszerbe, és mindössze a 3,1 millió pénztártagból 97 ezer nyilatkozott úgy, hogy a magánnyugdíjpénztárukban akarnak maradni. Erre törvényi felhatalmazás volt, hiszen a szabad nyugdíjpénztár-választásról szóló szabályozás tette ezt lehetővé, szemben a kezdeti kötelező magánnyugdíjpénztárba léptetéssel.
A nyugdíjalap működési kiadásaira 24 milliárd 677 millió forintot irányzott elő a kormány, amelyhez társult a működési bevételek tervezett 1,9 milliárd forintja.
A nyugdíjalap működési előirányzatában közel 3,5 milliárd forint megmaradt, ami az előző évinek több mint a háromszorosa, de hozzá kell tennünk, hogy azt valójában a kormányhivatalokat megillető 748 millió forintos kötelezettségvállalás terhelte.
A nyugdíjrendszer tervezett átalakítása, a korhatár alatti nyugdíjak nyugdíjalapból történő kivezetése, a rokkantnyugdíjazás rendszerének átalakítása és a rendszerben maradók finanszírozásának áttétele az Egészségbiztosítási Alapba, avagy egy új szociális alapba, jelentős változásokat hoz majd a Nyugdíj-biztosítási Alap 2011. évi és a 2012. évi kiadási tételeiben.
A 2010. évben a kormány irányítása alá tartozó fejezetek többségének működését, gazdálkodását jelentős mértékben befolyásolta a kormányzati struktúra váltása. Az új struktúra célja az egyszerűsítés, a minisztériumok számának csökkentése, és ennek következményeként az olcsóbb államigazgatás kialakítása volt. A korábbi 13 minisztériumból, mint hallottuk és tudjuk, ehelyett 8 minisztériumot hoztak létre a szervezetek számának csökkentésével, az ellátandó feladatok körének szűkítésével.
A törvény meghatározta a korábbi struktúra átalakításának alapjait, kijelölte a minisztériumok jogutódait, valamint döntött egyes feladatok minisztériumok közötti átcsoportosításáról, továbbá rendelkezett az átadás-átvétel, jogelőd-jogutód lebonyolításának és dokumentálásának rendjéről is.
A központi államigazgatási szervek, költségvetési szervek, gazdasági társaságok, alapítványok átadás-átvételi eljárása nem teljes körűen a 2/2010. (VI. 8.) KIM rendeletben foglaltaknak megfelelően történt. Az új minisztériumi struktúrának megfelelően a feladatok átrendezése, amelyet a 2012/2010. (VII.1.) kormányrendelet tartalmazott, az előirányzatok mellett a minisztériumok szakmai szervezetei és a feladatellátást biztosító eszközök átadás-átvételét is szükségessé tette.
A törvény végrehajtásáról több kormányhatározat rendelkezett. Az előirányzatok új struktúrájának megfelelő átrendezését a Kincstár a tárcák esetenként késedelmes adatszolgáltatása alapján megfelelően hajtotta végre. További feladatmegosztásról szóló kormányhatározatok alapján az érintett minisztériumok a megállapodásokat a 2010. évben nem teljes körűen kötötték meg, illetve nem határidőben hajtották végre.
Ezeket a gondolatokat nem is tovább bővítve, de összegezve megállapításomat, a következőket tudom mondani a Magyar Köztársaság 2010. évi életében történtekkel egybekapcsolva.
(16.20)
A 2010. év a Magyar Köztársaság életében rendkívüli politikai, gazdasági, szociális és társadalom-lélektani kihívásokat hozott. A felhalmozódott deficitek, az eladósodás, a politikai irányváltás, a társadalmi struktúraváltások, az adatok rejtőzködése és a torzultsága, valamint a nemzetközi válságfolyamatok súlyossága megannyi sürgős, ugyanakkor hatékony megoldásokat követeltek meg.
A számvevőszéki jelentés és a törvénytervezet elkészítése átláthatóságot, megbízhatóságot, racionalitást, szakszerűséget és szakszerű adatfeltárást tett szükségessé, amely szempontoknak megfeleltek az illetékesek.
A magam részéről azt látom, és az általam ismertetett szempontoknak megfelelően a T/3927. számú és a T/3927/1. számú, plenáris vitára benyújtott tervezeteket elfogadásra ajánlom mindannyiunknak, és tanulságaival, megállapításaival viszont számolnunk kell.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
