SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzati átalakítás talán a legjobban a szociális ágazatot érintette, úgyhogy bizony 2010-ben megítélésem szerint az ágazat előirányzatainak gondos kezeléséhez nem volt meg minden feltétel. Egyrészt a fejezet felelőse a szociális ügyek mellé kapott még négy másik nagy területet, másrészt pedig a korábban a szociális tárcához kapcsolódó vagy odatartozó ügyek közül jó néhány különböző, más minisztériumokhoz került: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, az önkormányzati minisztériumhoz és a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Ez azért nagyon fontos, mert egyrészt a költségvetés előirányzatai nem automatikusan teljesülnek: be van írva, és akkor egyszerűen kiszivárog a pénz oda, ahová kell. Bizony ahhoz, hogy a megtervezett célok teljesüljenek, nagyon sok munka kell, és annak a legvége az, amikor a kifizetéshez az utalványozás megtörténik; addig is sok mindennek történnie kell.
És a másik pedig az, hogy az államháztartás konszolidált kiadásainak megoszlását nézve az látható, hogy a legnagyobb része a jóléti funkciókra fordítódik. A teljes kiadás 61,5 százaléka megy oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásokra és szolgáltatásokra, kultúrára, illetve nyugdíjakra, és a GDP-arányos kiadásokat tekintve a jóléti kiadások nagysága 30,7 százalék, ezen belül a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások, a szűkebben vett szociális terület 17,3 százalék.
A bizottsági ülésen a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselője elmondta, hogy 2010-ben a korrekciós intézkedések nem érintették a szociális területet, kivéve a magán-nyugdíjbefizetéseket. Ez nem véletlen, ennek megvolt az alapja, hiszen a 2008-ban kirobbant gazdasági és pénzügyi válság miatt a jóléti kiadások területén már több kiadáscsökkentést az előző kormányok - a Gyurcsány-kormány, majd utána a Bajnai-kormány is - végrehajtottak. Azonban ezt úgy tette, hogy a szociális biztonságot megpróbálta a pénzügyi lehetőségek mentén a lehető leginkább figyelembe venni, így aztán a korábbi egyensúlyteremtő lépések nem érintették a nyugdíjkorrekciós programot, a kivételes és méltányos nyugdíjemeléseket, az egyszeri segélyeket.
A januári 4,1 százalékos nyugdíjemelés mellett - ami mintegy 2,7 millió főt érintett - a korrekciós program mintegy 821 ezer főre terjedt ki, a kivételes nyugellátás emelésére több mint 1 milliárd forint, a kivételes nyugellátás megállapítására 210 millió forint, az egyszeri segélyre pedig 581 millió forint volt előirányozva felhasználásra. A novemberi 0,6 százalékos mértékű évközi kiegészítő nyugdíjemelés 17 milliárd forinttal növelte a 2010. évi nyugdíjkiadásokat.
A családtámogatások esetében sem történt 2010-re kiadáscsökkentő intézkedés. A túl-, illetve alulteljesítés - aminek a mértéke nem számottevő - alapvetően demográfiai és egyéb automatikus változások voltak, viszont mindig kimarad a beszámolókból és a figyelemből az, hogy 2009 őszén történt meg a 2010-es családtámogatási intézkedések megalapozása, mert 2009 őszén lett elfogadva az a törvény, amely a családi pótlék természetbeni folyósítását lehetővé tette akkor, ha a gyermek az iskolából igazolatlanul hiányzott; igaz, hogy akkor még csak 50 százalékos mértékben. Amikor az új kormány ezzel a választási ígéretével és törvénymódosítással, azaz az 50 százalék 100 százalékra történő módosításával jelentkezett, akkor már voltak bizonyos tapasztalatok.
És szeretnénk majd látni az újabbakat is, mert nekem vannak olyan információim, amelyek az igazolatlan hiányzásokban történő, akár látványosnak is nevezhető javulás mellett egy másik folyamatot is jeleznek, amit viszont nem kísér figyelemmel vagy nem kommunikál a kormány: ez pedig a magántanulóvá minősítés ügye. Ugyanis a korábban igazolatlanul hiányzó gyerekek iskolába történő visszatérésének nem mindenki örül, és sajnos ez a magántanulóvá minősítés a hátrányos helyzetű, nehezen nevelhető gyerekek esetében már a korábbi években megkezdődött, és úgy tűnik, hogy ez a dolog most újabb lendületet kapott. Majd reméljük, hogy a teljes folyamatról minden összefüggésében kapunk majd egy áttekintést, hiszen ha most nem igazolatlanul hiányzik, azért nincs iskolában, hanem magántanuló, azt gondolom, hogy az alaphelyzeten ezzel nem igazán tudunk változtatni.
Külön szeretnék kitérni az aktív korúak ellátására, hiszen ezzel a zárszámadás is, és a fideszes képviselőtársam is foglalkozott. Szeretném mindenképpen jelezni, hogy az “Út a munkához” program költségvetési szempontból mindenképpen nem a zárszámadásban írt 2008-ban, hanem 2009. április 1-jén indult. Tehát ha valaki nem tudja azt, hogy ez mikor indult, akkor elég nehéz elgondolni azt, hogy vajon hogyan tud erre megalapozott megállapításokat tenni. Azt gondolom, hogy ez egy olyan nagy társadalmi probléma, amelynek a megoldási igényéhez nem méltó az, hogy az új kormány és fideszes képviselők folyamatosan tulajdonképpen valódi információk és a program és annak korábbi menedzselésének eredményei nélkül állítanak különböző dolgokat.
Itt most a legnagyobb probléma - és már itten kormányzati képviselőktől is elhangzott -, az a probléma, hogy államadósságból lett finanszírozva, tehát túl nagy volt a túllépés, mintegy 60 milliárd forint. Mondhatnám azt is egyébként, hogy körülbelül ennyi az, ami a gazdagoknak elengedett kisadókból veszteség volt, és ha összehasonlítom, akkor a társadalmi hasznát tekintve talán mégiscsak ez a 60 milliárdos túllépés az, ami értelmes, a másik meg teljesen értelmetlen, de ezzel szakmailag nem bizonyítanám azt, hogy ez nem egy felelőtlenül beírt szám volt, hanem ez kifejezetten egy olyan előirányzat volt, amit bizony kormányzati szinten gondosan menedzselni kellett volna, és akkor a túllépés vagy nincs, vagy nem ilyen mértékű.
(18.00)
Mire gondolok? Először is: maga a zárszámadási törvény is rögzíti, hogy bizony, a 2009-es tapasztalatok alapján a program szabályozásában pénzügyi szigorításokat léptettünk életbe. Először is - és a legfontosabbnak ezt tartjuk -, az aktív korúak ellátásra jogosultságánál azt mondtuk, hogy egy családban egy ellátott lehet, hiszen kerülni szerettük volna azt, hogy ebbe a foglalkoztatási formába igyekezzenek, és ott próbáljanak megragadni, mint a legkényelmesebb, otthon közeli foglalkoztatásban.
Ugyanakkor nem változtattunk a paramétereken, mert nálunk a foglalkoztatás nem egy számmisztika, hanem egy nagyon fontos társadalompolitikai cél, aminek az a lényege, hogy a mi felfogásunk szerint a közfoglalkoztatásnak társadalmilag azt kell szolgálnia, hogy mindig minden családban legyen legalább egy 8 órás kereső, és ennek sem az érték- és mintaadó szerepét, sem pedig a gazdasági hatásait most nem akarom részletezni, mert nem annak van itt az ideje. Ezért nem változtattunk a szabályokon, és ezért van az, hogy a tavalyi évben a pénzügyi adatok szerint a 134 ezer önkormányzati közfoglalkoztatásba bevont érintettnek a foglalkoztatása több mint 6 hónap volt, az egy főre jutó költségvetési kifizetés is több mint 700 ezer forint.
Tekintettel azonban arra, hogy a 2009-es első év bizonyította, hogy az önkormányzatok nem képesek mindenkinek munkát adni, olyan szabályokat vezettünk be, amelyekkel az volt a célunk, hogy az önkormányzatoktól egyre több ember távolodjon, és sokkal differenciáltabb munkakínálat legyen. Tehát olyan szabály jött be, hogy az állami és önkormányzati többségi tulajdonú cégek is alkalmazhattak volna közfoglalkoztatottat. Közoktatási képzés, szakképzési program egészítette ki. A szociális támogatás átvihető volt a vállalkozásokhoz bértámogatásként. A közfoglalkoztatás és a foglalkoztatási kötelezettség új szabályozása erősítette a helyi szereplők koordinációját. Intézményesen bekapcsolódtak a közfoglalkoztatás tervezésébe, vagy bekapcsolódhattak volna a kisebbségi önkormányzatok, mindenekelőtt a romák. Biztosítva volt a továbbfoglalkoztatással a közfoglalkoztatás-szervező az önkormányzatnál és a munkaügyi szervezeteknél is. A differenciált ellátotti kör kezelésére helyi rendeletalkotási lehetőség született. Együttműködés alakult ki az FVM Vidékfejlesztési Irodájával, és egy konferenciasorozaton próbáltuk a lehetőségeket megismertetni. Létrejött a foglalkoztatási és szociális fórum, amely a sokféle lehetőség feltárásában és összeillesztésében lett volna - mint egy országos hálózat indulópontja - fontos szereplő, és még sorolhatnám tovább.
Úgy gondolom, hogy jó néhány intézkedés megszületett szabályozás szintjén, azonban ezek csak akkor hoznak hatást, ha odafigyelnek rá, ha ezzel foglalkoznak, ha a munkaügyi szervezet, a gazdasági szereplők tudják, hogy van ilyen lehetőség, és folyamatos a visszaellenőrzés. Ezzel szemben a kormányváltás után 3-4 hónapig azt hallottuk, hogy nem közfoglalkoztatással kell ezeket a problémákat kezelni, a versenyszféra fogja ezt megoldani, majd utána kiderült, hogy egy sokkal jobb közfoglalkoztatási programmal.
Őszintén remélem, hogy 2012-re egy az ideinél mindenképpen és a 2010-esnél is jobb közfoglalkoztatási program lesz. Ebben mi nagyon nagy partnerek lennénk, és őszintén reménykedünk mindazok érdekében, akik sajnos erre szorulnak rá az idén is nagy számban, azonban az adatok alapján mindössze 2 hónapos foglalkoztatással és 80 százalékban 4 órás 2 hónapos foglalkoztatással, ami 24 ezer forint. Tudomásom szerint ez nem több mint a 28 500, úgyhogy nem hiszem, hogy munkára ösztönöz.
A második kérdés a krízisalap kérdése. Igen szűkszavúan intézi el ezt a kérdést a beszámoló, pedig az átalakuló gáz- és távhő-támogatási rendszer, a kialakuló új lakásfenntartási rendszer szempontjából is bizony nagyon is érdemes lenne a tanulmányozásra. Hiszen itt egy országos hálózatú államigazgatási szerv, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság rendkívül flottul lebonyolított egy több mint százezer embert elérő programot, amely program a 20 és 50 ezer, majd később 100 ezer forint közötti gyors pénzügyi segítséget volt képes lebonyolítani.
Azért hozom ezt most szóba, hiszen a jövő héten fogjuk az uzsorakölcsön büntetési oldalát tárgyalni, ami helyes, de ha csak a kínálati oldalt próbáljuk megrendszabályozni, azaz aki pénzt kínál, és a keresleti oldalon, azaz akinek szüksége van pénzre, és sehol nem hitelképes, senki mástól nem kaphat, ha ezen nem segítünk, ha nem lesz kormányzati intézkedés és segítség, alternatíva az érintetteknek, akkor a kormány uzsorakölcsönökkel kapcsolatos elképzelései, azt gondolom, nem igazán fognak teljesülni. Tehát a tényleges segítség az egyik oldalon a büntetés, a másik oldalon pedig az alternatíva biztosítása. Javasoltuk 2011-re, hogy legyen krízisalap, ezt sajnos nem fogadták meg. Őszintén remélem, hogy 2012-re ezen az álláspontjukon módosítani fognak. Még egyszer mondom, egy állami és nem az önkormányzatok, egyébként is finanszírozás szempontjából nem sok jó elé néző önkormányzatok apparátusára bízott támogatási rendszerről lenne szó.
Az utolsó pedig az, hogy bizony ennek a zárszámadásnak van egy nagyon figyelemre méltó és előremutató eleme, amiről nem beszélnek, az előirányzat-túllépések. Ez 10 milliárd forint, azonban ebből több mint 5 milliárd az egyházi szociális intézményi normatíva kiegészítése, és majdnem 4 milliárd a szociális célú humán szolgáltatások normatív állami támogatása. Azt a folyamatot látva, amely éppen az önkormányzatok eladósodottsága miatt, illetve az önkormányzati finanszírozás jelenlegi és perspektivikusan sem javuló finanszírozása miatt kialakul, és az egyházaknál oldja meg a finanszírozást, előrevetíti, hogy ez a költségvetésnek egy másik oldalán bizony kőkemény húzást, kemény szorítást fog jelenteni, és nem tudom, honnan fogjuk finanszírozni. Tehát ettől nem jobb lesz a finanszírozás, csak drágább, és másnál fog jelentkezni, a központi büdzsé nem tehermentesül, hanem még többe fog ez neki kerülni.
Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy érdemes a zárszámadást tanulmányozni, mert nagyon sok benne a tanulság, összességében azonban én is azt mondom, hogy nem tudjuk a törvényjavaslat elfogadását támogatni, mert az indoklása nem a konkrét adatok figyelembevételével történt, és bizony, a valós folyamatokat és összefüggéseket nem mutatta be a 2010. évi költségvetés végrehajtása során. Erre én is próbáltam itt egy példát mondani.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
