VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szeretnék az előttem szóló képviselőtársaim szavaira reagálni. Szűcs Erika képviselőtársam figyelmébe szeretném ajánlani azokat a manapság már lassan megfakuló emlékeket, amikor Cséfalvay államtitkár úr hosszasan fejtegette, amikor megkérdezték az ellenzéki padsorokból őt, hogy mikor lesz már végre közmunkaprogram, ha már leállították az előzőt, hát helyette kéne valami, mert pénzhez, munkához, kenyérkeresethez kellene ezeket a bajban lévő embereket juttatni. Akkor azzal takarózott a kormány, hogy nem az állam dolga munkahelyeket teremteni, majd a versenyszféra ezt milyen remekül megoldja; ugye, képviselőtársam is erre utalt. Azután képviselő úr, illetve államtitkár úr a következő ülésre bejött, és kiderült, hogy van egy csodálatos közmunkaprogram, és máris van egy 180 fokos fordulat a kormányzat elképzeléseiben, és mégiscsak az állam fog munkahelyeket teremteni.
Ha a mostani foglalkoztatási adatokat megnézzük, gyakorlatilag ezekből is az derül ki, hogy a jelenlegi munkahely-növekedés mellett, ami gyakorlatilag stagnálásnak fogható föl, hiszen rendkívül alacsony a foglalkoztatás növekedése, alapvetően a közszféra áll, ezen belül is a közfoglalkoztatás. A versenyszférában mindössze 13 ezer fős volt a munkahelyek növekedése. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy áll az élet, mintha továbbra is válság lenne, holott, ha egy kicsit nyugatabbra nézünk, akkor láthatjuk, hogy kezdenek az exportpiacaink beindulni, kezd az európai gazdaság működésbe lendülni. Ha vannak is gondok a dél-európai államokkal, egészében az Európai Unió lényegesen magasabb ütemben növeli a gazdaságát, növeli a foglalkoztatását, mint Magyarország. Ez tehát egy teljesen kudarcos útnak tekinthető. Csak azért teszem ezt a kitérőt, hogy azért ezt tisztázzuk és szögezzük le.
Göndör István képviselőtársam pedig arra utalt, hogy ezt a bizonyos minimálbér-emelést a vállalkozókra hárította át az állam. Hát természetesen a vállalkozókra hárította át, ez egy jól csengő ígéret volt, nagyon sokaknak tetszett is, sőt a vállalkozók terheit ilyen módon növelte, hiszen a vállalkozóknál az a köztehertöbblet, amivel többet kellett befizetni, gyakorlatilag náluk csapódott le teljes egészében.
Az önkormányzati fejezetre szeretnék kitérni. Itt a helyi önkormányzatoknál azt láthatjuk, hogy az önkormányzatok 4000 milliárdból gazdálkodtak. Ha az önkormányzatoknál a hiányt nézzük, akkor itt 7,3 százalékos hiányt láthatunk, 232 milliárd forint volt a hiány, ami az önkormányzati szektorban teljesült. Nagyon sokszor kritizálták fideszes képviselőtársaink az önkormányzatok finanszírozási modelljét. Erre vonatkozóan benyújtattak ugyan nemrég tervet, de ennél zavarosabb elképzelést én még nem láttam, megmondom őszintén. Azt sem látom ezekből a tervezetekből, hogy azok a változások, amiket ilyen módon meghoznak, hogyan fognak majd költségvetési takarékossághoz segíteni bárkit is. Mert azt látjuk, hogy ha van egy működő struktúra, és ezen aztán a feladatfinanszírozás módján alapvetően változtatnak, és oly módon teszik ezt meg, hogy gyakorlatilag borítékolható, hogy az önkormányzati szektor fenntartásának költségei növekedni fognak, akkor én bizony erősen borúlátó vagyok azt illetően, hogy ez valóban előrelépés volt-e, vagy csak egy amolyan átszervezés, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr szokta mondani.
Amire utalni szeretnék, képviselőtársaim, az a bizonyos hamisítós kijelentés, amit még az államháztartás adataival kapcsolatban megfogalmaztak. Most kérdés az, hogy jogos lenne-e a részünkről vagy akár más ellenzéki pártok részéről, ha ugyanezt a fegyvert most megpróbálnánk alkalmazni a kormánypártokkal szemben. Hiszen ne felejtsük el, 2006 után narancsszínűbe borult az ország, jellemzően fideszes önkormányzatok alakultak. Vajon elfogadhatnánk-e azt, hogy bizony hamis adatok jelentek meg nemegyszer az önkormányzatoknál, késett adatközlések? Elfogadhatjuk-e azt, hogy az államháztartás információs rendszerének megújításáért, azért, hogy időben kiderüljön, mekkora hiányt fognak majd az önkormányzatok fölhalmozni, a mostani kormány, bár az előzőre szitkokat szórt, de maga sem tett semmit?
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Csak jelzem, képviselőtársaim, hogy a hiánytúllépés mértéke a GDP 0,2 százalékát tette ki, a másik 0,2 százalék, amivel túlléptük a tavalyi évre tervezett hiányt, az a bizonyos EDP-híd miatt volt. Tehát az a lényeg, hogy akkor, amikor a kormány csak késve szembesül az adatokkal, már csak idén tudja meg, hogy mennyi is volt az önkormányzati szektor hiánya, mivel az adatközlés késik, nem elégséges, akkor borítékolhatjuk, hogy a jelenlegi kivéreztetett helyzetben lévő önkormányzatoknál ez a probléma az idén is újra fog termelődni. És ha megnézzük a mostani önkormányzati finanszírozási modellt, azokat a törvényi garanciákat úgymond, amiket a kormány a költségvetési hiánykorláttal kapcsolatban igyekezett beépíteni, még azután is újra fog termelődni.
(18.30)
Tehát ezeket a strukturális problémákat, azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem sikerült megoldani, a hiány törvényszerűen, egyre inkább újra fogja termelni önmagát. Kérdés az, hogy felelős gazdálkodás történt-e az önkormányzatoknál, ha már egyszer nem védi meg az állam semmilyen módon a közösségi érdekeket, és nem próbál ez elé az eladósodási folyamat elé gátat emelni. Hogyha megnézzük a 2006. évet, akkor azt láthatjuk, hogy 2006-hoz képest az önkormányzati kötvénykibocsátás két éven belül megtízszereződött, képviselőtársaim, egyre nagyobb a probléma, és valamire föl szeretném hívni a kormány figyelmét.
Hogyha megnézzük az önkormányzatok adósságszerkezetét - és nekem rendkívül fáj, hogy ezzel a kormány egyáltalán nem foglalkozott -, akkor azt láthatjuk, hogy 2012 folyamán elsősorban az európai uniós kölcsönök visszafizetéséből az önkormányzatoknak egy olyan jelentős többletterhe keletkezik, amire a meglévő pénzügyi rendszer semmilyen módon nem nyújt fedezetet. Azok a tervek, amiket a kormány megfogalmazott, azokban nem szerepel az a többletforrás, ami ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítését célozta volna, ami garantálná azt, hogy nem fognak összedőlni és csődbe menni az önkormányzatok. Láttunk már csődbe menni megyei önkormányzatokat, láttunk már települési önkormányzatokat csődbe menni; azt nem láttuk, hogy a kormány milyen elképzelésekkel rendelkezik arra, hogy ezt a problémát megoldja. Ez a többletteher borítékolható, az adósság szerkezetéből ez teljesen egyértelműen kiderül; kérdés az, hogy mit kíván tenni ellene a kormány.
Kérdés az, hogy ennek az adósságállománynak, amit jelentős részben devizában denomináltak, milyen módon történik meg a forintosítása, vagy lesz-e egyáltalán. Jelenleg erre sem látunk tervezetet. Most a jelzáloghitellel terhelt lakásingatlanok problémáját oldja meg a kormány, de alapvetően ez a probléma, a devizahitelezés problémája a vállalkozói szektort is terheli, az önkormányzati szektort is, nyilvánvaló, hogy ennek a kérdését is meg kellene oldani.
Amit nagyon sokszor oly büszkén szoktak emlegetni fideszes képviselőtársaim, hogy a fideszes polgármesterek remekül fejlesztették a városukat, látványos fejlesztések zajlottak le. Ennek az volt az ára, hogy csúnyán eladósodtak az önkormányzatok, a saját bevételeikhez képest is jelentős összegű, az államháztartást lényegesen meghaladó hiányt halmoztak föl. Hogyha pedig megnézzük azt, hogy ezek az önkormányzatok, amelyekre fideszes képviselőtársaim oly büszkék szoktak lenni, milyen transzparenciaindexszel működnek, bizony, azt láthatjuk, hogy a független polgármesterek jellemzően a lista elején állnak, vagy legalábbis átlagában mindenképpen oda kerülnek, a fideszes önkormányzatok, hogy, hogy nem, éppen a fideszes prominens politikusok által vezetett önkormányzatok, mint Hódmezővásárhely vagy az V. kerület, azok pedig a transzparenciaindex szempontjából a legrosszabb besorolást kapták, a legkevésbé átlátható a gazdálkodásuk, nem ellenőrizhető ilyen módon. Erre vonatkozóan készültek a megyei jogú városok összehasonlításával egyértelmű elemzések, ebből teljesen egyértelműen meg lehet azt állapítani, hogy a kormányoldalnak az a védekezése, hogy az önkormányzatok átlátható módon gazdálkodnak fideszes vezetés alatt, az egész egyszerűen nem állja meg a helyét.
A zárszámadási törvényben megjegyezték, hogy a központi alrendszereknél, ahol a kormánynak közvetlen ráhatása van a gazdasági folyamatokra, ott pontosabb hiányteljesülés történt, mint az önkormányzatoknál, ahol a vártnál rosszabb egyenleget produkáltak. Érdemes lesz megnéznünk a későbbiek folyamán annak kérdését is, hogy mit tettek azért, és milyen lépéseket fogadtak el, hogy a hiánytúllépés mértékét csökkentsék. A törvényjavaslat szövege szerint 2010 júliusában 250-280 milliárd forintra volt becsülhető a hiánytúllépés mértéke. Az előző felszólalásomban utaltam arra, hogy a kormány hónapokon keresztül üldögélt tétlenül, és nem tett semmit, mert abban bízott - tévesen értékelve a helyzetet -, hogy az Európai Unió bele fog menni egy lényegesen magasabb hiánycélba is.
Ki szeretnék térni azonban arra, amit megtett a kormány, ezeket a Jobbik-frakció támogatta is. Bevezette a bankadót, amelyből 187 milliárd forint volt előirányozva a bevételi oldalon a költségvetésnél, erre teljesült ebből 182,3 milliárd forint a múlt évben. Csak utalni szeretnék arra, képviselőtársaim, amit a devizahiteles-vitában már egyszer elmondtunk, hogy a bankadót ténylegesen át tudták hárítani az ügyfeleikre a bankok, mert hogyha megnézik a Magyar Nemzeti Banknak azt a tanulmányát, amely vizsgálta a lengyel és a magyar devizahitelesek helyzetét, akkor azt láthatják, hogy a kockázati árak alakulásán felül, az indokolt kockázaton felül, hogyha elfogadjuk ezt, hogy képesek beépíteni a devizahitelek törlesztőrészleteibe, Magyarországon 1,5-2 százalékkal magasabb kamatot törlesztenek az ugyanakkor felvett svájcifrank-hitelek után az adósok, mint mondjuk, Lengyelországban. Nem történik egyéb, mint hogy a kormány és az a prudenciális felügyeleti hatóság, amit Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hívunk, átengedi a terepet a bankoknak, szabad kezet ad nekik, ők pedig kivetik a sarcot magasabb kamatok formájában a lakosságra, a vállalkozásokra, az önkormányzatokra, és ilyen módon a bankadó jelentős részét visszaveszik közvetlenül az emberektől.
Az egyes kiskereskedelmi egységeket terhelő adóknál, azt gondolom, elégedettebbek lehetünk a teljesüléssel. Én azt gondolom, hogy az a javaslat, amit a kormány elkészített, bár lyukakat tartalmaz - például a Metro-áruházlánc is kimaradt ebből a körből -, de alapvetően ezen a téren dicséretes volt az igyekezet, és azt gondolom, hogy bár szerényebb adóbevételek folytak be belőle, de mégiscsak látható, hogy ezen a téren eredményesebb tudott lenni a kormányzat.
Néhány szót szeretnék itt szólni az államháztartás összes kiadásán belül a különböző tételekről. A védelmi költségvetésünk 1,8 százalékát tette ki a GDP-nek. Az már borítékolható a gazdasági folyamatok és a jelenlegi kilátások ismeretében, hogy ez egy egyre inkább csökkenő tendenciát fog mutatni, azonban ki szeretném emelni azt, amit oly sokszor el is mondtunk eddig, hogy ennek alapvetően a NATO-kötelezettségek teljesítése tette ki a nagy részét, nem a hagyományos értelemben vett honvédelmi kiadások, hanem az úgynevezett kollektív védelmi kiadások, amelyeket a közösség érdekében hozott meg az állam.
Külön érdemes kitérni a rend- és közbiztonsági fejezetekre, az ezzel összefüggésben levő igazságügyi, illetve igazgatási kiadások alakulására, itt ugyanis azt láthatjuk, hogy a közbiztonság magyarországi megroggyanása miatt növekedtek az ezen a területen levő kiadások. Erre a területre, azért, mert a problémákat nem sikerült megoldani, azokat a szociális okokat, amelyek a bűnözés ilyen tömeges mértékű növekedéséhez vezettek, nem sikerült megoldani, ezért egyre inkább nagyobb lesz a védelmi költségvetés.
Végül, de nem utolsósorban szeretnék néhány szót szólni a szociális és jóléti kiadásokról, ahol szintén azt láthatjuk, hogy részben a magyar lakosság elöregedése, részben pedig a kedvezőtlen demográfiai folyamatokon belül a magyar lakosság kihalása miatt egyre nagyobb összeg jut a GDP arányában ezekre a területekre. Ez nyilvánvalóan egy kényszerpálya, nem lehet hagyni éhen halni embereket, azonban azt is láthatjuk, hogy ha ez így marad, hogyha nem sikerül a demográfiai folyamatok fenntarthatatlanságán fordítani, akkor borítékolható, hogy a magyar nyugdíjrendszer nagyon rövid időn belül, egy-két évtizeden belül össze fog dőlni, minden ellenkező kommunikáció ellenére. Borítékolható, hogy az úgynevezett helyettesítési ráta tovább fog romlani, egyre kevesebb köze lesz a ténylegesen kapott nyugdíjhoz annak az összegnek, amit mi munkavállalóként még aktív éveinkben befizettünk.
Ha a kormány komolyan gondolja, hogy ezeken a folyamatokon változtatni szeretne, akkor nem az egykulcsos adórendszer és a gazdagokat támogató gazdaságpolitika lesz erre a megoldás, hanem egy olyan családi adózás, amely munka alapú, nemcsak szavakban, alapvetően a magyar termelőszektort hozza helyzetbe, és alapvetően nem az idegenek, nem a multik, hanem a magyar kis- és középvállalkozók pártjára áll.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
