FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban egy rövid helyzetelemzéssel kezdjem, mielőtt belevágnék a törvényjavaslattal kapcsolatos gondolataim önök elé tárásába.
A Magyar Honvédség, mint ahogyan azt önök is látják, az elmúlt 21 év felelőtlen és mondhatni szolgalelkű politizálása következményeként romokban hever. Kifosztott, bezárt, eladott laktanyák, szétszéledt állomány, és mindössze néhány maroknyi NATO-, illetve ENSZ-kontingens az, ami nagy vonalakban jellemzi sajnálatos módon a Magyar Honvédséget. Külföldi érdekeket szolgálva küldik önök is halálba a katonáinkat olyan országokban, olyan háborúkban, amelyekhez nekünk, magyaroknak semmi közünk nincs. Úgy látom, hogy a Magyar Honvédség terén mindössze kirakatpolitizálás, látványpékség zajlik; ez nem változott az elmúlt két évtizedben.
A rendőrségről hasonlóképpen elmondható, hogy mind személyi, mind pedig technikai feltételekben hatalmas hiányosságok tapasztalhatók. A rendőri állomány túlnyomó többsége egzisztenciális gondokkal küzd, a rendőrök megítélése pedig a magyar társadalom részéről szintén hagy maga után nagyon sok kívánnivalót. Egy ilyen helyzetben mondhatnánk azt is, hogy üdvözítő és támogatandó minden olyan kormányzati szándék, ami a katonai és rendészeti felsősoktatás színvonalának növelését, az ehhez szükséges intézményhálózat megfelelő működésének biztosítását, valamint a jövő rendvédelmi és honvédelmi állományának erősítését célozza meg. Az említett területek jövőjének alapja pedig - ebben mindannyian egyetérthetünk - nyilvánvalóan az oktatás, a felsőoktatás lenne, s az már csak vita kérdése, hogy ezt egy centralizált vagy decentralizált struktúrában képzeljük-e el.
Azt gondolom tehát, hogy mindannyian egyetérthetünk a jelenlegi diagnózisban, és egyetérthetünk abban is, hogy a fenti okok miatt, amiket az előbb említettem, az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenképpen egy fajsúlyos kérdéskört tárgyal. S akkor itt van az a hatalmas ellentét, hogy miközben egy nagyon fontos, mindannyiunk számára fajsúlyos kérdéskört tárgyal a Magyar Országgyűlés, itt az ülésteremben ilyen kevés számú kormánypárti képviselővel találkozhatunk. Mondhatnánk, hogy ezt már megszoktuk, ahogyan azt is megszokhattuk, hogy az ellenzéki felszólalásokra nagyon ritkán reagálnak az államtitkárok, nagyon ritkán reagál a kormány képviselője. Meg azt is megszokhattuk, hogy nagyon fontos törvényjavaslatok, mint például ez is, szinte üres Ház előtt, gyorsított eljárásban, előkészítetlenül kerülnek elénk.
Azt meg egyenesen felháborítónak, megdöbbentőnek tartom, hogy most már a bizottsági üléseket is úgy hívja össze az adott bizottsági elnök - az én esetemben az oktatási bizottság elnöke -, hogy tegnap reggel autóban ülve, éppen a meghirdetett bizottsági ülésre tartva SMS-ben értesülök arról, hogy egy újabb ponttal fog bővülni a bizottsági ülés napirendje, az anyagot pedig 11 órakor az asztalon kapom meg a bizottsági ülés helyiségében. Azt gondolom, hogy ez az eljárási rend méltatlan mind a Magyar Országgyűléshez, mind pedig ahhoz az úgymond forradalmi kétharmadhoz, amely saját magát folyamatosan a nemzeti együttműködés kormányának titulálja.
Lássuk, hogy miről is szól ez a javaslat, amivel, mint mondtam, lényegében egyet is érthetnénk, ha az előkészítetlenség okán nem merülnének fel bennünk aggályok. Meg kell kérdeznem például a tisztelt előterjesztőket, hogy milyen nemzetközi példák vannak az ilyen típusú központosított egyetemekre, mint amit az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyal. A központosítás, azaz jelen esetben két felsőoktatási intézmény és egy kar összevonása ugyanis lehet előny, ha valóban sikerül megtakarításokat eszközölni az újonnan létrejövő intézmény működtetésében, és a központosítás maga után vonja a jobb szervezettséget, az áttekinthetőséget, valamint a karok és a különböző képzések közötti átjárhatóságot.
A három jelenlegi intézmény idei előirányzott költségvetése összesen 7,7 milliárd forintot tett ki, miközben az összevont intézmény jövő évi költségvetési előirányzata 6,3 milliárd, azaz részint takarékosságra hivatkozik a kormány az összevonás szükségességének indoklásánál. Azonban meg kell kérdeznünk, hogy biztosan elég lesz-e ez az összeg, nem kell-e számítani különböző leépítésekre, megszorításokra. Továbbá idekapcsolódó fontos kérdés az egyetem vagyongazdálkodása, amelyről szintén szeretnénk tájékoztatást kapni, konkrétan arról, hogy mi lesz az épületekkel.
A tervezett új intézmény létrehozása egyúttal veszélyeket is hordozhat magában, csak remélni tudjuk ugyanis, hogy a mindenkori kormányok a létrehozni szándékozott egyetemet nem tekintik majd a nagypolitika vagy az oktatáspolitika játékszerének. Aggályos, hogy a fenntartói testület tagjai a mindenkori kormányok közigazgatási, honvédelmi és rendészeti miniszterei, hiszen így gyakorlatilag a saját szájuk íze szerint folyhat az oktatás az egyetemen, és a törvényjavaslat kimondja, hogy a fenntartói testület meghatározza az egyetem magasabb vezetői és vezetői megbízással rendelkezők számát úgy, hogy eltérhet a felsőoktatási törvényben foglalt előírásoktól. Tény az is, hogy ráadásul az új felsőoktatási törvény még nincs is lefektetve.
(20.40)
Fennáll tehát a veszélye, hogy nem lesz kompatibilis az újonnan létrejövő egyetem szabályozásával, illetve fordítva, ráadásul a törvényjavaslatban a véleményünk szerint túlzott központosítással párhuzamosan az egyetemi autonómia csorbítására is törekszik.
A törvényjavaslatot elolvasva világosan látszik, hogy a fenntartói testület beegyezése, támogatása nélkül nem sok mindent lehet az egyetemen megvalósítani. A törvényjavaslat maga is hangsúlyozza a politikamentességet, mindeközben pedig a hatalom végrehajtói ága maga vesz részt az egyetem fenntartásában. Itt némi paradoxont látok.
Még egy gondolatot engedjenek meg a végére. A tegnapi bizottsági ülésen az egyik kormánypárti képviselő felvetette, hogy a létrehozandó új egyetem egyik kara, amely a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogutódjaként fog lényegében működni - már ha természetesen létrejön az egyetem -, akkor ez a kar tartsa meg Zrínyi Miklós nevét. Jómagam ebben a kérdésben - mint nemzeti radikális politikus - némiképp radikálisabb lennék. Amennyiben az új egyetem létrejön, támogatásra beadtuk azt az elképzelést, hogy Horthy Miklós nevét vegye fel az új intézmény, és a Horthy Miklós Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevet viselje. Úgy gondolom, vitéz nagybányai Horthy Miklós mind államférfiként, mind pedig katonaként példaképként szolgálhat nem csak számunkra, hanem az ott tanuló diákok számára is.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
