JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A politikai álmoskönyv szerint rossz entrée az, hogyha egy szocialista képviselő látványosan egyetért a jobbikos képviselővel, a) azért, mert nyilván az államtitkár úrnak maliciózus megjegyzésekre adhat okot, b) azért, mert lehet, hogy a képviselőtársam esetleg az átmeneti egyetértést szégyellené. De ne szégyellje, mert itt nem politikai-ideológiai azonosságról van szó, hanem egy adott helyzet ugyanazon megítéléséről. Tulajdonképpen, ha lehetne a jegyzőkönyvben, akkor azt mondanám, hogy legyenek kedvesek ismételten leírni azt, amit a Szávay úr mondott, kivéve 5 perc 58 másodperc és 6 perc 20 másodperc között, egyszerűen azért, mert akkor ő egy olyan mondatot mondott, amelyben az oktatási miniszter jogosítványait mások hiányolták, ő nem tartotta aggályosnak, én viszont aggályosnak tartom, egyébiránt az összes többivel egyetértek. De a parlamenti műfaj ezt nem igazán engedi meg, éppen ezért engedjék meg, hogy saját szavaimmal is néhány mondatot hadd mondjak el.
A magyar közmondás szerint, akinek csak kalapácsa van, az mindent szögnek lát, és azt gyorsan beveri. A kormánynak nagyon sokszor úgy tűnik, hogy csak kalapácsa van, mert mindent nagyon gyorsan, mindent türelmetlenül, mindent erőszakkal igyekszik átverni, és egyébiránt azt, amit a gazdasági élet büntet, a jog büntet, nevezetesen az erőfölénnyel való visszaélést, ezt a parlamentben okkal, ok nélkül gyakorolja, mert hiszen épeszűen valószínűleg nem lehetne korrekt magyarázatot adni arra, hogy ezt most kedden, 8 óra magasságában, másfél nappal a beterjesztés után miért tárgyalja a parlament általános vitán. Még az sem nagyon igaz, hogy kifárasztaná az ellenzéket, hiszen szemmel láthatóan a kormánypártiak fáradnak bele.
Valószínűleg arról van szó, hogy ki akarnak tölteni bizonyos időt, lelkük rajta, ugyanakkor megfosztják magukat is, a parlamentet is és egyébiránt a magyar demokráciát attól, hogy érdemben, alaposan fölkészülve lehessen egy olyan intézmény kialakításáról beszélni, amely első látásra és első megközelítésben akár még célszerű, okszerű, jól működő intézménye is lehet a magyar közigazgatás utánpótlásának, hogyha ebben a politikai felhangokat eltörölve ténylegesen érdemi párbeszédet tudunk folytatni. Nos, ezt nem nagyon engedték meg, ezzel együtt is érdemes néhány dolgot elmondani magáról a törvényről.
Ha belegondolnak képviselőtársaim az ezt megelőző törvénybe, ami valóban kuriózum - már a tekintetben, hogy bejelentettük és elfogadtuk, hogy egy ilyen lesz -, akkor is fölvetődött, most is szeretném megismételni, hogy egy ilyen nagy átalakításnak és egy ilyen változásnak akkor van létjogosultsága és alapja, hogyha a) sokkal jobb minőséget lehet produkálni, b) sokkal rendezettebben, c) sokkal olcsóbban. Most az a helyzet, hogy a jelenlegi törvényből, nevezetesen, hogy hogyan fog működni ez az egységes egyetem, nem nagyon derül az ki, hogy mitől lesz jobb a minőség. Az, amire államtitkár úr hivatkozott a válaszában, az az érvelés dadogós, hogy majd ezek összeadják a pénzt, és majd fogja oktatni - hogy is mondjam csak - a hadtudományok doktora majd a jegyzőnek készülő hölgyeket bizonyos kérdésekben. De megengedve azt, hogy vannak olyan alapismeretek, amelyek mind a négy területnek igazán szükségesek, és abban lehetnek olyan minőségi, felkészült professzorok, oktatók, akik tekintélyt, létjogosultságot tudnak adni az intézménynek, ezzel együtt sem feltétlenül garancia az, hogy az intézmény minőségi értelemben sokkal jobb képzést tud folytatni, mint az egyébként idáig működő, három különböző helyen dolgozó intézmény.
Nem is véletlen talán, hogy 2016-ig adnak önök a törvény alapján is engedményt arra, hogy bizonyos minősítési feltételeknek ez az intézmény feleljen meg, azaz barátok között is van durván öt év arra, hogy elérjen egy olyan színvonalat, olyan státust, olyan pénzügyi-gazdasági helyzetet maga az intézmény, amellyel egyébiránt már minősített oktatókkal lehet jól akkreditált intézményként kezelni ezt az egyetemet.
Nagyon nagy baj, hogy ennek az egyetemnek az akkreditációjához szükséges feltételeket nem teremtik meg, nem biztosítják, ám ellenben azoknak a jogosítványát, akik a minőségi oktatás és képzés színvonalát ellenőrizhetnék - lásd Akkreditációs Bizottság, lásd hallgatók és még sok minden más -, azoknak a jogosítványát egyébként meg csökkentik ebben az intézményben, minthogyha nem volna másról szó, mint a köz alattvalóit akarnák képezni a mindenkori politikai hatalom igényei alapján, ahelyett, hogy értelmes, józan gondolkodó, egyébként széles látókörű és ténylegesen a köz szolgálatára és a Magyar Köztársaság szolgálatára fölkészült katonákat, rendőröket és egyebeket képeznénk ebben az intézményben. Nem derül ki ebből az előterjesztésből, hogy ez milyen módon, milyen formában történik meg, és valóban milyen garanciák vannak arra, hogy jobban működnek.
Ha nem lesz jobb maga a képzés, nyilvánvalóan nem lesz olcsóbb maga a képzés, akkor mi indokolja mégis ennek az egésznek az átalakítását? És azok a szándékok, azok a kérdések, amelyek a) megfogalmazódnak a tekintetben, hogy a kormánynak milyen politikai elképzelési vannak, b) megfogalmazódnak a tekintetben a kérdések, hogy nincs-e emögött egy ingatlanhasznosítási szándék, azt gondolom, hogy magát az alapötletet teszik tönkre és lehetetlenítik el induláskor is, vagy legalábbis hozzák nehéz helyzetbe azokat, akik ezzel a kérdéssel és ezzel az intézménnyel a későbbiekben foglalkozni fognak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az új intézmény három miniszter, azt kell önöknek mondanom, hogy nagyon sok tekintetben három ellenérdekelt miniszter együttműködése alapján kell hogy működjék. Azért mondom önöknek, hogy ellenérdekelt, és ne kapjanak a szívükhöz, mert aki már dolgozott központi közigazgatás felső szintjén, az pontosan tudja, hogy költségvetési konfliktusokkal terhelt időszakban, akkor, amikor a hiány mértéke nagy, akkor, amikor a kormány nagyon súlyos megszorító intézkedéseket jelent be, akkor az erőforrásokért folytatott küzdelem a tárcák között is rendkívül heves, rendkívül erőteljes. A három intézményi felelős, kvázi három miniszter együttműködéséből gyakorlatilag a közös fejlesztés, az a fajta koncepció, amit egyébiránt egy ilyen intézményben a jövő felé fordulás tekintetében lehetne kérni és feltételezni, nem feltétlenül látszik biztosítottnak.
(20.10)
Hiszen, még egyszer mondom, a szakérdek sajnos nagyon sokszor, legalábbis az elmúlt 20 év tapasztalata alapján fölülírja az egyéb józan fejlesztési érdeket. Aggályos az, és nagyon aggályos, hogy e mögé az intézmény mögé még külön hivatalt szerveznek. És én magam aggályosnak tartom azt, hogy gyakorlatilag ez lesz az a felsőoktatási intézmény, amely igazából az összes többitől tökéletesen eltér. Korábban direkt az volt a szándék, és ez nemcsak ilyen liberális-balos találmány volt, hogy a felsőoktatási intézmények specialitásán túl legyenek olyanfajta követelmények, amelyeket mindegyik azonosan teljesít, mindegyik azonosan értelmez, és mindegyiket egyugyanazon szervezet ellenőriz, egyszerűen azért, mert ez így korrekt az oktatás-képzés minősége szempontjából, ugyanakkor ezek az intézmények autonómiával rendelkeznek.
Nos, szemmel láthatóan ennek az intézménynek az autonómiája zéró, a hallgatók autonómiája ebben zéró. Ehhez a rendőrtiszti főiskolások és a katonai képzésben részt vevők talán hozzá is szokhattak; őszintén szólva, a Corvinuson tanulóknak ez nagyon-nagyon új lesz, és egyébként nem is indokolt. Azt kell mondanom, hogy semmiféleképpen nem indokolt. Nem indokolt az, és azt kell mondanom kis iróniával, hogy ennek az ügynek egyébként a nagy nyertese a nemzetbiztonsági szakterület, hiszen önálló ágazatként jelenik meg a képzésben, egy olyan terület, aminek egyébként a szakmai igénye létszám szempontjából, azt kell önöknek mondanom, hogy messze korlátozottabb, mint akár a közigazgatás, akár a védelempolitika területe vagy akár a rendészet.
De ezzel együtt is azt akarom önöknek mondani, hogy nem helyes a hallgatók jogosítványainak ilyen mértékű csorbítása. Álláspontom szerint nem helyes egy olyanfajta fogadalomtétel, amely minimum felesel azzal a szándékkal, hogy ez az intézmény politikamentesen működjön. És nem helyes az, hogy kiragadjuk az egész intézményt abból a közegből, amit mi egyetemi, felsőoktatási közegnek tekintünk.
A következő, amiről szeretnék szólni, az a biztonságpolitika területén folytatott képzés. A Zrínyi Egyetem, amely egyébként éppen kezdte a nemzetközi kapcsolatait kiépíteni, a saját egyetemi, intézményi státusát megfelelő rangra emelni, annak teljes kiradírozása ebből a körből nekem nagyon fáj. De sokkal jobban fáj az, hogy nincsenek ebben a rendszerben civil hallgatók. Tisztelt képviselőtársaim, most nem látom, hogy itt ül-e, mert éppen a pulpitus eltakar, de Csampa Zsolt képviselőtársam a Nemzetvédelmi Egyetem civil hallgatója volt, akadémista. A mostani törvény alapján egy újabb Csampa Zsolt már nem járhatna oda. És én nem tartom helyesnek, hogy civil ember biztonságpolitikát és ilyenfajta ismereteket ne tanulhatna. Márpedig e szerint a törvény szerint nem tanulhat.
Azt gondolom, hogy kellene, merthogy a Magyar Köztársaságnak, ha korlátozott mértékben is, de szüksége van arra, hogy ilyenfajta szakembereket engedjen oda, és civileknek is, ne csak egyenruhásoknak, civileknek is engedje az intézményben való, ezen szakokon történő továbbtanulást. Sajnos ennek a feltételei ebben a pillanatban, azt kell önöknek mondanom, nem nagyon látszanak.
Az önálló katonai és rendészeti felsőoktatási intézmények megszűnnek ebben a pillanatban. Nem tudom, hogy önök tudják-e, vélhetően, akik szakmailag ezzel foglalkoznak, pontosan tudják, hogy úgy a rendészeti ügyekkel foglalkozó Rendőrtiszti Főiskola, mint például a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem hihetetlenül sok, szerteágazó nemzetközi szakmai és tudományos kapcsolatot épített ki az elmúlt időszakban, a NATO-val, az EU-val, függetlenül ezek megítélésétől, más partnerországokkal; képeztünk itt azerbajdzsánokat, nem föltétlenül örömükre és örömünkre, hiszen annak lett itt véres leszámolás is a következménye, de olyanfajta nemzetközi kapcsolatok színtere és az együttműködés terepe az intézmény, amit, azt gondolom, a későbbiekben is működtetni kell. Hogy ez hogyan és miféleképpen fog működni, itt a jogfolytonosság hogyan és miféleképpen teremthető meg, a különböző doktori képzés, példának okáért a Zrínyi Egyetemen hogyan teremthető meg, nem derül ki ebből az előterjesztésből. Nem állítom, hogy nem lehet ez jó. Nem állítom azt, hogy nem működőképes, viszont annak garanciája, hogy ez jó és működőképes legyen, egészen bizonyosan nem történik meg.
Befejezésül és nagyon-nagyon határozottan szeretném mondani, nekem nincs kétségem afelől, hogy ennek a törvénynek ugyanaz a sorsa, mint az összes beterjesztett törvénynek, hogy gyakorlatilag érdemi kontroll nélkül átmegy. Ugyanakkor az itt jelen lévő államtitkár urat és egyébként az itt jelen nem lévő, majd a felügyelő testületben tevékenykedő miniszter urakat mégis arra szeretném kérni, hogy ha már bejelentették, hogy ez a közszolgálati egyetem a közszolgálati elitképzés intézménye, akkor illő tisztelettel szeretném kérni, hogy az ehhez szükséges feltételeket is legyenek kedvesek biztosítani. Egy perc alatt befejezem, elnök úr. Egy olyan módon megnyomorított rendészeti költségvetés, egy olyan módon megnyomorított honvédelmi költségvetés, mint például amivel most, az idén ezek rendelkeznek, és nyilvánvalóan jövőre sem lesz sokkal több pénzük, az nem garancia arra, egyáltalán nem garancia arra, hogy ezeknek a finanszírozási problémái biztosítottak lesznek (sic!). És az, hogy egyébként elvileg adhat majd valamennyi tárca céltámogatást ezeknek az intézményeknek, hurrá - elvileg lehetne több pénzük is. De mivel gyakorlatilag nincsen több pénzük, éppen ezért azt gondolom, hogy a működéssel lehetnek nagyon-nagyon komoly problémák. És önmagában nem az alapműködésre fog ez hatni, hanem a képzés színvonalára.
A Magyar Köztársaságnak, valamennyiünknek szüksége lenne valóban az eliten képzett közszolgákra, az ehhez szükséges feltételeket viszont meg kell teremteni, ez a törvény meg nem teremti meg.
Köszönöm a figyelmét, és köszönöm elnök úr tiszteletét és engedélyét.
