KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament nem egy szavazatgyártó nagyüzem, a képviselők pedig nem betanított munkások. A mandátumunkat nem azért kaptuk, hogy vezényszóra, gépiesen nyomkodjuk a szavazógombot, és ezzel pártjaink rövid távú céljait szolgáljuk, hanem azért, hogy minden magyar állampolgár érdekeit szem előtt tartva felelős döntéseket hozzunk. Igen káros és veszélyes az a gyakorlat, amelyben parlamenti képviselők egyéni felelősségüket félretéve, pártjuk többségét követve szavazóautomataként viselkednek e Házban.
Mindannyian érezzük, hogy a politika világa és a társadalom között egyre nagyobb szakadék tátong, hogy sokak bizalma a politikusokban, sőt akár a többpárti demokrácia intézményében is megrendült. E bizalomvesztés abban is megnyilvánul, hogy egyre többen adják fel abbéli hitüket, hogy társadalmunk jó irányban halad, hogy a politikai elit az egyre nehezebb helyzetbe kerülő állampolgárok számára megnyugtató választ tud adni.
A nyugtalanító perspektívátlanság az ellenállásra leginkább hajlamos fiatal generációkat akár a fennálló rendszerrel is szembefordíthatja. A felhalmozódott indulatok pedig, mint annak Európa más országaiban tanúi lehettünk, könnyen elsöpörhetik a társadalmi normák törékeny szerkezetét. E folyamat megállításában, képviselőtársaim, nekünk, képviselőknek személyes példánkkal kiemelt szerepet kell vállalnunk.
Mandátumunk a választóktól kapott megtisztelő felhatalmazás, amellyel őket képviselve döntéseket hozunk. A képviselő, tartozzon bármelyik párthoz is, elsősorban egyéni lelkiismerettel rendelkező ember, akinek személy szerint kell meghoznia döntését az országot érintő ügyekben.
A mai Magyarországon, ahol egyre súlyosbodó társadalmi és gazdasági problémákkal szembesülünk, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy gépiesen és gondolkodás nélkül robotként szavazzunk olyan, sokak sorsát érintő kérdésekről, mint például a nyugdíjrendszer, a munkavállalók jogai, a hiteleseket mentő intézkedések vagy a szociális szférából történő forráskivonások. Ugyanúgy egyéni lelkiismeretei felelősséggel tartozunk azokért a döntésekért, amelyek a demokratikus berendezkedésünk alapjait érintik, így az alaptörvénnyel, a mentelmi jogokkal vagy az Alkotmánybírósággal kapcsolatos voksainkért is.
Legfőbb ideje, hogy a képviselők ne bújjanak pártjaik ideológiai ernyői alá, ha nem akarják, hogy az állampolgárok közönyössé váljanak, vagy hogy fiataljaink a nyugat-európai fiatalokhoz hasonlóan szembeforduljanak a társadalmi normákkal.
Legfőbb ideje, hogy felelősen gondolkodó, lelkiismeretes, felnőtt döntéshozókká váljunk mindannyian, akik elsősorban a rájuk bízottak sorsára vannak tekintettel.
(21.10)
Legfőbb ideje, hogy minden döntéshozatalunkkor honfitársaink személyes, emberi sorsai lebegjenek szemünk előtt, és ne gyorsan letudandó feladatként tekintsünk az előttünk álló ügyekre.
És legfőbb ideje, tisztelt képviselőtársaim, hogy kifejlesszük a megértés és együttérzés képességét a legelesettebb és legkilátástalanabb állampolgárokkal is, ám ezt csak úgy érhetjük el, hogy egyre jobban megismerjük azokat, akiknek a sorsát oly sok szempontból befolyásoljuk. A politika és a társadalom közötti bizalom csak akkor növekedhet, ha a politikusok vállalják a rájuk bízott felelősséget. Csak akkor várhatunk el felelős állampolgári magatartást a társadalmi lét különböző színterein, ha mi magunk elöl járunk a példával. Csak így számolhatunk el gyermekeinknek, fiataljainknak, a jövő generációknak mandátumunkkal, mellyel jövőjük társadalmi környezetének alakítását a kezünkbe adták. Csak így nézhetünk választóink szemébe majd, amikor megkérdezik, mire használtuk a ránk bízott lehetőséget, miként tettünk eleget képviselői eskünknek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy szavazataikat egyéni felelősségükre, emberségükre és józan belátásukra alapozva hozzák meg minden alapvető kérdésben, amelyet ebben a Házban tárgyalunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)
