DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. A Jobbik-frakció álláspontját tolmácsolva azt kell előrebocsátanom, hogy magát az eljárást szintén megint kifogásolnunk kell, hogy ma került az alkotmányügyi bizottság elé ez a javaslat, noha ezt a törvényt, amelyet tulajdonképpen most módosít az előterjesztő - vagy szándéka szerint módosítani szeretne -, a 2011. évi LXXXIX. törvényt még a tavaszi ciklusban fogadtuk el. Tehát számomra egyszerűen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy miért kell egy ilyen javaslatot megint csak érdemi vita nélkül, itt lám-lám, ilyen szakmai vitákkal fárasztjuk, untatjuk a képviselőtársainkat e kései órákban, miért nem tudjuk ezt rendes ügymenetben megtenni. Egyébként ez az első számú észrevételem, hogy a törvényalkotási lehetőségekkel tulajdonképpen megint visszaél a kormánytöbbség.
Viszont ha a javaslat érdemét nézzük meg, akkor fel kell idézzük azt az álláspontot, amit annak idején elfoglaltunk a vitában, képviselve az ügyvédi kamara álláspontját is, amely szerint a kiemelt jelentőségű ügyek kategóriájának megalkotásakor olyan durva módon sérültek az eljárási garanciák - főleg a védelemhez való jog -, amelyet most sem késő korrigálni. Tehát a magunk részéről akkor tudnánk e javaslatot támogatni - ami toldozza-foldozza ezt a kiemelt jelentőségű ügyekkel kapcsolatos jogintézményrendszert -, ha például a védő nélküli kihallgatás lehetőségét kivennék a rendszerből, és kivennének minden olyan elemet, ami egyébként a büntetőeljárási garanciákat minden európai jogállamban biztosítja.
Viszont ez nincs így, és néhány elem van a javaslatban, ami mondjuk, támogatható is lehetne, például a sértetti jogok érvényesítésével kapcsolatos javaslatrész az 5. §-ban tulajdonképpen elfogadható lehetne, ha nem az lenne a megoldás, mint ami itt szerepel, hogy csak a kiemelt ügyekben kapnának lehetőséget a sértettek arra, hogy érdemben jobban, mélyebben véleményt tudjanak nyilvánítani a folyamatban lévő büntetőügyben. Én csak akkor tudnék egy ilyen javaslatot támogatni - és a frakció is így van ezzel -, ha ez általános szabályként az összes büntetőeljárás sértettjére kiterjedne.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nyilván érthető, hogy a 400 millió forint fölötti ügyekben a károsult állami szerv képviselője valóban ne csak puszta szemlélője legyen sértettként a büntetőeljárásnak, de aki ismeri a magyar büntetőeljárás gyakorlatát, és sértettet képviselt már mondjuk, egy vagyon elleni bűncselekmény ügyében, akkor tudja, hogy rendkívül szűk és rendkívül megalázó feltételek mellett tudja csak a sértett álláspontját kifejteni vagy érdekeit képviselni.
Ezért azt kérem az előterjesztőktől, hogy a javaslatnak ezt az egyébként helyeselhető részét terjesszék ki az összes hagyományos büntetőeljárásra is.
(19.30)
És hát ugye azt is el kell mondani, amire Bárándy Gergely itt egyébként helyesen utalt, hogy tulajdonképpen ez is egy korrekció, tehát nyilván nem hibátlan senki, csak valóban, ha mondjuk, ilyen súlyú kérdésekben tesz le javaslatot az asztalra az előterjesztő, az egész kiemelt jelentőségű ügyek kategóriáját alkották meg, akkor bizony illett volna figyelni arra, hogy a Pp.-be az alkalmazandó rendelkezések között is beemeljék már eleve, és akkor ne kelljen külön emiatt, egy ilyen utaló rendelkezés miatt módosítani a polgári perrendtartást.
Azzal egyet lehet érteni egyébként, hogy kötelező legyen a jogi képviselet ezekben a 400 millió forintot meghaladó ügyekben. Ez a kézbesítés szabályait is segíti, tehát valóban az érdemi tárgyalást gyorsítja.
A választottbírósági eljárással kapcsolatban pedig továbbra is fenntartom azt, amit képviseltem az alaptörvény, mármint az alapul szolgáló jogszabály vitájában, mégpedig azt, hogy nem látom indokoltnak azt, hogy a választottbírósági eljárást kizárjuk az állami szervek vagy az állami érdekeltségű gazdasági társaságok jogvitáinak intézésére, hiszen egyébként - ahogy elhangzott - elvileg ez valóban egy elég jó, gyors és hatékony intézmény arra, hogy a jogvitákat orvosolja. Sajnos manapság már el kell mondani, hogy annyi justizmorddal találkozik az ember a rendes bírói működés során, hogy igazából már majdhogynem tényleg jobb és szerencsésebb választottbíróságra bízni a jogvitákat, tehát ez nemhogy egy előnytelen és az állam számára visszaélésekre okot adó vagy éppen multilobbiérdekeket szolgáló rendelkezés, hogy választottbíróság eldöntheti állami érdekeltségű szervek jogvitáit, hanem kifejezetten egy előnyös, jó megoldás lenne.
Igazából számomra az az érdekes, hogy benne volt egyébként az eredeti törvényjavaslatban ez a választottbíróságot kizáró rendelkezés, és ez valahogy az utolsó percekben kikerült, tehát kíváncsi lennék az előterjesztők indoklására, hogy ez tulajdonképpen miért történt akkor így, és valójában most mivel indokolják, hogy ez mégis mindenáron szükséges volna. Úgyhogy ezekkel a fenntartásokkal, mivel az alap-jogszabály, a kiemelt jelentőségű ügyek megalkotására vonatkozó törvény garanciális szabályokat sért, és nem egyeztethető össze az új alaptörvénnyel sem, ezért annak a módosításához sem tudunk hozzájárulni, fenntartva azt, hogy egyébként ennek a javaslatnak vannak szükségszerű, ésszerű elemei, de az egész intézmény miatti aggályunk okán nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban és az LMP padsoraiból.)
