DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott már az előbb az, hogy megint egy korrekciós törvénnyel van dolgunk. Megint egy olyan törvénnyel van dolgunk, hogy az itt megszokott parlamentáris törvényalkotási eljárásban törvényszerűen adódnak hibák, amelyeket hónapokkal később kell korrigálnia az Országgyűlésnek. Ha ez így van, akkor különösen aggályos ennek a törvényjavaslatnak az elkészítési folyamata, hogy ha már egyszer az Országgyűlés elkövetett egy hibát, akkor legalábbis aggályos az, hogy utána ez a korrekciós törvényjavaslat úgy kerül tárgyalásra, hogy aznap délelőtt kapja meg a bizottság, tehát újra alig van arra érdemi lehetőség, hogy az Országgyűlés ezt valójában megvitassa.
Arról nem is beszélve, hogy azért az egész magyar jogalkotási rendszer nem véletlenül alapul arra, hogy a kormány készíti elő a törvényjavaslatokat, hiszen ebben az esetben van egy pluszszűrő a parlamentáris rendszert megelőzően, nevezetesen közigazgatási egyeztetéseken az Igazságügyi Minisztériumban lehet precizírozni egy-egy törvényjavaslat szövegét. Nem ez történt, éppen ezért azt megelőzően, hogy itt a törvényjavaslat érdemi vitájába belebocsátkoznék, azért azt felvetném, hogy legalábbis hiányoznak a garanciák arra, hogy a korrekciós törvény korrekciójára nem kerül-e véletlenül sor pár hónap múlva. Akkor, amikor ilyen sebtében terjesztenek elő képviselők önálló indítványokat azzal, hogy azt már aznap délután a parlament érdemben tárgyalja, ez magában hordozza a hiba lehetőségét. A parlamentáris játékszabályok, írott és íratlan játékszabályok betartása nemcsak azért fontos, mert ezzel lehet megőrizni a parlamentáris demokrácia tekintélyét, nemcsak azért fontos, amit az iménti vitában elmondtam, hogy így lehet legalábbis csökkenteni a különböző lobbicsoportok nyomásgyakorló erejét; azért is fontos ezeket az eljárási szabályokat betartani, mert ezzel egész egyszerűen az egész magyar jogrendszer minőségét tudjuk megőrizni. Akkor, amikor így terjesztenek elő törvényjavaslatokat, gyakorlatilag generálják azt a helyzetet, hogy az Országgyűlés munkáját folyamatosan korrekciós törvények tömege fogja terhelni.
A törvényjavaslat 1. §-a, amely a választottbíráskodási rendszeren próbál változtatni, azt gondolom, irányát illetően helyeselhető. Valóban, az államnak, ha úgy tetszik, mint tulajdonosnak van abban felelőssége, hogy az állami szerveket, a közpénzekkel, közvagyonnal gazdálkodó szerveket ne engedje olyan pályára lépni, ahol adott esetben külföldi jog alatt, horribilis összegeket kifizetve egyes ügyvédi irodáknak, kell érvényesíteni a köz igazát. Tehát általánosságban a törvényjavaslatnak ezt a célját én nem szeretném vitatni, de azért lenne a konkrét megoldással kapcsolatban egy-két megjegyzésem.
Ha az állam jó gazdaként eljárva meg kívánja kímélni a közvagyonnal gazdálkodó cégeket, szerveket attól, hogy mondjuk, Los Angelesbe repüljenek el a kaliforniai jog alá vetve magukat pereskedni, akkor először is nem gondolom, hogy ezt az egyébként helyeselhető közérdeket a választottbírósági törvénynek a módosításával kellene érvényesíteni. A helyes jogi megoldás az lenne, hogy a közpénzügyi joganyagban kellene érvényesíteni azt, hogy a jövőben ilyen jellegű kikötéseket közpénzekkel, közvagyonnal gazdálkodó szervek nem tehetnek.
A második megjegyzésem pedig az volna, hogy amennyiben a jogbiztonságról beszélni ma még Magyarországon van értelme, akkor talán fontos azt is rögzíteni, erre terjesztettünk elő módosító javaslatot, hogy ez a korlátozás kizárólag a törvény hatálybalépését követően kikötött választottbírósági hatáskörökre terjedhet ki. Tehát visszamenőleges hatállyal ne hozzunk ilyen jellegű jogszabályokat, hiszen itt implicite nemcsak eljárásjogi szabályról van szó, maga a választottbírósági kikötés mint olyan, egy kötelmi jogi rendelkezés, magyarul nem pusztán egy eljárásjogi szabályba túrunk bele, hanem már lezárt, megkötött szerződéses viszonyokat is megváltoztatunk abban az esetben, ha nem tisztázzuk itt a törvénymódosításnál, hogy ez a módosítás csak a jövőre nézve szól.
Egy harmadik szempontot hadd említsek még a választottbírósági kikötések korlátozásával kapcsolatban. Természetesen helyeselhető az a cél, hogy a közvagyont, a közérdeket így próbálják megóvni; a kérdés az, mi történik akkor, ha a beruházásvédelmi nemzetközi egyezményekre vagy a beruházásvédelmi egyezményeknek megfelelő magyar joganyagra hivatkozva próbálnak külföldi cégek külföldi jog alá terelni különböző jogvitás ügyeket. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy hiába fogadja el ezt a törvényjavaslatot a parlament, a beruházásvédelmi nemzetközi jog alá tartozó esetekre nem fog kitérni ez a jogszabály. Tehát az a kérdés, hogy ezt mérlegeli-e a jogalkotó, hogy ezzel - újra visszatérve itt az iménti szerencsejáték-ipari vitára - nem kedvezményez-e bizonyos tőkés multinacionális érdekcsoportokat mások hátrányára. Tudniillik az indoklásból nem derül ki ez a probléma, hogy egyes szereplőkre egész egyszerűen a Pp.-nek vagy a választottbíráskodási törvénynek a módosítása nem terjedhet ki.
A törvényjavaslat másik fontos eleme a sértetti jogok bővítése. Mi annak idején élesen elleneztük ezt az úgynevezett gyorsító törvénycsomagot, hiszen önök itt a minimális jogállami normákat is félretéve rendelkeztek az úgynevezett kiemelt jelentőségű ügyekről. Önmagában a sértetti jogok bővítését akár üdvözölhetnénk is. Az egyik problémánk magában a kiemelt jelentőségű ügycsoport létesítésében van, de a legnagyobb probléma az, hogy az indoklás semmiféle eligazítást nem nyújt arra, hogy önök miért pusztán ezekre az úgynevezett kiemelt jelentőségű ügyekre nézve szélesítik a sértetti jogokat.
(19.40)
Miért nem lehet - és erre szintén beterjesztettünk módosító javaslatot - bármilyen eljárásra nézve az önök által is hivatkozott nemzetközi normáknak megfelelően a sértetti jogosítványokat kiszélesíteni? Nem adták annak indokát, hogy ezt a jogszélesítést a sértettek esetében miért korlátozzák az úgynevezett kiemelt jelentőségű ügyekre.
Végezetül szeretnék kitérni még arra, hogy ahhoz, hogy a jogbiztonság ne sérüljön, a törvényjavaslat kapcsán nemcsak arra van szükség, hogy tisztába tegyük azt, hogy ez a módosítás kizárólag a törvényjavaslat elfogadását megelőzően kikötött választottbírósági eljárásokra vonatkozik, arra is szükség van, hogy akkor, amikor itt kötelező jogi képviseletet írunk elő, ennek a hatályba léptetésére, ennek az alkalmazására megfelelő felkészülési időt biztosítsunk.
Azt ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy ha rögtöni hatálya van egy ilyen előírásnak, akkor a most folyó eljárásokban mindenki az őt érintő ügyekben fogja tudni érvényesíteni azt, hogy legyen jogi képviselője. Az a félelmünk, hogy amennyiben ebben a tekintetben nincsen megfelelő felkészülési idő, akkor megint csak a Fidesz azoknak kedvez - mint oly sok más törvényjavaslatban -, akik könnyen hozzáférnek a javakhoz, könnyen hozzáférnek a jogi szolgáltatásokhoz, így kellő felkészülési idő nélkül ez a javaslat is a gazdagoknak kedvez.
Ezért javasoljuk azt, hogy megfelelő felkészülési idő legyen arra, hogy a kötelező jogi képviselet bevezetésére minden érintett, jogvitában érdekelt fél felkészült legyen, legyen kellő idő arra, hogy senkit ne érjen joghátrány a törvénymódosítás miatt.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)
