DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt az ingatlanárverésekkel kapcsolatban az interpellációban felvetett aggodalmakra reagálnék, hadd jelezzem, hogy képviselő úr nézőpontjával ellentétben, amely az október 1-jét követően beinduló árverési értékesítések vélt, illetve lehetséges veszélyeire koncentrál, a kormány célkitűzése alapvetően az, hogy az ilyen helyzet kialakulásának a lehetőségét megelőzze.
Ezt szolgálják a devizahiteleseket megsegítő, illetve az otthonok elvesztésének megakadályozását célzó otthonvédelmi program keretében már meghozott kormányzati intézkedések, úgymint a devizahitelek árfolyamának rögzítése, árverezési kvóta bevezetése, a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésének lehetősége, szociális családiház-építési program feltételeinek megteremtése, Nemzeti Eszközkezelő felállítása. Ezek az intézkedések, köztük a Nemzeti Eszközkezelő feladataival, működésével kapcsolatosan a kormány által éppen e héten megtárgyalandó törvényjavaslat tervezete reményeink szerint mind abba az irányba mutatnak, hogy a végrehajtási és a végrehajtáson kívüli árverési értékesítések száma ne növekedjék, és ne eredményezzen a lakáspiacon az árverésre kerülő ingatlanokból képződő túlkínálatot.
Képviselő úr konkrét felvetésére rátérve, mindenekelőtt arra szeretnék utalni, hogy a bírósági végrehajtás körében, az erre vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében az ingatlan csak azt követően kerülhet árverésre, ha annak forgalmi értékét megállapították. A végrehajtó vagy a fél által igénybe venni kívánt szakértői értékbecslés, vagy pedig az adó- és értékbizonyítvány alapján állapítja meg azt a becsértéket, amely az árverés során a kikiáltási ár alapjául szolgál. Ha ez utóbbival a fél nem ért egyet, akkor bírósághoz fordulhat, a bíróság pedig igazságügyi szakértő kirendelésével határozza meg a becsértéket. A kikiáltási ár csak és kizárólag a lakóingatlan iránti érdeklődés hiányában szállítható le, és ebben az esetben is csak legfeljebb 30 százalékkal.
Ha a képviselő úr az interpellációja megfogalmazásakor a zálogjoggal terhelt lakóingatlanok bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének esetére gondolt, úgy el kell mondanom, hogy ebben a körben a helyzet már 2010-ben alapvetően megváltozott, mert a lakóingatlanok tekintetében az általános irányadó értékesítési szabályokhoz képest speciális szabályok kerültek megállapításra.
Eszerint az értékesítés csak az adóhatóság elektronikus árverési felületén, tehát elektronikus árverés útján történhet, amit a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által felügyelt szervezet kezdeményezhet, feltéve, ha a kezdeményezéshez hat hónapon belül készült szakértői értékbecslést csatol. Az adóhatóság csak akkor tűzhet ki árverést, ha az ingatlan tekintetében rendelkezésre álló forgalmi adatok és a szakértő által megállapított értékadat között nincsen 30 százalékot meghaladó eltérés, érvényes ajánlatnak pedig csak az árverési felületen beérkezett, a becsérték 70 százalékát vagy a felek megállapodása szerint legalacsonyabb összeget elérő vételár tekinthető.
Úgy vélem, hogy az ilyen szabályozás mellett szinte teljességgel kizárt, hogy a jövőben árverési hiénák jelenjenek meg az értékesítések során, még kevésbé, hogy ezek az árverési hiénák teret is nyerjenek és az üzelmeikkel a lakóingatlanok vételárát lenyomják.
Hozzáteszem, hogy a kormány az ősz folyamán a Széll Kálmán-terv részeként még további, a bírósági végrehajtást érintő törvényjavaslatot fog benyújtani, amelynek vitája természetesen itt az Országgyűlésben fog lezajlani. Remélem, hogy az elmondottakkal és a megtett intézkedésekkel sikerült képviselő úr aggodalmát eloszlatnom.
Kérem szívesen önt, hogy fogadja el a válaszomat. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
