BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hadd idézzek Rozgonyi Ernő képviselőtársamnak a zárszámadási vitában elhangzott felszólalásából, mert szokás szerint a késő esti órán a kormányzati oldalról csak néhányan voltak jelen. Azok, akik kormányon voltak vagy vannak, tehát akik valóban tudnak valamit tenni, ennek az országnak a helyzetén javítani, vagy bármilyen módon kicsikét új pályán elindítani, mind a mai napig kénytelenek szembenézni a józan paraszti ésszel világosan megfogalmazható valósággal. Hogy lehet az, hogy egy ország, amelynek volt ipara, kereskedelme, mezőgazdasága, élelmiszeripara, külkereskedelme, belső piaca és külső piacai, volt hadserege, kórháza, egészségügyi ellátása, iskolarendszere, tehát eszközökkel és termelő kapacitásokkal el volt látva, ma ott tart, hogy gyakorlatilag semmije nincs?
Hogyan lehetett idáig eljutni? Persze, szólamokat lehet ragasztgatni hozzá, lehet beszélni a nemzeti együttműködésről, mindent el lehet mondani, de ettől még semmi sem fog változni. Ha egy országot megfosztanak a termelőeszközeitől, megfosztják attól a jogtól, hogy a saját pénzével maga rendelkezzék, megfosztják a piacaitól, hát miből lenne képes arra, hogy egy normális gazdaságot építsen, és az emberek normális, tisztességes munkát kapjanak és megélhetési lehetőséget? Ebből kimászni csak akkor lehet, ha ezt valaki felismeri, és hajlandó az okokkal szembenézni és fellépni ellene.
Ha önök azt gondolják, hogy ez egy ismert, igen, nemzeti radikális szólam, akkor hadd idézzem önöknek azt a Bogár Lászlót, aki interjút adott a Barikád című hetilapnak, illetve a Magyar Nemzetben egy vitairatot adott közre, azt a Bogár Lászlót, aki az első Orbán-kormány államtitkára volt és miniszterelnöki tanácsadó. Azt írja: “A magyar társadalomnak nincs érvényes tudása, bátorsága és elszántsága, ezért tudatlanul, felkészületlenül és egykedvűen tűrte és tűri, hogy gazdasága három tucat globális óriásvállalat telephelyeinek hálózatává silányuljon. Egy magyar munkás a leggazdagabb nyugati országok munkásai teljesítményének 66 százalékát nyújtja, de azok bérének 22 százalékát kapja, tehát egyötödét. A különbözet a multinacionális vállalatok extraprofitjaként hagyja el Magyarországot, konzerválva a leszakadást jelentő gyarmati létünket.”
És itt vannak a kulcsszavak - igen, valóban így van -: gyarmati lét, globális hatalom. Az erről való nyílt beszéd kirekesztést és megbélyegzést von maga után. A kormányzat persze kommunikál, cseréli egyre a szóvivőket, de a szavaik elvesztették az eredeti jelentésüket. Gazdasági szabadságharcról beszélnek, megszakítják az IMF-fel folytatott tárgyalásokat, hogy aztán önként teljesítsék azok elvárásait, most már az elismerésüket is megkapva.
Az ország újjászervezésének nevezik az egymást követő, egyre brutálisabb megszorító csomagokat. Társadalmi igazságosságként állítják be az egykulcsos adót, ami a gazdagoknak kedvez ugyanúgy, mint a devizahitelesek egyösszegű végtörlesztése. Mindennek sulykolásához átalakítják a kommunikációs stábot, mert úgy tűnik, mégis fontosak a szavak.
(13.20)
De mi követjük Orbán Viktor kérését, mi nem a szavakra figyelünk, hanem a tettekre. A 2010-es választások előtt gyakran elhangzott Fidesz-oldalról, miszerint ez most nem a viták ideje. Előbb nyerjük meg a választásokat, tegyük rendbe az országot, és ha még mindig lesz igény vitára, nos, akkor majd vitatkozzunk. A rendbetétel azonban nem sikerült, és ma már a vitánál többre van szükség. Bogár László cikkének a végén a kormány jelenlegi taktikájával azt állítja, hogy azzal a magyar társadalom lepusztulását nem lehet megakadályozni. Ahhoz végre szembe kell nézni a kihívás valóságos természetével, és mindenki számára érthető és elfogadható nemzetstratégiai válaszra van szükség - írja.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a mostani kétharmados többség ezt a szükséges választ nem tudta megadni. Az elmúlt másfél évben viszont a parlamentben mindenki ki kellett terítse a lapjait, mit tud tenni, mi az, amit megoldásnak tart. Most már vannak valós igazodási pontok a választók számára, ezért teremthetett tiszta helyzetet Vona Gábor múlt heti felvetése, az előrehozott választások megtartása. Akkor egy új összetételű parlamentnek kell végre szembenézni a kihívásokkal, és egy bátor, nem a globális hatalom elvárásait teljesítő nemzetmentő programot kell végrehajtani (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!), mert nincs már hová hátrálnunk.
Gyáva népnek nincs hazája! (Taps a Jobbik padsoraiban.)
