SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy ilyen szép számmal jelen vagyunk itt a teremben. Igyekszem a délutáni időpontra való tekintettel nem túlzottan bő lére ereszteni, de azért azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat van annyira fontos, hogy beszéljünk róla, akár tágabb körben is. Tudjuk, hogy a magyar parlament mostanában úgy működik, hogy meglehetősen kis számban vannak jelen a kormánypárt képviselői a vitákon.
Rátérve a törvényjavaslatunkra, ennek az a célja, hogy szerettük volna helyreállítani valamilyen módon a helyi termelés és a közvetlen kiskereskedelem versenyképességét, és elősegíteni azt, hogy megóvjuk épített és természeti környezetünket. A lényeg az, hogy valamiféle új szabályozást tartunk szükségesnek létrehozni az úgynevezett kereskedelmi központokra. Ez alatt érthetjük a hipermarketeket, illetve a plazákat is, mert azt láthattuk, hogy az elmúlt 20 évben, a rendszerváltás óta ezek meglehetősen szabályozatlanul, gombamód elszaporodtak az országban, és nagyon gyakran ezek káros következményekkel jártak, akár a környezetre, akár az adott városra, a városképre. Láthatunk kihalt utcákat, bezárt üzleteket az egykor virágzó városközpontokban. Számos esetben termelők, helyi piacok mentek tönkre, illetve kiskereskedők mentek tönkre ezek miatt a kereskedelmi központok miatt. Tehát mindenképpen azt gondoltuk, hogy egy új szabályozásra volna szükség.
Azonban a törvényjavaslatunkban egy moratórium szerepel, tehát egy építési engedélyezési moratóriumot javasolunk ezeknek a kereskedelmi központoknak az építésére. Méghozzá azért, mert azt szerettük volna elérni, hogy a kormányzat, az ellenzékkel együttműködve dolgozzon ki egy olyan átgondolt javaslatot, aminek része az, hogy egyeztet a különböző ágazati szereplőkkel, a civil szervezetekkel, az önkormányzatokkal, az érintettekkel, és emiatt egy alapos, átgondolt, konszenzuson alapuló szabályozás születhet meg ebben a kérdésben, ami nagyon sok szereplőt és tulajdonképpen minden állampolgárt érint.
A törvényjavaslatunk konkrétan egy fél évre felfüggeszti a hipermarketek és a plazák építését, illetve ezek bővítését. Ezt a határt úgy szabtuk meg, hogy tízezer fő alatti településeken már 400 négyzetméter fölötti kereskedelmi központok építési engedélyezését megszüntetnénk fél évre. Tehát konkrétan egy féléves időtartamról lenne szó, és eddig kéne kidolgozni ezt az újfajta részletes szabályozást. Természetesen tudjuk azt, hogy ez nem az egyetlen eszköze annak, hogy fejlesztjük a helyi gazdaságot, és a helyi termelőket, kistermelőket helyzetbe hozzuk, de ez egy nagyon fontos elem. Ezenkívül szükséges még a kereskedelmi központok működésének, beszállítói gyakorlatának jobb szabályozása, a helyi piacok fejlesztése, a helyi termelés támogatása is. Láthattuk, hogy ezeken a területeken már történtek kisebb-nagyobb lépések, és nekünk is lesznek még javaslataink, de mindenesetre azt gondoljuk, hogy az építési engedélyezés újraszabályozása mindenképpen nagyon fontos mérföldkő lenne a helyi gazdaság és helyi piacok megerősítésében.
Konkrétan a törvényjavaslatunk, amellett, hogy egy moratóriumot hirdet, egyben felkéri a kormányt, hogy dolgozzon ki egy rendes társadalmi egyeztetéssel, az érintettek bevonásával egy szabályozást, ami kiterjed az alábbi kérdésekre. Itt felvázolnám a főbb pontokat, amiket szerintünk mindenképpen bele kéne foglalni ebbe a szabályozásba. Egyrészt fontos lenne, hogy a kereskedelmi központ létesítését megelőzően készüljön egy hatásvizsgálat, és ennek szempontjaira és eljárási rendjére ki kéne dolgozni egy részletes szabályozást. Ahogy arra vonatkozólag is, hogy a kereskedelmi központokra vonatkozó részletes városképi és épületenergetikai követelmények milyenek legyenek, illetve a közösségi közlekedéssel való elérhetőségre, a parkolóhelyek létesítésével kapcsolatos követelményekre, a már meglévő, más kereskedelmi központoktól vagy piacoktól való kötelező távolság mértékére, a kereskedelmi központok hulladékkezelésével összefüggő speciális korlátozásokra, továbbá arról, hogy a kereskedelmi központoknak a megyei területrendezési tervekben is fel kelljen ezeket tüntetni, vagy arról, hogy a kereskedelmi központ üzemeltetői által megfizetett iparűzési adót meg kellene osztani a hatásterületi települések között.
(17.30)
Ezek a szempontok természetesen bővülhetnek vagy akár változhatnak is, ez függhet attól, hogy az ágazati szereplőkkel való egyeztetés során milyen tanulságokat vonhat le a kormány.
Fontosnak tartanám elmondani azt, hogy ilyen szabályozás Európa több országában van, tehát vannak nagyon jó külföldi példák, amelyekből meríthetünk, és amelyek ötleteket adhatnak arra, hogyan lehet elérni az előbb vázolt célokat. Ezeknek a külföldi szabályozásoknak egyébként közös elemük az, hogy kiemelik a helyi önkormányzat hatásköréből az építési engedélyezést, és ebben a hatósági kérdésben az e célra létrehozott, a különféle érdekeket megfelelő arányban mérlegelő testületek döntenek. Van olyan is, ahol ez kettős engedélyezési eljárás formáját ölti, többfordulós, részletes és számos szereplőt bevonó részvételi eljárással; illetve olyan is van számos helyen, hogy ez az engedélyezés egyfajta méretkorláthoz kötött; és még olyan is van, ahol abszolút méretkorlát van, tehát az egész országban nem lehet bizonyos méretű kereskedelmi központnál nagyobbat építeni.
Néhány konkrét példát említenék. Például Finnországban idén áprilistól bizonyos mérethatár felett már a regionális tervekben kell megtervezni a kereskedelmi egységeket, tehát ezeket kiveszik a szigorúan helyi hatáskörből. És ezek a regionális tervek pedig hosszú időn keresztül sok egyeztetéssel és teljes társadalmi részvétellel készülnek. Tehát egy hosszú részvételi folyamat során, valós beleszólással készülnek el ezek a tervek.
Mindezt azért találták ki, mert azt tapasztalták, hogy az önkormányzatok a helyi adóbevételek miatt a tervezés és az engedélyezés lazításával versenyeztek a helyi közösségen túlmutató vonzáskörzetű, nagyobb boltokért, és ezt a helyzetet akarták megszüntetni. Dániában láthatjuk azt, hogy fő szabályként általánosságban nem épülhet 1000 négyzetméternél nagyobb üzlet, illetve kijelölt városközpontokban 3000 négyzetméter ez a felső határ, és ennél nagyobb áruházat csak akkor lehet építeni, hogyha az áru mérete ezt megkívánja, mert mondjuk, rönkfát vagy kertészeti termékeket árulnak, és ezt is csak városon belül lehet felépíteni.
Az angliai szabályozás is nagyon érdekes. Van egy úgynevezett szükségletteszt, amit minden olyan engedélyezési eljárás során el kell végezni, ami egy hagyományos, városközponton kívüli boltról szól. Itt tulajdonképpen meg kell nézni, hogy a helyi vásárlóerő és az ellátottság alapján valóban szükség van-e arra a boltra.
A másik fő eleme az angol szabályozásnak egy úgynevezett fokozatos megközelítés, ami azt jelenti, hogy ha valaki kiskereskedelmi egységet akar létesíteni, akkor az engedélyezési eljárásnál nem veszik adottnak, hogy hol és milyen méretű boltot szeretne, hanem a kereskedelmi tevékenység jellege és a tervezett volumene alapján a helyi építési hatóság felajánl neki helyszíneket, akár többet is, mégpedig úgy, hogy először mindig a városközpontban kell helyszínt keresni, és utána fokozatosan egyre kijjebb.
Egyébként egy új elem az Egyesült Királyságban, amit még nem alkalmaztak, de már a kormány asztalán van, az, hogy az 1000 négyzetméter feletti egységek engedélyezése során meg kell vizsgálni, hogy ha megvan az engedély, akkor egy adott érdekkör nem válna-e túlzottan dominánssá egy adott termékcsoport helyi kiskereskedelmi piacán. Tehát mérlegelik a helyi kiskereskedelemre gyakorolt hatást.
Említeném még a svájci példát, ami azért érdekes, mert Svájcban a legfontosabb probléma a forgalom generálása és a parkolóhelyek száma, tehát a szabályozás erről az oldalról közelít. Például Bernben kereskedelmi központ csak meghatározott, maximált parkolóhellyel épülhet, tehát a parkolóhelyek összes száma limitált egy településen. Ezt meg kell vásárolniuk a kereskedelmi egységeknek, pályázni kell bizonyos számú parkolóhelyre, és hogy ha a városban elfogyott az adott kiosztható parkolóhelykvóta, akkor egyszerűen nem is épülhet több. És hogy ha egy bolt túllépi a számára előirányzott parkolóhely-kvótát, akkor különböző szankciók jönnek: csökkentenie kell a parkoló méretét, vagy korlátoznia kell akár a nyitva tartást, emelni kell a parkolási díjat annak érdekében, hogy a forgalomszámlálási adatok megint a kvótán belülre kerüljenek. De például Ausztriában is azt tapasztaltuk, hogy a kis üzletek védelme érdekében átfogó, részletes vizsgálat alapján döntenek az új értékesítőhelyek építésének engedélyezéséről. Illetve Belgiumban is azt láthatjuk, hogy aki kiskereskedelmi üzletet akar létesíteni vagy átalakítani, akkor az ottani kérvényt egy külön bizottság bírálja el, tehát nem a helyi önkormányzat kezében van ez a döntés.
Összességében azért soroltam fel ezeket, mert ezek azt mutatják, hogy nem elég korlátozásokat bevezetni, ezeket nagyon körültekintően az adott ország és az adott kereskedelmi rendszer viszonyaihoz kell igazítani.
Éppen ezért azt gondoljuk, hogy minden országban a helyi sajátosságoknak megfelelően, a helyi problémákra fókuszálva kell megszabni a létesítés feltételeit. Azt látjuk, hogy itt Magyarországon az egyik legfontosabb gond az, hogy az engedélyezés pusztán az önkormányzatok kezében van, amelyek ugyan a sajnálatos súlyos forráshiány miatt, a helyi adóbevételek növelése érdekében aránytalan vagy hosszabb távon jelentkező negatív hatásokat is felvállalnak. Ezek a negatív hatások a következők lehetnek: egyrészt a kereskedelmi központok ugyanilyen forgalom mellett kevesebb embert foglalkoztatnak, mint a kisebb kereskedelmi egységek - erre vonatkozó tanulmányok is vannak -; növelhetik az egyéni közlekedés volumenét, tehát a forgalmat; eltorzíthatják a település hagyományos képét; olyan városkörnyéki területekre települhetnek, amelyek korábban a várost ellátó mezőgazdasági termelés színterei voltak, tehát csökken a helyi termelés lehetősége. Budapest körül például, mondhatjuk, hogy bezárult egyfajta hipermarketgyűrű, miközben a belvárosban azt láthatjuk, hogy egyes gigantikus méretű plázák konganak az ürességtől.
Mindenképpen negatív hatás az is, hogy a nagy koncentrációs központi beszerzés miatt megnő az igény a nagy volumenű és a standard, bizonyos szabványnak megfelelő áruk és mezőgazdasági termékek termelése iránt, és ez eltolja a mezőgazdasági termelést, ami ellentétes a fenntartható mezőgazdaság kialakításának szükségességével. Illetve azt is meg kell említenünk, hogy a hatalmas árukészlet egyfajta túlfogyasztásra ösztönöz, ami szintén ellentmond a fenntarthatóságnak. És természetesen azt is láthatjuk, hogy a konkurens kisebb egységek, itt gondolhatunk akár a termelői piacokra, tönkremennek vagy a forgalmuk jelentősen visszaszorul. Persze vannak pozitív hatásaik a kereskedelmi központoknak is, ezt mi sem tagadjuk, bizonyos előnyök, tehát mindezek tekintetében, ezek összességét figyelembe véve kell a szabályozást megalkotni.
Tehát mi azt gondoljuk, hogy Magyarországon egy olyan szabályozásnak kellene megszületnie, amelyik a részvételre épít. Alapvetően az lenne a legjobb, ha már a hatályos területrendezési terv megalkotásakor be lehetne építeni egy nagyon fontos részvételi elemet. Itt ugye említhetjük példaként Skóciát, ahol többkörös és korrekt tájékoztatáson alapuló konzultáció előzi meg a rendezési tervek létrehozását; minden évben előre közlik, hogy milyen fejlesztéseket terveznek az adott önkormányzatok, és ezt mindenki szabadon véleményezheti. Tehát hosszabb távon mi is ezt tartanánk a leghatékonyabbnak. De ahhoz, hogy már rövid távon, akár már jövőre változás következhessen be a szabályozásban, azt tudnánk javasolni, hogy bizonyos mérethatár feletti kereskedelmi egységeknél, lehetne ez, mondjuk, a 400 négyzetméter, legyen kötelező részvételi eljárásban dönteni az építési engedélykérelem elbírálásáról. Tehát legyen egyfajta helyi kerekasztal, amibe be kell vonni minden érintett szereplőt, az önkormányzatokat, a szomszédos önkormányzatot, természetesen a beruházót, a helyi kereskedők képviselőit, a fogyasztóvédelmi, illetve környezetvédelmi civil szervezetek képviselőit és természetesen az illetékes főépítészt.
Ami szintén fontos lenne, hogy bizonyos mérethatár fölött a megyei, illetve az országos területrendezési tervbe is kerüljenek bele ezek a kereskedelmi központok, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ha egy kistelepülés határában megépül egy gigantikus hipermarket, akkor az nemcsak arra a kistelepülésre van hatással, hanem a környékbeli településekre is, és egészen meg tudja változtatni a kereskedelem viszonyait, akár azt, hogy hol akarnak majd esetleg az emberek új lakóparkokat felhúzni, a forgalom viszonyait, tehát nagyon sok mindenre regionális szinten hatással van.
Nagyon fontos, hogy ezek megépítésének feltételeiről részletes hatástanulmány legyen, aminek tartalmaznia kell a környezeti, a közlekedési, a táj- és településképi és a kereskedelmi hatások vizsgálatát is, mégpedig a hatásterület minden településére. Az angol példa alapján, amit már említettem, tartalmazhatná ezt a fajta szükségletvizsgálatot is, hogy valóban szükség van-e egy új kereskedelmi központra, illetve a versenyhelyzetre vonatkozó vizsgálatot is.
Azt is nagyon fontosnak tartanánk, hogy csak akkor létesülhessen zöldmezős területen bevásárlóközpont, hogyha egy településen nincsen erre a célra használható, alulhasznosított terület, úgynevezett barnamezős terület.
(17.40)
Azt is fontosnak tartanánk, hogy a negatív közlekedési környezeti hatásokat csökkentsék, akár a parkolóhelyek korlátozásával vagy a parkolóhelyek kialakításával csak az épület alatt vagy a tetején, tehát hogy a parkolóhely ne vegyen el - (Köhög.) bocsánat - hatalmas területeket és főleg ne természeti területeket. Ugye, arra is láthatunk sajnálatos példákat, amikor egy-egy bevásárlóközpont a környező természetvédelmi területen, akár lápon akar terjeszkedni; mindenképpen már a szabályozás megalkotásakor nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek kivédhetőek legyenek.
Azt is említettem már, hogy hasznos az iparűzési adó megosztása a hatásterületi települések között. (Ismét köhög.) Most még egy kicsit meg vagyok fázva, és úgy tűnik, hogy el is ment a hangom, itt nagyjából be is fejezném.
Lezárásként azt szeretném elmondani, hogy mindenképpen fontosnak tartjuk egy új szabályozás létrejöttét, és azért javasoltuk a moratóriumot, hogy ez az idő lehetőséget adjon arra, hogy egy kicsit megálljunk az új építési engedélyek kiadásával, és végiggondoljuk azt, hogy milyen átfogó, akár több törvény módosítását igénylő szabályozásra lenne szükség. Nagyon remélem, hogy a kormány majd partner lesz ennek a szabályozásnak a kialakításában.
Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)
