SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy egy igen fontos és a magyar kereskedelem, a magyar településfejlesztés szempontjából lényeges kérdéshez, lényeges ügyhöz érkeztünk, és ezért is van ez a javaslat itt ma a parlament előtt. Lévén, hogy ez egy ellenzéki frakció, ellenzéki képviselő javaslata, de a kormány - pontosan érezve az ebben a javaslatban megfogalmazott célok szükségességét - úgy döntött, hogy általános vitára alkalmasnak találja. A kormány nevében is tudom mondani, hogy valóban az a cél, amit ez a törvényjavaslat megcéloz, vagyis ahhoz, hogy a magyar kereskedelem elmúlt húsz évében bekövetkezett változásokat valami módon kezelni tudja a kormányzat, a korábbi intézkedések, a korábbi eszköztár, ami a kormányzat kezében volt, nem elégséges.
Valóban fogalmazhatnék úgy is, hogy az elmúlt húsz év egyik legnagyobb bűne a magyar kereskedelemnek és a magyar kereskedelmi infrastruktúrának a teljes átalakulása, az ebben való, alapvetően külföldi dominancia megjelenése, amely nagyon-nagyon súlyos hatással van mind a magyar mezőgazdasági termelésre, mind a különböző területfejlesztési, városfejlesztési elképzelésekre. A képviselő asszony is említett olyan példákat, amelyek jól mutatják azt, hogy a bizonyos kontroll, bizonyos koncepció nélküli kereskedelemfejlesztés - ami Budapest esetében jól nyomon követhető sajnos az elmúlt húsz évben - odavezetett, hogy az egykor híres “bevásárolóutcák” vagy üzletekkel teli utcák ma egymás utáni üres üzlethelyiségeket mutathatnak azért, mert valóban, az elmúlt húsz évben senki nem volt elég erős például a fővárosban, aki meg tudta volna akadályozni azt, hogy ezek a koncepció és elképzelés híján gombamódra szaporodó bevásárlóközpontok elszívják a vásárlóerőt a hagyományos kiskereskedelmi egységektől.
Van ennek a folyamatnak más problémája is, ezt is említette a képviselő asszony: ez a magyar kereskedelem szerkezetére gyakorolt hatás is igen negatív. Jól tudjuk azt, hogy abban a helyzetben, amikor a foglalkoztatottság növelése egy kiemelt szempontja egy gazdaságpolitikának, akkor látni kell azt is, hogy persze egy üzemméreti hatékonyság bizonyos szempontból egy vállalkozás számára előny, de lehet, hogy nemzetgazdasági szinten hátrány. Gondolok itt arra, hogy jól tudjuk, hogy bizonyos nagy négyzetméter feletti bevásárlóközpontoknál jóval kevesebb, drasztikusan kevesebb foglalkoztatott kell, mint a belvárosi kisebb üzlethelyiségek esetében. De ez probléma egyébként a közlekedéstől leszámítva nagyon sok területen, hogy azok a hagyományos közeli boltelérhetőségek egy egészen más vásárlói kultúrával a város szélére települt, nagy alapterületű bevásárlóközpontokkal mozgásnak indultak, növelve az amúgy sem túl jó közlekedési infrastruktúrát.
Hosszan lehetne sorolni a problémákat, ezért is gondolja úgy a kormányzat, hogy valami módon meg kell próbálni ebbe az elmúlt húsz évben szabályozatlan területbe beleavatkoznia. Persze, az ügy nem egyszerű, és ezért is - lényegében három-négy hónapja már a képviselő asszonnyal is egyeztetve - próbáljuk megtalálni a megfelelő megoldást erre vonatkozóan. Ahogy említette a képviselő asszony, valóban vannak nemzetközi példák, vannak jó nemzetközi példák, amelyeket meg kell próbálni átvenni. Az ügy annyiból komplexebb, hogy ugye, a jogrend teljesen más Angliában is, Spanyolországban, Belgiumban - példákat említek -, mint Magyarországon. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy a kormányzat elkötelezett a bürokrácia leépítésében is, tehát amikor mi új eljárásokat, új egyeztetéseket akarunk előírni a vállalkozások számára, a célt ismerve is, lehetőleg olyan megoldást kell azért találni, hogy általánosságban a vállalkozók adminisztrációs terhét ne növeljük.
Még a nemzetközi példáknál: valóban sok nemzetközi példa van, de azt is kell látni, hogy itt a nemzetközi példáknál is szűk keresztmetszetet adnak a brüsszeli, vagyis uniós versenyjogi szabályok. Talán a képviselő asszony is ismeri, hogy jó néhány, egyébként külföldi példát, talán legutoljára a katalán példát az Unió megfelelő bizottsága helyre is tette, tehát nem találta helyénvalónak, módosításokat írt elő. Meg kell próbálnunk - ha lehet így fogalmazni - olyan szabályt hozni, ami a saját érdekeinket, nemzeti érdekeinket maximálisan szolgálja, ugyanakkor lehetőség szerint, hogy mondjam, a brüsszeli rosszallást próbálja minimalizálni - és akkor próbáltam ezt ilyen szépen megfogalmazni, de azt gondolom, a célt mindenképpen értjük.
Valóban lehet különbség aközött - és ez is egy koncepcionális különbség -, hogy milyen szinten, milyen erősséggel próbáljuk ezt a szervezetet elhelyezni az államigazgatási vagy az engedélyezési rendszerben; ugye, lehetne példa egyébként valamilyen módon a tervtanácsok rendszere. Ismerjük, aki az önkormányzati világban dolgozik, valamifajta olyan módon, hogy véleményez egy-egy ilyen nagyobb bevásárlóközpontot, és az alapján az adott hatóság eldönti, hogy ezt figyelembe veszi vagy nem. Ennél van egy drasztikusabb megoldás is, amikor konkrétan hatósági, szakhatósági szintre emeljük ezt az ügyet, és valóban behelyezünk az építési engedélyezési eljárásba egy olyan szereplőt, aki azt tudja mondani bizonyos hatástanulmányok alapján, bizonyos szintterületi mutatók alapján - értem itt ez alatt például az egy adott településre eső kereskedelmi helyek, a település lélekszámához viszonyított arány alapján -, hogy egyszerűen nem épülhet, és akkor nincs helye mérlegelésnek, egy bizonyos építési engedélyt vissza kell utasítani.
Azt gondolom, azok a javaslatok egyébként, amelyek itt elhangzottak parkolóhelyekre és egyebekre, ezek mind-mind jó ötletek és meg kell vizsgálni, aztán esetleg kérdés, hogy ezt törvényi szinten kell-e kezelni, lehet-e törvényi szinten már az egyes hatástanulmányi paramétereket beemelni, vagy csak utalni kell rá, és alacsonyabb szintű jogszabályokban kell ezt rögzíteni.
Valóban kérdés az is a javaslat kapcsán - és ebben is lehet egy közös gondolkodás -, hogy azok a négyzetméterek, amelyek a javaslatban szerepelnek, megfelelőek-e vagy sem. Amennyire meg tudtuk vizsgálni, itt a 400 négyzetméterhez közeli vagy talán még annál alacsonyabb négyzetméternél szükséges meghúzni ezt a határt, hiszen a mai kereskedelmi struktúrákat, folyamatokat figyelembe véve a hipermarketek építése szinte leállt vagy nagyon alacsony. Ami nagyon rossz hatással van jelen pillanatban a kereskedelem struktúrájára, az az, hogy bizonyos, egyébként alapvetően nagy alapterületű bevásárlóközpontokat üzemeltető kereskedelmi egységek próbálnak lefelé menni négyzetméterben, és azokban a struktúrákban is megjelenni, ahol egyébként korábban nem vettek részt. Emiatt egy külön kérdés az, hogy valóban a 800-400 négyzetméternél vagy ennél esetleg még alacsonyabb szinten érdemes ezt meghúzni.
Azt gondolom, hogy sok kérdés van, és ebben közös gondolkodást kérnék a parlament pártjaitól, képviselőitől. Ezért is a mai nap nem zárul le az általános vita, a jövő héten folytatódik, tehát az esetleges módosító indítványok benyújtására lesz még idő, úgy gondolom, hogy a kormánypártok is ehhez a megfelelő módosító indítványt be fogják nyújtani.
(17.50)
Összességében azt tudom mondani, örülök, hogy ez a kérdés végre idekerült a parlament elé. Azt gondolom, hogy a céljaiban talán mindenki egyetért, nem akarom az elkövetkező felszólalásokat, csak a korábbi folyosói beszélgetéseket tudom tolmácsolni, nagyjából mindenki egyetért. A megvalósítás módjában nagyon óvatosnak kell lenni, nagyon komplex módon kell megközelíteni, persze a nemzeti érdekek alapvető figyelembevételével, és a lehető legjobb megoldást kell megtalálnunk mind a kereskedelem, mind az önkormányzat, mind a területfejlesztés és nem utolsósorban a fenntarthatóság szempontjából. Én ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a kormányzat támogatja a célokat, és a konkrét módosító indítványok remélhetőleg egy komplex anyagot fognak a végén eredményezni.
Köszönöm szépen.
