VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy adott általános vitában a negyedik-ötödik felszólalónak már talán kötelessége is az, hogy ne ismételje meg azokat a tényeket, amiket az előtte szólók már elmondtak, úgyhogy ehhez tartanám magam, és nem tenném ezt. Az államtitkár úr megelőlegezte valamennyiünknek, hogy a javaslat irányával egyetértünk. Ezt okkal tette, hiszen a bizottságokban a Jobbik is általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvény.
Ahhoz, hogy ne ismételjem, ami már elhangzott, én alulnézetből szeretném ezt a kérdést egy kicsit megvilágítani, hogy vajon helyes-e ebben a 400, illetve 800 négyzetméteres határban, illetve afeletti építményeknél húzni meg azt a határt, amit szabályozni szeretnénk. Én azt gondolom, hogy fel kell tennünk a kérdést, hogy mi is a célja ennek a javaslatnak. A címéből arra gondolhatnánk, hogy a fenntarthatóságnak jobban feleltessük meg ezeket a nagy kereskedelmi központokat, hipermarketeket, azonban a fenntarthatóságnak a gazdasági pillérére hívnám én fel a figyelmet.
Az eredeti javaslatban, amik az a), b), c) s a többi pontokban a 4. §-ban fel vannak sorolva, azok nekem nem fedik le a fenntarthatóságot, azokat inkább a környezetvédelmi szempontokhoz sorolnám, tehát amikor azt próbáljuk szabályozni, hogy egy nagyszabású beruházásnál a környezetvédelmi szempontoknak hogy feleltessük meg az adott építési engedélyt. Ez nekem még nem fedi le teljes mértékben a fenntarthatóság kérdését, mert ha a fenntarthatóság gazdasági pillérére gondolok, akkor bizony föl kell tennünk a kérdést, hogy mi történik az e területhatár alatti hálózatok terjeszkedésével.
Az államtitkár úr rávilágított arra, hogy nem helyes, ha valaki bizonyos lobbiérdekeket emleget a parlamentben, hiszen azt mindig csak egy másik lobbicsoport érdekeivel ellentétesen tudja megfogalmazni. Én mégis azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy nevesítenék lobbicsoportokat - mint ahogy Szabó Imre MSZP-s képviselőtársam tette -, én azt gondolom, hogy azt a tendenciát nem veszi figyelembe ez a javaslat kellőképpen, hogy Európában Magyarország élen jár a nagy kereskedelmi láncok lefedése tekintetében. Tehát igazán, amit most szabályozni akar ez a javaslat, azt nem fogja szabályozni, tehát az a levegőben árnyékbokszol.
Árnyékbokszol azért, mert a multinacionális cégek pontosan rájöttek már egyrészt a telítettség kérdésére és tényére, másrészt pedig ők tudják, hogy mi a mozgó célpont fenntarthatósági szempontból. A mozgó célpont pedig az, hogy az emberek egyre kevésbé lesznek mobilisak, egyszerűen az üzemanyagok fogyásával. Ha az emberek egyre kevésbé lesznek mobilisak, akkor kitalálta - hogy csak egy céget említsünk - a Tesco, hogy akkor az úgynevezett Tesco Express hálózatokkal a legkisebb faluban is a sarki fűszeressel kell hogy versenyezzenek. Ez a tendencia az, ami megfigyelhető, nem pedig a 400, illetve 800 négyzetméter feletti - ki-ki a maga településkategóriájában - megvalósuló beruházások.
Tehát én azt gondolom, hogy ezt a szempontját a fenntarthatóságnak ez nem kezeli, ugyanis ezeket a kisebb vállalkozásokat, amik mindannyiunknak a szíve csücske - az előterjesztőnek, az LMP-nek, a kormánypártoknak -, a kis családi gazdaságokat, a kis- és közepes magyar vállalkozásokat egyáltalán nem védi. Én azt a veszélyt látom, hogy ha ezt a törvényt elfogadjuk - ugye, mi az általános vitára való alkalmasságát szavaztuk meg idáig, és hogy végül hogyan fogunk szavazni, azt gondolom, a módosító javaslatoktól és a végső formától fog függeni, de ha ezt így ebben a formában elfogadjuk, még ha a módosító javaslatokat is átfutottam -, akkor, azt gondolom, fönnáll a veszélye annak, nem állítom, hogy csak ez az egy kimenetele lehet a dolognak, de fennáll a veszélye annak, hogy zöldmosdatjuk a meglévő nagy bevásárlóközpontokat. Mert ezután az lesz, hogy na, akkor most már semmi baj nincs a nagy multinacionális vagy az adott léptéknél nagyobb kereskedelmi központokkal, hiszen most már megfelelnek a korszerű, a parlament által naprakészen elfogadott környezetvédelmi szempontoknak. Hangsúlyoznám, hogy ezek csak a környezetvédelmi szempontok lesznek. A fenntarthatóság gazdasági lábának ezek a legkevésbé sem fognak megfelelni.
A gazdasági láb azt jelenti, hogy egyáltalán itt mindenki fél, akik előttem is szóltak ebben a témában is és másban is. Ez jellemző, hogy félünk, hogy akkor a kereskedelemtorzító intézkedések, meg hogy Brüsszel mit szól hozzá, vagy talán a WTO, vagy nem tudom, kitől félünk, amikor itt kereskedelemtorzító intézkedésekről beszélünk, de most torz a kereskedelem. Torz az a kereskedelem, ahol a sarki fűszerest szeretnénk helyzetbe hozni, hogy azt ne mondjam, hangyaboltszerűen, ahogy a nemzeti vidékstratégia is megfogalmazza, miközben lehetetlen ezeknek a kis boltoknak versenyezniük azokkal a cégekkel, amelyeknek hálózataik vannak, és az egyes üzleteik is megaméretűek. Most nem akarom ebben a törvényben, bár akár ide is tartozhatna, a méretgazdaságosság kérdését felhozni. Tehát ezt a fátylat le kellene végre vetnünk, félre kellene tennünk, mert amíg a méretgazdaságosság egy korlátlanul megvalósítható szempont, addig nem beszélhetünk esélyegyenlőségről, addig torz a kereskedelmünk.
És amikor arra hivatkoznak, hogy ha ezt korlátoznánk, és ne adj’ isten, pozitívan diszkriminálnánk a kisebbeket, a kis- és közepes vállalkozásokat, akkor az lenne kereskedelemtorzító, hát nem igaz. Meg kellene ezt fordítani. Ez a paradigmaváltás -, ami sokszor elhangzott, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről mindenképpen - ezt a szemléletváltást is igényelné.
Alulnézetből egy konkrét példát hadd mondjak, azt mondtam, hogy én alulnézetből próbálom megvilágítani ezt az egész kérdéskört. Galgahévízen élek, ahol kettő évvel ezelőtt egy szövetkezet, a Hangya-szövetkezet - nem akarom a cég nevét mondani, mert nem akarom reklámozni - beadott egy Hangya-bolt létesítésére építési engedélyt. Ez a Hangya-boltocska a falu közepén vagy a falu egyharmadánál, a széléhez viszonyítva, két éve nem kap engedélyt. Miért nem kap engedélyt? Mert az a telek, ami korábban egy bikaistálló volt egyébként, de falun ez már csak így van, hogy a bikaistállóra, mivel inszeminálják a teheneket, nincs szükség, ezért ezek mutálódnak, így egy volt bikaistálló épületét akarják hasznosítani erre a célra, egy négyzetméterrel a beépítettség túlmegy azon, mint amit a mostani építési szabályok megkívánnak. Nem kapják meg az építési engedélyt.
És a parkolást említjük, mintha ebben a javaslatban, amiről tárgyalunk, valami új dolog lenne. Azért nem kapja meg, mert nincs a bikaistállónak, amit Hangya-bolttá akarnak alakítani, elegendő parkolóhelye. Egyszerűen a mai építéshatóság, azok, amik fel vannak sorolva ebben a törvényjavaslatban, annak, mondjuk a 60 százaléka, azt mondom, hogy szabályozva van. Tehát megint csak azt tudom mondani, hogy árnyékbokszolás az, amit ez a javaslat ebben a formájában tesz.
Ha azt akarjuk, az államtitkár úr is említette, és nagyon helyesen, hogy miközben a bevásárlóutcáink elhaltak, és a bevásárlóutcáinkat jó lenne revitalizálni - ezt megint csak alulnézetből mondom -, ha a Tesco Express fog odaköltözni a közelbe, akkor esélye nem lesz a bevásárlóutcákban, ne adj’ isten, különösen, ha élelmiszerről beszélek, de a Tescóban nem csak élelmiszer kapható, tehát esélyük nem lesz.
Én attól félek a törvényjavaslat kapcsán - még egyszer csak összefoglalva mondanám -, hogy miközben ezt most úgy csináljuk, hogy hú, de nagy dolgot csinálunk, és most korlátozzuk a plázák tevékenységét, eközben nem teszünk mást, mint zöldre mosdatjuk őket, és onnan még sokkal nehezebb lesz visszabontani. Én azt gondolom, hogy ezzel egy időben feltétlenül a 400 négyzetméter alatti üzletláncok terjeszkedésével is valamit kellene tenni, és itt a méretet én nem négyzetméterhez kötném, ugyanis ha egy családi vállalkozás vagy egy települési Hangya-összefogás akar egy boltocskát nyitni, akkor az más elbírálás alá kell hogy essen, mint egy 400 négyzetméter alatti, egyébként a korlátozásból kimaradó, de mondjuk, egy nagy multinacionális üzletlánchoz tartozó bolt. Egyszerűen azért, mert az a kis bolt megint csak nem lesz versenyképes, mert az egyik is, mondjuk, 100 négyzetméteres üzletet akar nyitni, meg a másik is, csak az egyik mögött egy hatalmas logisztikai rendszer van, a másik mögött meg van egy család vagy öt helyi gazdának az összefogása.
Én ezeket a szempontokat javasolnám megfontolásra, és köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
