DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az előttünk lévő beszámoló kiemeli, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 1991-ben kezdte meg működését, Vissi Ferenc akkori elnök úr vezetése alatt.
Ez a Gazdasági Versenyhivatal a rendszerváltó országok közül a legkorábban jött létre, ami érzésem szerint szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a gazdasági életben bekövetkező változások hamarabb történtek meg Magyarországon, mint a környező rendszerváltó országokban. A GVH azért dolgozik, hogy a piacok jól, vagyis versenyző módon és a fogyasztók hasznára működjenek. Ennek biztosítása érdekében versenyfelügyeleti eljárásokat folytat. Ezen belül megvizsgálja, a konkrét esetekben történt-e versenyjogsértés; tisztességtelenül befolyásolták-e az üzletfelek döntését; alkalmaztak-e a fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot; hogy egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, és így megpróbálta-e kiszorítani a versenytársait. Illetve, hogy a vállalkozások versenykorlátozó megállapodást kötöttek-e, kartelleztek-e, megállapodtak-e a versenytárs cégek az általuk alkalmazandó üzleti feltételekről, felosztották-e a piacot, közösen határozták-e meg az árakat; továbbá egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, és így megpróbálta-e kiszorítani versenytársait.
Mindezeken túl összefonódásokat engedélyez, amelynek során vizsgálja az előző magatartások veszélyét, az összefonódás piacra vonatkozó várható hatását. Fontos területe és célja, hogy versenyt pártol; üzeneteket fogalmaz meg a verseny érdekében; megpróbálja befolyásolni más állami szervek döntését, például a törvénytervezetek előkészítésében. Fejleszti a versenykultúrát is. A versennyel és a versenypolitikával kapcsolatos információkat osztja meg a közvéleménnyel, a vállalkozásokkal, támogatja a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai köztestületeket.
A beszámoló a felsorolt tartalmi szerkezetben mutatja be a GVH 2010. évi munkáját. Ezen belül kiemeli, hogy az éves munka hangsúlyos részét képezték a kartellekkel szembeni fellépés, a sérülékeny fogyasztók, a nehéz anyagi helyzetbe kerültek, az egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatottak fokozottabb védelme, a magyar termék jelzéssel hirdetők fokozottabb ellenőrzése.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Véleményem szerint ezek a hangsúlyok, ezek a területek egyben értékválasztást is jelentettek a GVH működésében, a szakmai indokokon túl is. Követve a gazdaság állapotából származó kihívásokat, amelyek szükségképpen a jogszabályi kötelezettségek, rendelkezések maradéktalan ellátása mellett... - mutatja, hogy a GVH nem a valóságtól elszakadva gyakorolta a tevékenységét, nem elefántcsonttoronyban ülve próbálta a versenytörvény szabályait érvényesíteni, hanem maga is mintegy proaktív módon, elébe ment a gazdasági folyamatoknak, a társadalmi kiszolgáltatottságból származó hátrányok ellenőrzésének, illetve vizsgálatának.
Ebből következik, azt hiszem, nem túl sommásnak mondható, hanem reális véleményem, hogy a beszámoló állításai, megállapításai következetesek, a jogi és gazdasági környezethez illeszkedőek, következtetéseiben pedig alig vitathatóak.
A beszámoló a jogszabályi környezetváltozási részében elemzi a kartellezés visszaszorítása érdekében bevezetett eszköz, az informátori díj hatályosulását. Erről azt lehet látni a beszámolóban, hogy viszonylag csekély a száma az ilyen bejelentéseknek, amelyek egyben eredményesek is voltak a tekintetben, hogy megalapozottá tettek egy kartellvizsgálatot, illetve a kartellvizsgálat eredményesen megállapította a kartell létezését, és ezáltal megfelelő szankciót tudott kiszabni a Versenytanács. Érzékelteti, hogy a nem kifejezetten versenyjogi természetű jogi szabályozás megalkotása is okozhat a versenyt védőknek jogi és gyakorlati problémákat. Ezek közül kiemeli a gyógyszertári fúziókra vonatkozó szabályozás megváltoztatását, amelynek a lényege az, hogy 2011. január 1-jétől a hatályban lévő szabályok értelmében nem valósítható meg olyan összefonódás, amelynek eredményeképpen négynél több gyógyszertár kerülne egy adott vállalkozás vagy vállalatcsoport közvetlen vagy közvetett irányítása alá, valamint nem valósítható meg olyan összefonódás sem, amelynek következményeképpen 20 ezer fő lélekszám alatti településen három vagy annál több gyógyszertár kerülne az adott vállalkozás vagy vállalkozáscsoport irányítása alá.
Önmagában a szabályozás célja az volt, nem azt akarta elérni, hogy korlátozza a versenyt, hanem elsősorban, hogy a gyógyszerforgalmazásban, a kiskereskedelmi forgalmazásban, a gyógyszertárak működésében a monopolhelyzetek kialakulásának elejét vegye, amelyre egyébként kétségtelenül jelek voltak az elmúlt időszak alatt.
Fontosnak tartok egy másik jogszabályi változást kiemelni ebből a körből. A versenykorlátozású megállapodásokkal szembeni fellépést volt hivatott megerősíteni a közbeszerzési törvénybe beiktatott 20/A. §, amely előírta, hogy amennyiben az ajánlatkérő az általa lefolytatott eljárásban az ajánlattevők versenykorlátozó megállapodását észleli vagy alapos okkal feltételezi, köteles jelezni a GVH felé. A beszámoló nem ad erről pontos adatot, hogy történt-e ilyen bejelentés, és ha történt, hány esetben történt, azonban, hogy ilyen jelentés talán nem érkezett, azt sejteti a beszámoló 39. pontja, amely felsorolja a kezdeményezőket, illetve csoportosítja a beadványok forrásait, és ezek között nem szerepel a közbeszerzési ajánlattevők bejelentése vagy a magánszemélyek bejelentése a közbeszerzési törvényben meghatározott kérdéskörben.
(11.00)
Felveti ezt a kérdést - és érdemes lenne ezen elgondolkozni a jogszabályalkotóknak is -, hogy mennyiben hatályosul ez a jogszabályi rendelkezés, és ha nem hatályosul, annak mi az oka. E tekintetben nem ártana, ha maga a Versenyhivatal is egy elemzést folytatna le.
Szembetűnő - és erre hivatkozik is a beszámoló -, hogy csökkent a GVH által elbírált panaszok, bejelentések száma. Ennek egyik okaként jelölte meg, hogy a hivatal ügyfélszolgálata mintegy szűrő szerepel, és az indokolatlan vagy nem oda tartozó, nem a hatáskörébe tartozó ügyeket már az üggyé válás előtt megszűrve tájékoztatást ad a beadvány benyújtójának, hogy hol talál jogorvoslatot. Ezzel összességében egyet lehet érteni, mert ez növeli a hatékonyságot, és azzal foglalkozik a hivatal maga, ami éppen a hatáskörébe tartozik, de ezt a szűrőt nagyon óvatosan kell alkalmazni, ez nem jelentheti az ügyek elkallódását, a jogorvoslati lehetőségek korlátozását.
Rátérve a három fő területre - sérülékeny fogyasztók, kartellezés, valamint a magyar termékekkel kapcsolatos gondokra -, fontosnak tartom megállapítani azt, hogy nagyon hatékonyan érvényesítette a sérülékeny fogyasztók érdekeit a Gazdasági Versenyhivatal, több fontos területről számol be, ahol konkrét ügyekben találták meg azokat a problémákat, amelyekkel szemben nekik fel kellett lépni. Ebből a legfontosabb az úgynevezett fogyasztói csoportok címén működő csaláshálózat - más szavakat nem tudok használni -, szándékos elhallgatások, szándékos félrevezetések útján többen anyagi előnyhöz jutottak, illetőleg a nem kellő tájékoztatás eredményeképpen többen megkárosodtak, anélkül, hogy egyébként ez a szándékaik között lett volna. Ennek a lényege az volt, hogy a jellemzően hitelképtelen és pénzügyekben járatlan fogyasztókat azzal tévesztették meg, hogy hitelnyújtásként ajánlották a szolgáltatásaikat, miközben a fogyasztó nem értesült az őt terhelő költségekről.
Nagyon találó volt az a vizsgálati terület, amely több esetben megtörtént az úgynevezett telefonos játékoknál, betelefonálós műsoroknál. Úgy látom, hogy ez a terület is a sérülékeny fogyasztók jelentős részét érintette, a gazdasági helyzet, az elszegényedés és kilátástalanság miatt több embert terelt be ebbe a rendszerbe. Úgy kell mondanom, hogy ez a sérülékeny fogyasztókat sújtó vadászterületévé vált az ilyen intézményeknek. Nagyon fontos és nagyon helyes, hogy a Gazdasági Versenyhivatal ez ellen kellő szigorral és hatékonysággal lépett fel.
A kartellekkel szembeni fellépést már többen megemlítették előttem, hogy ennek a legnagyobb eredménye volt az úgynevezett vasúti kartell felszámolása, illetőleg tettenérése, valamint a malomkartell felszámolása is, illetve a bírságok kiszabása. Úgy érzem ettől függetlenül, hogy itt kell egyfajta hatékonysági változtatást is tenni. Pont a kartellezés az, ami miatt a Versenyhivatal olyan jogokat kapott a tényfeltárásban a vizsgálat során, amely jelentősen biztosítja és jelentősen szolgálja a kartellek felszámolását, illetőleg tettenérését. Ezzel szemben jelzésértékű a beszámolónak az a része, hogy a kartellezők módszerei kifinomultabbak, de egyre nehezebben lehet őket tetten érni, illetve bebizonyítani a kartell tényét, sok esetben véletlenek segítik a versenyhivatali eljárókat az ilyen kartellek megállapításánál, egy-egy elhagyott határidőnapló, egy kitépett lap, amely mögött ott van a pontos dátum, hogy kivel, mikor és hol tárgyaltak. De ettől függetlenül én megfontolnám mint jogalkotó, hogy a kifinomultabb módszerekkel szemben milyen egyéb ellenlépéseket tud tenni a jogalkotó azért, hogy ezekkel a kifinomultabb módszerekkel bíró kartelleket is minél nagyobb számban sikerüljön úgymond elkapni.
Nagyon érdekes volt számomra az, hogy beszámol a beszámoló arról, hogy a kiskereskedők, beszállítók elleni visszaélő magatartás miatt 2010-ben a kereskedelmi vállalkozások között több utóvizsgálatra került sor, és nagyon érdekes volt, helyesebben árulkodó, hogy három ügyben a korábbi eljárásukban tett vállalásukat ellenőrizték, és ezeknek a cégeknek az esetében - ki kell mondani a nevüket, mert benne van a beszámolóban is, a Tesco, az Auchan és a Metro cégekről van szó - az utóvizsgálatok azt állapították meg, hogy a vállalások nem teljesültek maradéktalanul, így ezekben az esetekben a GVH végrehajtási bírsággal sújtotta a szóban forgó kereskedelmi vállalatokat. Számomra ez a megállapítás azt az üzenetet hozza, hogy fokozni kellene ezeknél a vállalatoknál az ellenőrzést az állami szerveknek, NAV-nak, fogyasztóvédelemnek, mert jelzésértékű ez a megállapítás a tekintetben, hogy az említett cégeknek nem biztos, hogy minden szándékuk a jogkövető magatartásra irányul, és önmagában ez a megállapítás igazolja is ezt a sejtetést.
A versenypártolás, jogszabály és egyéb területek véleményezésével kapcsolatban, mint már említettem, a gyógyszerforgalmazással kapcsolatos jogi szabályozást tartja kritikusnak a beszámoló a verseny korlátozása, a verseny visszaszorítása szempontjából. De említettem az előbb is, a gyógyszertárak fúziójának korlátozása is elsősorban a monopolhelyzetek kialakulásának a megakadályozására szolgált, a jogszabályalkotó szándéka nem a verseny visszaszorítása volt. Azt hozzá kell tenni általános értelemben, hogy a korábbi gazdasági filozófiák, amelyek szerint az állam rossz tulajdonos, az állam ne avatkozzon be a gazdaságba, a piac megold minden problémát, ami a társadalmat terheli, ezzel szemben azért úgy látom, hogy az elmúlt év szabályozása, a kormányzati oldal által benyújtott jogszabályok helyrebillentik ezt az arányt.
Tehát azt akarom mondani, hogy azokon a területeken, ami a közüzemi szolgáltatás és egyéb közszolgáltatások, ahol a piac inkább negatív hatását fejti ki a szolgáltatások minőségére és az árak alakulására, a fogyasztókkal szembeni viselkedéssel kapcsolatban, itt azért nem árt a piacnak egyfajta korlátozása állami eszközökkel. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon ennek az új filozófiának a megjelenése okozhatja látszólag a verseny feltételeinek, a verseny kialakulásának a visszaszorulását, de az én álláspontom szerint ez a visszaszorulás csak az arányos állapotokhoz való visszatérést jelenti, amelyre egyébként több, úgymond fejlettebb ország gyakorlatában van példa.
Összességében meg kell mondanom, hogy a beszámoló előremutató és megfontolandó indítványokat tartalmaz, amit nekünk, jogszabályalkotóknak is el kell fogadni és végig kell gondolni. Gondolok itt a legfontosabb ilyen indítványra, hogy összhangba kell hozni a büntető törvénykönyv és a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény egyik rendelkezését, mert egyrészt a Btk. nem biztosít büntetőjogi mentességet annak, aki ugyan részt vesz a kartellben, de feltárja ezt, míg a versenytörvény a feltárás tényét nem mentességnek, hanem kedvezően bírálja el, ami egyébként nagyon fontos eszköze a kartellek elleni küzdelemnek.
Nem kifejezetten, de már említettem, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban további felderítési, tényállás-megállapítási eszközök megadása is szükséges lehet, ezen kellene a jogalkotóknak és a jogszabály-előkészítőknek elgondolkozni. És való igaz, és kicsit versenyközpontúbban kell gondolkozni sok esetben, amikor a jogszabályok előkészítésében szélesebbre kellene nyitni azt a kaput, amikor gazdasági versenyt érintő jogszabályok előkészítése megtörténik, itt a Versenyhivatal véleményezési jogkörét erősíteni kell.
(11.10)
Mindezeket összefoglalva én azt látom, hogy a GVH 2010-ben eredményes és hatékony munkát folytatott, amelyet követniük kell. További sikeres és jó munkát kívánva a hivatalnak és elnök úrnak, a beszámoló elfogadását a Kereszténydemokrata Néppárt részéről javasolom. (Taps a kormánypártok soraiban.)
