ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Gazdasági Versenyhivatal beszámolójáról elmondható, hogy magának a beszámolónak a szerkezete, megközelítésmódja alapvetően követi az előző évek gyakorlatát. Ebben a tekintetben tehát az új GVH nem hozott újdonságot. Viszont van egy sor olyan dolog, amiben igen.
Ami az egyik szembeötlő változás a jelentésben, az az, hogy milyen sovány a vezetői összefoglaló végén lévő szakasz, ami a javaslatokat tartalmazza. Ez a korábbi években rendszerint olyan javaslatokat jelentett az Országgyűlés számára, amelyek révén a GVH valamely ágazat versenyviszonyainak továbbfejlesztését kezdeményezte, és ezért nagyon hasznosak voltak a képviselői munkában, komoly és számos javaslat volt egy-egy vezetői összefoglaló végén. Ilyen most gyakorlatilag egy darab van, szinte nincsen. Tényleg kíváncsiak vagyunk, és ez elhangzott a bizottságban is, hogy miért nincsenek, miért nem segíti a munkánkat azzal a Versenyhivatal, hogy jogalkotási javaslatokat fogalmaz meg, miért hagytak fel ezzel.
Ehhez kapcsolódik a versenypártolás témaköre is. A korábbi években a GVH a nyilvánosság számára is sokkal észrevehetőbben hallatta a hangját, ha versenyellenes jogszabálytervezetek jelentek meg. Ez most nincs így. A kormány futószalagon gyártja azokat a törvényeket, amelyek vagy egy piac államosítását, vagy annak előkészítését, vagy a saját érdekkörébe tartozó vállalkozások kvázi monopóliumhelyzetbe juttatását szolgálják, az út menti hirdetések szelektív betiltásától kezdve a közbeszerzések értékhatárának folyamatos emeléséig, hogy más példákat ne is mondjak.
Ebből a szempontból elég beszédes, hogy a versenyt érintő szélesebb jogi környezet bemutatása mindössze egy hasáb, míg az uniós versenyjogi részletszabályozás taglalása több oldalra rúg, egyfajta habosított szekció ebben a jelentésben.
Mindebből az az összkép rajzolódik ki, hogy a GVH egy olyan fordulatot hajt végre, hogy a versenyviszonyokat érintő gazdasági szabályozás változásainak figyelése, esetleg az ezek befolyásolására való törekvés háttérbe szorul a tevékenysége során, tehát az egyik fő funkcióját kezdi nem betölteni ez a hivatal. Olyan érzése keletkezik az embernek a beszámoló olvastán, mintha nem ugyanaz a hivatal lenne, ami az elődje idején, akkor egy nagyon komoly, respektált intézmény volt, a versenyen alapuló gazdaság és a jogállam egyik pillére. Mintha ez az intézmény immár kevésbé borogatná a csónakot, mintha valami olyan instrukciót kapott volna, hogy nem kell annyira feszegetni ezeket az ügyeket.
Beleillik ez abba a sorba, ahogy például a Költségvetési Tanács is - az új - véleményezte és elfogadhatónak nevezte a számos szakember és a teljes ellenzék által elfogadhatatlannak tartott költségvetési javaslatot. Nincs jó érzése az embernek, nem lehet igazán nyugodt afelől például egy fogyasztóvédelemmel foglalkozó választott képviselő, hogy a GVH azzal a sziklaszilárd következetességgel teszi a dolgát, mint a korábbi időkben.
Érdekesen alakul a jelentésben az is, hogy hogyan kezelik a 2010-2011 közötti átmenetet. Elvileg és a gyakorlat szerint is a beszámoló a tárgyévben lezárt ügyeket mutatja be. Ehhez képest itt felemlítenek le nem zárt ügyeket is, viszonylag hangsúlyosan, például a hungarikumokat, mert ez most egy népszerű téma; de akkor miért nem említik például a MOL folyamatban lévő erőfölényes vizsgálatát a benzinárak ügyében, ami szintén sokakat érdekelne. Megemlítik a lakás-takarékpénztári ágazati vizsgálatot, de a végeredményt már nem mutatják be. Minthogyha a hiányzó, ütősebb szakaszok helyére egyfajta tölteléket kerestek volna, és odatették le nem zárt ügyek sztoriját.
A 168. pontban említett banki egyoldalú szerződésmódosításokat érintő ügyek kapcsán is rögzítik azt, hogy ezek mindegyike kötelezettségvállalással zárult. Ez rendben van, de jó lenne tudni, hogy a többéves vizsgálatok során a hivatal miért nem tudta eldönteni, hogy ezek vajon versenyjogsértők vagy sem.
Azért is jó lett volna tiszta vizet önteni ebbe a pohárba, mert a fogyasztók tömegesen adtak be ilyen panaszokat, a publikált kötelezettségvállalások, vagyis hogy a pénzt visszatérítik ezek a bankok, elsőként az OTP-nek volt ilyen ügye, ezek a kötelezettségvállalások azt sugallták, hogy a GVH keményen fellép e magatartásokkal szemben, pedig ez valójában nincs így.
Emlékeztetném önöket, hogy ma várható a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, ami a szegedi takarékszövetkezet ügyében kimond valamit, ami akár lavinát is indíthat el a pénzügyi szektorban, méghozzá azt, hogy tisztességtelen eljárás az egyoldalú szerződésmódosítás. Ebben nem hallottuk a GVH-t hangosan kiabálni az elmúlt időszakban.
Idetartozik az is, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén tájékoztatást kértem arra vonatkozóan, hogy a GVH és a PSZÁF jogköre és funkciója hol tér el pontosan az ilyen egyoldalú szerződésmódosításos ügyekben. Azt a bizottság tagjaként tudom, hogy a GVH-nak fogyasztóvédelmi tekintetben van feladata, ennek részletezésére lettem volna kíváncsi. Sajnos az elnök úr távozása után az alelnök úrtól nem kaptam választ, ő a fogyasztói csoportokkal kapcsolatosan válaszolt egy szintén igen kínos általánosságot, de azt sem az én kérdésemre. Nem tudjuk tehát, nem látunk bele abba, hogy milyen pontos feladata lenne ebben a GVH-nak, azt látjuk csak, hogy nem igazán teszi a dolgát.
A pénzügyi fogyasztóvédelemről továbbra is szólva egy évvel ezelőtt helyeseltük azt a GVH általi megállapítást, hogy a pénzügyi piacon a fogyasztók rendkívül kiszolgáltatottak, az információs aszimmetria óriási, ráadásul egy olyan esetben, amikor egy egyszeri, nagy volumenű, hosszú távra az ügyfelet nehéz helyzetbe hozó és igen komplex kérdésben kell döntenie. Ebből kifolyólag ezt az egész egyoldalú szerződésmódosítás nevű jogi nonszenszt meg kell szüntetni.
Ezzel együtt a költségek és a kamatok számításánál is meg kell teremteni a minél nagyobb átláthatóságot. Ebben ugyan a PSZÁF-é a főszerep, de a GVH is határozottan, sokkal határozottabban kellene hogy fellépjen a fogyasztók védelmében, akár az informáltság javításával és a felelősségek pontosabb megállapításával, akár a verseny fokozásával. Kőkemény fellépést várunk egy kőkemény helyzetben. Ha egy hiteles könnyebben, minimális költséggel válthatna például bankot, az olyan támogatást jelentene, ami megoldás lehetne a túlárazások és a fogyasztók folyamatos megkárosítása ellen.
Olyan benyomásunk is támadt a beszámoló olvastán, mintha az erőfölényes ügyek is egyre jobban elhalnának. Érthető, hogy nehéz bizonyítani az erőfölénnyel való visszaélést, de ez akkor is egy kulcsterület, különösen abban a tekintetben, hogy a kereskedelmi láncok hazai gazdaságot hátrányosan érintő gyakorlatát meg kell szüntetni.
Az erőfölénnyel való visszaélés területén tapasztalható puhaság azért sem helyes, hiszen az ez ellen létrejövő, sokszor ez ellen létrejövő szakmai szerveződésekre és termelői összefogásokra is kartellként kíméletlenül lecsap a GVH, ezt láthattuk a tojásügyben például. Ha pedig az erőfölénnyel való visszaélés ellen a GVH nem lép fel kellő eréllyel, viszont elkaszálja az ez ellen összeszerveződő fellépőket is, akkor ez joggal vált ki dühöt a hazai termelőkből, és rombolja a versenypártolás tekintélyét. Ezen a területen új szemléletre van szükség. Lehet, hogy a kvázi monopóliumok ellen fellépő szerveződéseknél egészen másképp kell megítélni a kartellezést, illetve a kartellgyanúnál nem önmagában kell vizsgálni a helyzetet, hanem az erőfölénnyel való visszaéléssel együtt, amire ezek esetleg szerencsétlenül, de reakcióként születnek.
Ezt természetesen nem azért mondjuk, mintha pártolnánk a kartelleket, mielőtt Rogán Antal vagy Lázár János ezzel vádol meg minket ismét, a kartellek elleni fellépés szerintünk kulcsfontosságú, különösen a közbeszerzéseknél, ahol évente 300-400 milliárd forintnyi kárt okoz a közbeszerzések túlárazása. Ezért az ezt büntető GVH-határozatokat üdvözöljük, viszont ismét jelezzük, hogy a közbeszerzések korrupcióba süllyedését okozó módosításokhoz, az értékhatár folyamatos emeléséhez a GVH-nak egyáltalán nem volt szava.
A közbeszerzések tisztán tartásának érdekében az LMP ezen túl is fellépett. Sajnos a kormány elutasította azt a javaslatunkat, ami eltiltotta volna a kartellezés miatt megbüntetett cégeket és vezetőiket, hogy közbeszerzésekre pályázzanak, akár újjáalakult formában is.
Végül pedig szeretnénk egy LMP-javaslatot ismertetni. Azt kérjük a Gazdasági Versenyhivataltól, hogy terjessze ki a vizsgálatait a vasúti és a közúti szállítás közötti egyenlőtlen versenyhelyzetre. Hiszen míg a vasúti szállítás során jelentős pályadíjat kell fizetni, a közúti szállításnál a fizetendő autópályadíjak eltörpülnek emellett.
(11.40)
Így a közúti szállítás lényegében jelentős állami támogatást élvez, amely mind környezetileg, mind pénzügyileg, mind társadalmilag igen káros.
Ennyit akartam mondani a beszámolóról, és várjuk azt a reakciót, amit néhány kérdésünkre válaszként elmondhat az előterjesztő, hiszen nem kaptunk választ néhány kérdésünkre.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
