JÁMBOR NÁNDOR
JÁMBOR NÁNDOR
JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A GVH beszámolója alapján úgy gondolom, hogy egy kicsit vissza kell tekintenünk a múltba, és meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy hogyan jutottunk el idáig, hisz a beszámolókat évről évre a mindenkori kormány, valamint a mindenkori parlament megkapta és véleményezte, vitát folytatott róluk. Amennyiben a Gazdasági Versenyhivatal nagyszerűen látta volna el a feladatát, akkor a magyar gazdaság nem is juthatott volna ilyen mélységekbe. Ezért most inkább azokat a dolgokat szeretném kidomborítani a hozzászólásomban, amelyekkel nem vagyunk megelégedve, és kevésbé beszélnék arról, amit elvégzett, ellátott a hivatal, hisz az a feladata, tehát azzal alapvetően egyet tudunk érteni.
Az európai uniós jogharmonizáció következtében a kis- és középvállalkozói szektor olyan méltánytalanul hátrányos helyzetbe került, hogy nem tudta felvenni a versenyt az ideérkező multinacionális vállalatokkal. Ez egyrészt olyan gazdasági és pénzügyi terhet jelentett a kis- és középvállalkozói szektornak, amit nem tudott vállalni. Tudjuk jól, az elmúlt húsz évben minden kormány, minden kormányzat, a jelenleg regnáló Fidesz-kormány is megsegíti a kis- és középvállalkozókat. Nos, ha ez így lett volna húsz éven keresztül, tisztelt képviselőtársaim, akkor húsz év alatt jelentős számú iparmágnás nevelkedett volna ki a kis- és középvállalkozói szektorból. Sajnos én egyet sem tudok említeni. Nyilván vannak olyan vállalkozók, akik a különböző privatizációs ügyekben meggazdagodtak, de én nem ezekről kívánok beszélni.
Ahhoz, hogy megértsék a jogharmonizációval kapcsolatos problémát, egy általam jól ismert területről, a tartálygyártásban bekövetkezett problematikáról szeretnék beszélni, arról, hogy hogyan kerültek a magyar tartálygyártók méltatlanul hátrányos helyzetbe a multinacionális vállalatokkal szemben.
A jogharmonizáció következtében, amellyel az Európai Unió a határain belül biztosítja az áruk szabad forgalmát, a nemzeti szabályozás a 9/2008. ÖTM-rendeletben - amelyet még Bajnai Gordon korábbi önkormányzati és területfejlesztési miniszter neve fémjelez - olyan kitételt tesz, hogy az Európai Unióból származó berendezések, műszaki termékek termékmegfelelőségét a magyar hatóság nem vizsgálhatja. Ugyanakkor a magyar termékek vonatkozásában előírja, hogy milyen műszaki kritériumoknak, feltételeknek kell megfelelniük. Nos, ezen a területen megszűntek a nemzeti szabványok, létrejöttek, illetve beemelésre kerültek a harmonizált európai szabványok, amelyek gyakorlatilag a korábbi magyar szabványoknak megfelelően alakultak. Tehát a magyar szabvány gyakorlatilag megegyezett az európai szabvánnyal. Ugyanakkor a Magyarországra importból, többségében Olaszországból beérkező termékek semmilyen mértékben nem felelnek meg a jelenlegi európai szabványnak, hisz azokat egy korábbi olasz belügyminisztériumi engedély jóváhagyásával gyártják. Így keletkezik az a probléma, hogy míg egy olasz importberendezés 2,5 milliméteres lemezvastagsággal bekerülhet Magyarországra, addig a magyar gyártónak 5 milliméteres lemezből kell gyártania egy ugyanolyan berendezést, hisz a korábbi magyar jogszabályból beemelték az európai jogszabályba, hogy milyen műszaki követelménynek kell megfelelnie egy ilyen terméknek. Így van az, hogy törvényes keretek között, törvényes szabályozás mellett a kkv-szektor méltánytalan versenyhátrányt szenved, hiszen önök is tudják, hogy 1 kiló vas és 2 kiló vas között azért jelentős különbség van. Ez abszolút egyértelmű.
Ezekért a problémákért kellett volna a mindenkori kormányzatnak, a jelenleginek is a felelősséget viselnie, hogy ezek a méltánytalan helyzetek ne alakuljanak ki. Óriási hibákat követtek el a nemzeti szabályozás megalkotásakor, amikor úgymond az Európai Unióból, illetve Törökországból származó termékeket kivonták a nemzeti termékmegfelelőség ellenőrzése alól. Mivel többnyire éghető folyadékok és olvadékok tartályairól beszélek - azaz gázolaj- és benzintároló tartályokról -, ez további biztonsági kockázatot jelent. Én magam jól ismerem ezeket az importtermékeket, és tudom, hogy ezeknél az importtermékeknél gyakorlatilag az sincs biztosítva, hogy az ötévente szükséges biztonsági ellenőrzést elvégezzék. Nem lehet nyomáspróbázni ezeket a berendezéseket, mert egy 3 milliméteres dómfedéllel vannak ellátva, amit még csak csavarral sem rögzítenek rendesen, merthogy nincs bennük anyacsavar. Tehát a fedél nem bírja az 5 baros nyomást, hogy ezt vizsgálni lehessen. És ez csak egy szegmense a magyar kis- és középvállalkozói szektornak, de ez számos területen van így.
(12.50)
Valahol átnéztek a kis- és középvállalkozók feje fölött, nem törődtek vele, hogy a jogharmonizáció milyen következményekkel járt, és nem számítottak, nem törődtek azzal, hogy ezáltal mennyi munkahely szűnik meg. Nem törődtek azzal a szektorral, amelyik a legjelentősebb teherviselője a magyar költségvetésnek, a legtöbb embert foglalkoztatja ebben az országban, és teljesen kiszolgáltatták a magyar piacot a multinacionális cégeknek. A Magyarországon ezen a területen dolgozó vállalkozások, amelyek korábban gyártó cégek voltak, többnyire ma már kereskedelmi ágazatba mentek át, a létszámot leépítve, és az olasz vagy spanyol importból származó berendezéseket forgalmazzák a magyar piacon. Ez általában elmondható, én azt hiszem, a magyar gazdaság több szegmenséről.
A kkv-szektor, úgy gondolom, hogy ennél jelentősebb védelmet igényel, ezt hiányolom a jelentésből is, a kartellezést és a sérülékeny fogyasztókat kiemeltük, viszont a kis- és középvállalkozói szektor védelméről nem hallottunk a multinacionális vállalatokkal szemben, ez egy fontos és jelentős hiányossága a beszámolónak. Én úgy gondolom, hogy a magyar állam a hivatali rendszerét tekintve rendelkezik minden olyan eszközzel, amellyel a nemzeti érdekképviseletet az elmúlt húsz évben megvalósíthatta volna, mégis hagyták, hogy a globális érdekszférának teljesen kiszolgáltassák a magyar gazdaságot.
A piac szabadságáról is sok minden elhangzott itt a mai napon. A piac szabadsága nem jelent mást, mint a teljes liberális piacgazdaságot, amelynek torzult viszonyai jelennek meg Magyarországon, ahol a multinacionális vállalatok abszolút visszaélnek a gazdasági erőfölényükkel. Ezt nem csak én állítom, illetve nem csak a Jobbik-frakció állítja, tavaly decemberben Hans Dietrich Genschert, a korábbi német külügyminisztert és korábbi belügyminisztert megkérdezték, hogy mi a véleménye a kelet-európai és a görögországi adósságválságról, és ő abszolút kijelentette, hogy igen kérem, mi odamentünk ezekbe az országokba, és a gazdasági erőfölényünkkel visszaélve felszámoltuk ezeknek az országoknak az önfenntartó képességét. Ezt ő ki merte jelenteni, de ezt rajtunk kívül ma Magyarországon senki nem meri kijelenteni, a kormány részéről sem mernek erre vonatkozóan kijelentéseket tenni és igazából szembenézni. Nem kell ezt szégyellni, ez egy dolog, ami megtörtént, és ezen kellene hogy változtassunk, hogy ez a kiszolgáltatottság végre megszűnjön.
Úgy gondolom, hogy a GVH felelőssége - mint jogalkalmazónak - az általam elmondottakban nem a legmagasabb, mint beszédem kezdetén kitértem rá, elsősorban a mindenkori parlamentek és a mindenkori kormányok felelőssége, érintettsége elvitathatatlan ebben az ügyben, de mégis úgy gondolom - Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamhoz csatlakozva -, hogy igenis, a korábbi években is az lett volna, és a jövőben is az volna a célravezető, hogyha a Gazdasági Versenyhivatal a kormány számára ajánlásokat fogalmazna meg, és észrevételeket tenne, hogy hogyan lehetne jelentősebb mértékben védeni a magyar gazdaság szereplőit, hisz elsősorban ez a legfontosabb feladata; a gazdasági szereplőkbe természetesen beleértve a kis- és középvállalkozói szektort, a fogyasztókat és minden egyéb szereplőt, de kiemelt prioritással a fogyasztókat és a kis- és középvállalkozói szektort kellene kezelni.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
