VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatom, ahol abbahagytam, a Jobbik javaslatait ismertetném, és áttérek rövidesen természetesen a pénzintézeti szektorral kapcsolatos kérdések tárgyalására is.
Javasoljuk azt a korábbi felszólalásomban említett javaslatot a közbeszerzési kartellek ügyében, hogy a kartellező cégeket tiltsák el a későbbiek folyamán a közbeszerzéstől. Ne működhessenek közre a későbbiek folyamán úgynevezett erőforrást nyújtó vállalkozásokként sem, ugyanis nagyon sokszor azt látjuk, hogy mintegy főnixmadárként föltámadnak ezek a szervezetek, aztán belépnek alvállalkozóként, formailag más csinálja a fővállalkozást, de gyakorlatilag a vállalkozói értékláncból megállapítható, hogy jelentős részben ezek a főnixmadárként föltámadó, korábban kartellezéssel vádolt és elítélt vállalkozások gyakorlatilag ilyen módon újból és újból közpénzre tesznek szert. Ezek kizárása egyértelmű nemzetgazdasági érdek, ezt kívánja a verseny tisztasága, ezt kívánja a költségvetési kiadások lehetőség szerinti alacsony szinten tartása egyaránt.
Nagyon fontosnak tartjuk azt energetikai javaslatként - erről már tegnap a gazdasági bizottság ülésén elnök úrral beszéltünk -, hogy lehetőségük legyen a magyar fogyasztóknak arra, hogy össze tudják hasonlítani a fogyasztói árakat egy online felületen. Ez úgy működne, hogy a szolgáltató számlalevelén feltüntetnek egy olyan honlapcímet, ahol a vételezés helyét, a fogyasztás mennyiségét, az egyéb fogyasztói szokásokat beüti az ügyfél, ennek alapján kiderül az számára, hogy milyen szolgáltatók lehetnek érte versenyben az adott fogyasztási területen, és ki az, aki a legalacsonyabb tarifákat kínálja számára. Megjegyzem, a verseny szabadsága előtt itt ismét olyan korlátok állnak, amelyeket már túlhaladott az idő.
A magánszférában már áttértek az e-számlázásra, azaz az elektronikus számlalevelekre, akár interneten keresztül is lehet számlát küldeni valakinek. Ha mondjuk, a Google keresőjében valaki előfizet az Adverts szolgáltatásra, ugyanilyen módon tudja kifizetni, és ugyanilyen módon kapja a Google-tól a számlát. Ezt a cégek már elterjedten használják, a magyar államigazgatásban ennek a lehetősége még csak ötletként és érdekességként merül föl. Úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan kérdés, amivel kifejezetten érdemes lenne foglalkozni, ugyanis meggyőződésünk szerint az eddigi területi korlátok, amelyek a verseny szabadságát korlátozzák Magyarországon, ügyfélszolgálati irodák elterjedtségétől, országos lefedettségtől függően eltűnhetnének, és a fogyasztók széles köre élhetne a legalacsonyabb árat nyújtó szolgáltatás előnyeivel. Ez egy olyan kérdés, amit meg kell teremteni, meg kell oldani. Ennek a számonkérése ebben a pillanatban még nem a Gazdasági Versenyhivatal, hanem a kormány felé szól, a Gazdasági Versenyhivatalnak az lesz a dolga, hogy ezeket a szabályokat ellenőrizze és betartassa.
Nagyon fontos leszögeznünk azt, hogy az energetikában nagyon sokszor illikvid módon működik a piac, ugyanis végeztek például a kis- és középvállalkozók körében egy felmérést, megkérdezték ezeket a kis- és középvállalkozókat arról, hogy melyikük kapott már megkeresést valamelyik energetikai szolgáltatótól alacsonyabb árakkal, más tarifával kapcsolatban. Gyakorlatilag elmondható, hogy tíz magyar kis- és középvállalkozóból kilenchez soha nem kopogtatott be egyetlen versenytárs sem, sem elektronikus, sem személyes, sem telefonos formában azzal kapcsolatban, hogy alacsonyabb tarifákat kínáljon számára. Kérdés az, hogy ez ügyben mit tehetünk. Tehetjük azt, mint amit a szocialista kormány tett, meg tehetjük azt, amit a mostani kormány, ülünk a fenekünkön, és nem történik semmi, a piac továbbra is illikvid marad, vagy pedig megpróbáljuk ezt élénkíteni. Meggyőződésem szerint az egy jelentős esélye lenne a piac élénkülésének, hanem a számlaleveleken feltüntetésre kerülne ennek a bizonyos online felületnek a webcíme, odamegy az ügyfél, beüti a fogyasztási adatait, és megkapja a legalacsonyabb árat kínáló szolgáltatót. Meggyőződésem szerint ezzel el lehetne mozdulni a jelenlegi szintről.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nagyon fontosnak tartjuk a pénzintézeti szektor körüli versenykorlátozó tényezőket és ennek a helyzetnek a megváltoztatását. Mint ismeretes, a Jobbik országos aláírásgyűjtést indított - hála istennek, ezzel egyébként kifejezetten jól állunk már - annak érdekében, hogy a devizahiteleket a felvételkori forintárfolyamon forintosítsák, és ennek nem kis részben az az oka, hogy úgy láttuk, versenyjogi szempontból kifejezetten aggályos volt a pénzintézetek hitelezési gyakorlata, kifejezetten sokszor visszaéltek a gazdasági erőfölényükkel, azzal, hogy sérülékeny fogyasztók egész tömegeit produkálta a hitelintézeti szektor. Ennek orvoslására ismét csak nem történt semmi.
Akkor, amikor a cselekvést számon kérjük, természetesen nemcsak a versenyhatóság eszközeit szeretnénk ebben az esetben működni látni, hanem kérjük azt, hogy kormányzati eszközökkel, monetáris eszközökkel, prudenciális eszközökkel, fogyasztóvédelmi eszközökkel egyaránt legyen cselekvés, a Versenyhivatallal együttműködve, azzal karöltve lépjenek föl a hitelintézeti szektor túlkapásaival szemben.
(13.00)
Ugyanis több dolgot is meg lehet ebből állapítani, ami egyébként nem kis részben a Gazdasági Versenyhivatal működésébe sorolható. Az egyik az, hogy a bankok tisztességtelen magatartást tanúsítottak akkor, amikor az ügyfeleket szándékosan a devizahitelek felé terelték. Aki tisztában van azzal, én vállalati környezetben töltöttem el az elmúlt 16 évet, hogy mit jelent az, hogy carry trade hitelezés, hogy egy alacsony kamatozású forrásországból egy magas kamatozású övezetbe, egy célországba vigye a bank a hiteleket, és ezt aztán jelzáloghitelek formájában a lakosság részére értékesítse, az tudja azt, hogy ezek már eleve, elrendeltetésüktől fogva hibásnak minősülő termékek, ugyanis a carry trade hitelezés nem alkalmas a lakosság jelzálogpiaci hitelezésére, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a vállalati piac jellemző terméke, jellemzően rövid távon működő, ritkábban hosszú távon.
Akkor, amikor a vállalatok részére kínálják ezt a hitelfajtát, akkor lehetősége van a vállalatnak arra, hogy céltartalékot képezzen, más forrásokat vonjon be az esetleges árfolyamkockázatok kiküszöbölésére. A lakosságnak ilyen lehetősége nem volt, a pénzintézeti szektor ezt nem kínálta a számára. Visszaélt-e az erőfölényével a pénzintézeti szektor ebben az esetben? Igen, visszaélt. Kérdés az, hogy mi történt ebben az esetben, tettünk-e valamit ellene, akár a kormányzat, akár a prudenciális felügyelet, akár a versenyhatóság vagy a fogyasztóvédelem szempontjából. Gyakorlatilag csak igen kis lépések történtek. Mondhatjuk nyugodtan, hogy érdemben ez ügyben gyakorlatilag semmi nem változott. Kérdés az, miért engedjük akár versenyhatósági szempontból is azt, hogy a bankok olyan árfolyamnyereséget realizáljanak, mint amit a hazai hitelállományon gyakorlatilag jelen pillanatban realizálhatnak.
Mit láthatunk a pénzügyi felügyeletek adataiból? Azt láthatjuk, hogy 1627 milliárd forintnyi volt az egyéb devizában történő hitelfelvétel, ez nem az eurót, hanem az eurón kívüli összes devizát jelenti. A bankok hitelfelvétele 1627 milliárd forint volt, ehhez képest majdnem ötször ekkora összeget helyeztek ki Magyarországon, ugyanígy egyéb devizában hitelként, azaz az az árfolyamnyereség, ami ezen az óriási hitelállományon képződött, az gyakorlatilag a pénzintézeti szektornál csapódik le.
Kérdés az, hogy szeretnénk-e valamit ez ellen tenni, dolga van-e a Gazdasági Versenyhivatalnak ebben az esetben. Meggyőződésem szerint igen, szemmel láthatólag rendkívül súlyosak ennek az esetnek a gazdasági következményei, rendkívül sok ember került igen komoly bajba, és ebből a sok emberből csak nagyon keveseket érinthet a kormány végtörlesztésre vonatkozó javaslata, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem lesz annyi pénzük az embereknek, hogy ezt a tartozást egy összegben kifizessék.
Fontosnak tartjuk azt kimondani, hogy versenyhatósági eszközökkel fel kell lépni a hitelintézeti szektor jó néhány cégével szemben azért, mert megtévesztették a fogyasztóikat; mert visszaéltek azzal, hogy a fogyasztók természetes módon nem rendelkeznek azzal a szakértelemmel, ami az úgynevezett carry trade típusú devizahitelek megítéléséhez szükséges lenne, azon egyszerű oknál fogva, hogy jellemzően nem olyan emberek jutottak hitelhez, akik pénzügyi, közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, és tisztában vannak a banküzemtan mélységeivel, olyan szinten, mint ahogy kellene. Sokan nem is tudták, hogy nemcsak az árfolyamkockázat terheli őket, hanem a hitelek kamatkockázatait, a forrásköltség változásait is viselniük kell a törlesztőrészletek megemelkedésekor. Ezt nem szabad következmények nélkül hagyni. Meggyőződésünk szerint ebben az esetben a Gazdasági Versenyhivatalnak is fel kell lépnie a hitelintézetekkel szemben.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, az elnök úr is elmondta a bevezetőjében, hogy az úgynevezett engedékenységi kérelmek száma gyakorlatilag nem változott az elmúlt időszakban, ami arra utal, hogy bár sokan szebb reményeket tápláltunk az engedékenységi intézkedésekkel kapcsolatban, de ezek gyakorlatilag mégsem teljesültek.
Amit ez jelent, az az, hogy ha valaki versenykorlátozó megállapodást tár fel, mondjuk, egy közbeszerzési vagy koncessziós eljárásban, akkor mentesül a versenyhivatali következmények alól, nem fogják őt elítélni, azonban ez nem feltétlenül jár kéz a kézben a büntetőjogi mentesüléssel. Ugyanis “versenykorlátozó megállapodás közbeszerzési vagy koncessziós eljárásban” címszó alatt a Btk. büntetni rendeli ezt a tevékenységet, akár többévnyi börtönt is lehet ezért az esetért kapni. Itt az elnök úr nagyon helyesen azt javasolta az Országgyűlésnek, élt a javaslattételi jogával, hogy alkosson az Országgyűlés törvényt, amely a versenyjogi szabályozást összhangba hozza a büntetőjogi szabályozással. Amíg ez meg nem történik, képviselőtársaim, addig erősen aggályos ennek az engedékenységi politikának a sikere, ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy amíg emberek ugyan mentesülnek a versenyhivatali eljárás alól, azonban nem mentesülnek esetleg a többéves börtönbüntetés alól, amivel a törvény fenyegeti őket, addig ez bizony még egy aggályos kérdés.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az informátori díjnál, ami olyan embereket illet, akik kőkemény kartelleket tárnak fel és pontos információkkal szolgálnak a kartellek működésével kapcsolatban ahhoz, hogy a hatóságok eredményesen el tudjanak járni, ez nagyon sokszor azért nem jön létre, ez a hivatal beszámolójából egyébként ki is derül, mert az információk nem eléggé pontosak, ugyanakkor azonban sok ember tudatában, birtokában lehet annak egy adott vállalkozásnál dolgozva, hogy ennél a cégnél kőkemény kartellmegállapodásokról van szó. Ezeket fel tudná tárni, de mivel, mondjuk, az e-mailforgalomnak vagy annak a hangbeszélgetésnek nincs a birtokában, ami zajlott a részt vevő felek között, nem készített róla hangfelvételt, ezért gyakorlatilag nem tud belefolyni ezekbe az ügyekbe. Erre az esetre javasoltuk azt, hogy az 1 százalékos, legfeljebb 50 millió forintos sikerdíjnál alacsonyabb díjazásban is részesülhessen az illető akkor, hogyha, bár kőkemény kartell leleplezésének konkrét bizonyítékát nem tudja a hatóságoknak szolgáltatni, de ennek jeleit felismeri, ezt jelzi a hatóságoknak, és ilyen módon segíti elő a Gazdasági Versenyhivatal működését.
Ez az, amit javaslok megfontolásra a kormányzat részére, és természetesen az utóbbi két javaslatunkat rövidesen törvényjavaslat formájában is be fogjuk nyújtani a gazdasági bizottságnak. Kérem tisztelt fideszes képviselőtársaimat majd ennek kedvező elbírálására.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
