DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A felszólalásom elején szeretném már most kijelenteni, hogy nem szállok be abba a hangulatkeltő versenybe, hogy ki utálja jobban az uzsorásokat, és ki talál több pejoratív jelzőt rájuk. Most elmondom, hogy rendkívüli módon megvetem őket, és mindig eggyel jobban, mint aki majd a következőkben rám fog licitálni. (Derültség.) Az önök miniszterelnöke mondta tegnap, ha jól emlékszem, a plenáris ülésen, egy olyan összefüggésben, amivel egyetérteni semmiképpen nem tudok, de idézném az ő mondatát: “A tettek minősítik az embert és nem az, amit mond.”
Azt gondolom, mi sem minősíti a mi hozzáállásunkat ehhez a témához jobban, mint hogy a mi kormányzásunk alatt, 2008-ban került egyáltalán bevezetésre az uzsora-bűncselekmény. Tehát ez a magatartás a rendszerváltozás óta akkor vált először bűncselekménnyé. Éppen ezért őszintén remélem, hogy nem fogunk a vitában olyan mélységekbe süllyedni, hogy egymásról azt feltételezzük, hogy az uzsorásokat pártolnánk, és nem kívánjuk a szerencsétlen és kiszolgáltatott embereket megvédeni ettől.
(A jegyzői székben Göndör Istvánt Nyakó István váltja fel.)
A komplex megközelítéssel egyébként egyetértek, és itt elhangzott, és még a bevezetőmben reagálnék arra, amit Vas Imre képviselőtársam mondott, és egy mondatot nekem tulajdonított az alkotmányügyi bizottságban elhangzottakkal kapcsolatban. Továbbra is azt mondom, hogy igen, a bankok, ha a jogszabályok mentén végzik tevékenységüket, a jogszabályok felhatalmazásával, akkor bizony a Btk. tényállása megítélésem szerint nem vonatkozhat rájuk. Ezért szükséges az, hogy ezeket kiegészítsék egyéb olyan jogszabályok, amelyek a banki tevékenységet is olyan keretek közé szorítják, amelyek meggátolják azt, hogy uzsorás jellegű, tehát feltűnően értékaránytalan hitelszerződéseket, kölcsönszerződéseket kössenek az adósokkal.
E vonatkozásban mi is tettünk annak idején intézkedéseket, és nem vitatom azt, hogy a továbbiakban is, tekintettel a kialakult helyzetre, szükségesek további ilyen intézkedések, további ilyen jogszabály-módosítások. Egyebek között egyébként ezt hiányolom a mostani előterjesztésükből. Azonban arra is fölhívom a figyelmet még így elöljáróban és ehhez a témához kapcsolódva, hogy ha a banki tevékenységet irracionálisan súlyos korlátok közé szorítom, akkor az minden jó szándék ellenére - hangsúlyozom, mert én feltételezem az összes parlamenti pártról a jó szándékot, e vonatkozásban biztos, minden jó szándék ellenére - éppen az uzsorástevékenység elősegítésére fog szolgálni.
Hiszen gondoljanak bele, hogy azok a szerencsétlen emberek, akik nem tudnak mit enni, és ezért veszik fel az uzsorakölcsönt, mondjuk, nem a játékgépre, azok valahonnan pénzt fognak szerezni, ha a bankoktól vagy esetleg az államtól segély formájában ezt nem tudják megtenni, nem találnak munkahelyet s a többi, ezerféle okot lehet erre mondani, akkor az uzsoráshoz fognak fordulni. Tehát magyarán, egy ilyen átgondolatlan szabályozással bizony nem visszaszorítjuk, hanem elősegítjük az uzsorástevékenységet. Tehát azt mondom, hogy igenis kell ezért tenni, kell ilyen jogszabályokat alkotni, de nagyon átgondoltan kell ezeket a jogszabályokat megalkotni.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kormány gazdasági problémákért való felelősségét eltakarni és e célból a kialakult helyzetért más és más társadalmi csoportokat mint bűnbakokat kijelölni hivatott kormánypárti propaganda véletlenül jelen esetben egybeesik a szakmai kívánalmakkal.
(14.10)
Egyrészről tehát elutasítjuk a módosítás valódi indokát, azt, amiért egyáltalán előkerült ez a téma, másrészt hiányoljuk a büntetőjogon kívüli intézkedéseket, leszámítva azt az egy kis polgári törvénykönyvbeli módosítást, amit a javaslat tartalmaz. Ezenkívül többek közt utaltam már rá a bevezetőmben, hogy mire gondolok. Ugyanakkor szakmailag indokoltnak tartjuk a büntető törvénykönyv e szakaszának a módosítását. Helyesnek tartom az irányt, és helyesnek tartom a javaslatokat. Kiegészítésre szorulnak azonban. Erre tettünk javaslatot, és a felszólalásomban indokolni is fogom, hogy melyek ezek és mire gondolok.
Kezdeném azzal, amivel nem értek, nem értünk egyet. Ez, ahogy mondtam, alapvetően a benyújtás indoka. Miniszterelnök úrnál gyakorlattá vált, hogy minden nagy parlamenti beszédében kijelöl egy-egy társadalmi csoportot, akik a legfőbb felelősei az emberek bajainak. Ennek persze állandó eleme, nagyjából kifejezésszinten egybeírva az elmúlt nyolc év kormányzása és kormányai, de emellé hol ezt, hol azt hozzárendeli mint bűnbakot. Ilyen volt, ha emlékeznek rá, a táppénzcsalók, a naplopó rendőrök, a bankok, az Európai Unió, de ilyenek voltak a rokkantnyugdíjasok, most meg éppen az uzsorások azok, akik minden bajnak az okozói. Visszautalok a bevezetőmben mondottakra: senki nem szereti őket. Ezek ellen tehát a miniszterelnök úr harcot hirdet, amely attól függ, hogy éppen ki ellen. Kisebb-nagyobb visszatetszést kelt, ha az Uniónak oszt kokikat és sallereket, ha pedig a bankok ellen hirdet harcot, akkor a gondolkodó emberek kicsit elhúzzák a szájukat és - megállapítván, hogy egy kormányfőhöz méltatlan ez a stílus - felteszik a kérdést, hogy ez vajon milyen kárt okoz hazánknak, mennyivel romlik a forint s a többi. Ha éppen a táppénzcsalókkal vagy az uzsorásokkal kíván harcolni, az persze önmagában támogatható.
A probléma csak az, tisztelt Országgyűlés, hogy e bűnbakkeresésnek az egyetlen célja az, hogy megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy a bajaikért pontosan ezek a csoportok, sőt csak ezek a csoportok felelősek, esetleg még az előző kormányok, nem pedig a kormány elhibázott gazdaságpolitikája, például az egykulcsos adórendszer, amely éppen a jómódúaknak teremtett többletbevételt, bevételkiesést pedig azoknak, akik már eleve sem kerestek jól. Ennek természetesen szolgálatába áll a fideszes médiabirodalom. Érdekes módon én évekig nem hallottam annyi esetről, hogy uzsorást fogtak és vittek el bilincsben, mint az elmúlt héten. Ez semmi más, tisztelt Országgyűlés, mint egy kormányzati propaganda. Azt gondolom, hogy ezzel, tehát a probléma felvetésének az okaival egyetérteni nem lehet, ezt a módszert határozottan vissza kell utasítani.
Hiányoljuk továbbá - erről már beszéltem, ezért most csak utalok rá -, hogy ha már átfogó harcot kívánnak indítani az uzsorásokkal szemben, hiszen minden bajnak az eredője ez a társadalmi csoport, ez a bűnözői csoport, akkor a többi jogalkotási javaslat hol van. Sajnos megint azt látjuk, hogy egy társadalmi problémát önök csak a büntetőjog eszközrendszerével kívánnak kezelni. Pedig köztudott, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények mikénti alakulása alapvetően nem a büntetési tételkeret szigorításától függ, hanem a gazdaság állapotától, a társadalom állapotától és még sok mindentől. Nyilvánvalóan nem kell önöknek magyarázni, hiszen köztudomású tény, hogy ahol sokan élnek mélyszegénységben, ott bizony sok lesz az uzsora-bűncselekmény. Ahol nincs megfelelően szabályozott banki ügymenet, ott is meg fog nőni az uzsorások száma. Ha szétfoszlik a szociális háló - amire önök most egy elég komoly kísérletet tesznek -, akkor bizony az uzsorásokra ismételten csak igény lesz - sajnos. Kérdezem tehát, hogy hol van a többi javaslatuk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.
(Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)
De térjünk át a javaslat szakmai részére. A törvényjavaslat megalkotásakor is látható volt - és ebben csak a frakcióm és az elmúlt időszak kormányzati politikáját megvalósító előterjesztők nevében tudom megkövetni az embereket és a tisztelt Házat, a magam nevében nem annyira, mert meg kell mondjam őszintén, én akkor is vitatkoztam ezekkel, csak akkor kisebbségben maradtam a saját frakciómon belül -, hogy léteztek bizonyos szakmai és kodifikációs hibák, ezektől nem volt mentes a javaslat. Azt gondolom, hogy hiba volt eredmény-bűncselekménnyé tenni ezt a tényállást, alaki bűncselekménnyé kellett volna tenni, de legrosszabb esetben is veszélyeztetési tényállást kellett volna kodifikálni.
Egyetértek önökkel abban, hogy kiveszik az üzletszerűséget az alaptényállási elemek közül. Ha megnézzük az uzsora-bűncselekmény 1989 előtti történeti fejlődését, akkor azt látjuk, hogy egyik esetben sem volt része az üzletszerűség az uzsora-bűncselekménynek. Helyes, hogy ez mostantól minősítő körülménnyé válik. Meglátásom szerint a nehezen bizonyítható jogfogalmak is korrigálásra szorulnak, és helyes a sértetti kör pontosabb meghatározásának az igénye is. Ebből másfelet pozitívan változtat meg a törvényjavaslat, az üzletszerűséggel messzemenőkig egyetértek, a sértetti kör kibővítésével pedig részben.
De nézzük meg konkrétan! Az uzsorára vonatkozó magyar szabályozások tehát megegyeztek abban, hogy nem eredmény-bűncselekmény az alapeset, vagyis a bűncselekmény megvalósulásának nem feltétele a sértett anyagi helyzetének tényleges megromlása. Jelenleg a törvényi tényállás eredmény-bűncselekményként definiálja az uzsora-bűncselekményt. A büntetőeljárásokban szinte lehetetlen bizonyítani - és ez egy következő probléma -, hogy az elkövető magatartása súlyos nélkülözésnek tette ki a sértettet, vagy további nélkülözésnek fogja majd kitenni. Ennek megfelelően álláspontom szerint indokolt a törvényi tényállást például a garázdaság törvényi tényállásához hasonlóan alaki bűncselekménnyé változtatni, méghozzá a Btk.-ban már megszokott “alkalmas arra” kifejezéssel.
A törvényi tényállás megfogalmazásával azonban más probléma is felmerül. Bár definiálatlan fogalom a “súlyos nélkülözés”, de a Btk. 196. §-a már használja, és a sok évtizedes bírói gyakorlat kialakította a helyes értelmezést. Persze, még mindig kérdés a “súlyos nélkülözés” és a “nem súlyos nélkülözés” közötti különbség mibenléte, hiszen a törvényi tényállás mindkét fogalmat használja. Ha azonban ezen túllépünk, és a bírói gyakorlatra bízzuk e fogalmak értelmezését, meglátásom szerint akkor sem lehetünk elégedettek. A sértettek jellemzően éppen a “súlyos nélkülözés” miatt vesznek fel uzsorakölcsönt, így az elkövető magatartása már csak ronthat a helyzeten, súlyos nélkülözésnek nem ő fogja kitenni a sértettet. A magánuzsorázók által nyújtott meghatározott összegű kölcsönök a társadalom legszegényebb rétegeit, a leginkább rászorultakat érintik. Ha tehát már eleve ilyen helyzetben veszi fel a kölcsönt vagy köt más uzsorásmegállapodást, legfeljebb a “további nélkülözésnek teszi ki” fordulat jöhet szóba. Ám ekkor a jogszabály szerint elég a büntethetőséghez, ha az elkövető a súlyos nélkülözésben élő sértettet további “enyhébb nélkülözésnek” teszi ki. Ezt pedig véleményem szerint sehogy sem lehetséges - még elméleti síkon sem, nemhogy gyakorlati úton - bizonyítani. De ha nem súlyos nélkülözésben él, hanem csak olyan kisebb félében, akkor persze elvileg ki lehet tenni további nélkülözésnek, feltéve ha bizonyítom, hogy az uzsoramegállapodás teljesítése nélkül nem maradt volna ugyanebben a helyzetben. A hatályos törvényeknek azt a szándékát persze lehet feltételezni, hogy az elkövetőt akkor kelljen megbüntetni, ha a sértettet az elkövető magatartása a korábbinál még rosszabb helyzetbe hozza. Ez azonban, azt gondolom, hogy már-már a jogszabály kiterjesztő értelmezéséhez vezetne, ami a büntetőjog terrénumán belül tilos.
De lépjünk eggyel tovább! Úgy vélem, hogy egy, már a kölcsön felvétele előtt súlyosan nélkülöző sértett esetén nem lehet bizonyítani azt, hogy az uzsorás tette ki őt további nélkülözésnek, és az uzsorakölcsön elmaradása esetén ennek az embernek az életminősége olyan kedvezően alakult volna, hogy a nélkülöző életmód megszűnt volna. Márpedig, ha ez az okozati összefüggés nem bizonyítható, tisztelt Országgyűlés, akkor a befejezett bűncselekmény sem bizonyítható, legfeljebb annyi, hogy erre valamiféle szándéka az elkövetőnek kiterjedt. Éppen ezért javaslom - s egy módosító indítvány formájában ezt formálisan is megtettem -, hogy a törvényi tényállásból el kell hagyni a “súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki” fordulatot, s felcserélni azt a “megélhetés veszélyeztetésével”. Ennek eredményeképpen a törvényi tényállás lényegesen könnyebben és lényegesen szélesebb körben lesz alkalmazható.
(14.20)
Tehát ezek a változások kifejezetten azt a jogpolitikai irányt szolgálják, amelyet az előterjesztő megjelölt az általános indokolásban.
Egy mondat még a sértetti kör kibővítéséről: egyetértek, hogy vagy túl szűken, vagy túl tágan volt meghatározva, és azt tudom mondani, hogy azzal az iránnyal nagyjából egyetértek, amit a kormány javasol. Álláspontom szerint a büntetőjognak a kötelezettel közös háztartásban élő hozzátartozók megélhetését fenyegető magatartást kell szankcionálnia egyfelől, másfelől pedig azt az esetet is kezelnie kell - ellentétben az előterjesztéssel -, amikor az uzsoraszerződés annak a személynek az eltartását lehetetleníti el, akinek a tartására az adóst bírói döntés kötelezi. (Az elnök csenget.)
Az idő lejártával, egy mondattal összefoglalva azt tudom mondani, hogy az indokokat elutasítjuk, azonban a törvényi tényállásra tett módosító javaslatokat az általam indokolt szakmai megfontolásokból támogatni fogjuk, s kérem azt, hogy az ugyanez irányba mutató, miáltalunk beterjesztett módosító javaslatokat a kormány támogatni szíveskedjen.
Köszönöm szépen.
