DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban nagyon sok vélemény elhangzott már a Jobbik-frakció részéről, most én itt az előre bejelentkezett felszólalók körében utolsóként próbálom körbejárni a büntetőjogi tényállással kapcsolatos szempontokat, mindjárt megerősítve és kihangsúlyozva azt, amit Gyüre Csaba az előbb elmondott, szinte kivéve a szót a számból. Természetesen teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy büntetőjogi szabályozást igényel a kérdés, a 2009-ben bevezetett büntetőjogi tényálláshoz képest egy szigorúbb és határozottabb büntetőjogi üldözést helyez kilátásba a büntető törvénykönyvbe elhelyezett módon ez a módosítás, de ebben a formájában kevés. Tehát mi, egyébként amellett, hogy más, nem büntetőjogon kívüli eszközzel is, amiket képviselőtársaim már elmondtak, a szociális kártya és úgy, ahogy van, egy teljesen komplex szociálpolitikai újragondolás, gazdasági fellendítés mentén látjuk a megoldást.
Viszont akkor nézzük meg, hogy a törvényjavaslat beterjesztése kapcsán a kormány teljesítette-e a jogalkotási törvényben foglalt előírásokat, többek között például azt, hogy adott-e egy olyan részletes háttérkutatásra vonatkozó tájékoztatást, amely többek között arról szól, hogy például mi a jelenlegi büntetőjogi törvénykönyvi tényállás bírói gyakorlata, ennek milyen hatása volt a bűnelkövetésre, milyen statisztikai mutatók jellemzik ezt a területet, de erről egy betűt nem olvasunk ebben az előterjesztésben. Milyen jó, hogy van a barikad.hu című portál, és azon most itt nemrégiben találtam egy nagyon jó összefoglalót arról, hogy hány büntetőeljárásban volt folyamatban... - erről nemrégiben nyilatkozott az országos rendőrfőkapitány egyik képviselője. Azt látjuk, hogy a hír úgy szól, hogy robbanásszerűen nőtt az uzsora-bűncselekmények száma, de ez is valójában egy rettenetesen komoly látenciára utal, hiszen az ORFK közlése szerint 2009. márciusban lépett hatályba a törvény, akkor 8 esetet fejeztek be, 2010-ben 113 esetben zárult a büntetőeljárás uzsora-bűncselekmény kapcsán, idén viszont, megdöbbentő, hogy július végén csak 14 esetet regisztráltak, ami nyilván valami egészen drámai helyzetre utal. Azt gondolom, lehet, hogy akár Szabolcs-Szatmár-Bereg megye két falujában körülbelül meg is valósult ez a 14 ügy. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Naponta!), akár még naponta is, mondják odavalósi képviselőtársaim, de hogy az egész ország tekintetében ennyi ügyről lenne szó, az nyilván azt mutatja, hogy itt a büntető törvénykönyvi tényállás megfogalmazásánál is, a kilátásba helyezett büntetési tételeken is, illetve a bűnüldöző hatóságok munkálkodásának gyengeségein is múlik az, hogy nem jutnak el ezek az ügyek a nyomozó hatóság látókörébe, illetve azt meghaladóan pedig szinte töredék százalékában jutnak el a bíróság elé.
Kétségkívül egy nehéz és bonyolult megítélésű ügyről van szó, hiszen általában ezek a bűnözői csoportok, amelyek megélhetésszerűen családi klánokba tömörülve élősködnek embertársainkon, honfitársainkon, válogatott módszereket alkalmaznak az erőszak különböző skáláin, itt zsarolások és különböző büntető törvénykönyvi tényállások merülnek fel, tehát nehéz az ítélkezési gyakorlata ennek a tényállásnak, de azért erre is szívesen láttunk volna részletes levezetést, hogy vajon miként gondolja a kormány, hogy ez az előterjesztés most miért fog segíteni egy csapásra az országmentő csomag egy részeként, miért fogja egyszer s mindenkorra megoldani az uzsorások kérdését.
Azzal egyetértünk egyébként, a nemzeti ügyek kormányának feladata, ahogyan az általános indoklás mondja, hogy a kiszolgáltatott embereket megvédje, ezért az uzsoracselekményekkel szemben a jog teljes szigorával fel kell lépni, és le kell sújtani a másokat kizsákmányoló bűnözőkre. Ezeket a sorokat tényleg akár a Jobbik is mondhatná. Viszont a miniszterelnök úr klasszikussá vált szavait, amit hétfőn mondott, már többen idézték, hogy a tettek számítanak, a tettek az elsők, utána jönnek a szavak, tehát itt a törvényi indokoláshoz képest lássuk, milyen lehetőségek vannak a tettek területén.
Tehát kiszolgáltatott emberekről van szó, ebben is egyetértünk, a kiszolgáltatott helyzetbe került emberek gátlástalan kihasználását kell megakadályozni, ez kormányfeladat. Köztudottan igen sok kiszolgáltatott helyzetű embercsoport él hazánkban. Két közös jellemzőjük van: szorult helyzetüket mások gátlástalanul kihasználják, a szorult helyzetben lévők pedig úgy érzik, senki nem védi meg őket, ezért úgy érzik, nincs lehetőségük arra, hogy szembe merjenek szállni az őket kihasználókkal. Ez tényleg valóban ráolvasható az ilyen élethelyzetben élő emberekre, akiknek valóban a mindennapi megélhetését veszik el napról napra, vagy éppen csak kevés a meghaláshoz, sok a túléléshez jelszóval adják… - bocsánat, fordítva: tehát a meghaláshoz sok, a túléléshez kevés kategóriában biztosítják az életlehetőséget.
A kiszolgáltatott helyzetű emberek sanyargatása és kirablása egyébként Szent István óta főbenjáró bűn hazánkban, tehát ha az egész történetiségünket áttekintjük, ez valóban egy régi törekvés volt a magyar jogban, hogy megvédjék a Szent Korona-eszme jegyében a kiszolgáltatott embereket, ezért felhívom a figyelmet arra, mert a vitában eddig nem hangzott el, hogy a kiszolgáltatott helyzetben élőknek azonban csupán egy csoportja az uzsorások által szorongatott személyi kör, egy jól körülhatárolható és nagyon kemény válságövezet. De például tudja-e a kormány, hogy mondjuk, egy idősek otthonába beköltözött idős ember milyen kiszolgáltatott helyzetbe tud kerülni? Tehát amikor jogalkotást végzünk, akkor erre is gondolni kell.
Van egy idős néni esete, aki gyakorlatilag 15 évvel ezelőtt horribilis egyösszegű befizetéssel bejutott az egyik otthonba, ennek fejében az otthon fenntartója kötelezte magát, hogy haláláig biztosítja az ellátást, megfelelő szolgáltatásokat nyújt. A közelmúltban elé toltak egy papírt, amelyben közölték, hogy a befizetése lejárt, ezentúl az ellátásáért a nyugdíja 80 százalékát át kell adnia, mert különben kiteszik az utcára. Tehát vajon értesült-e ilyen kiszolgáltatott élethelyzetben lévőkkel kapcsolatos felháborító eljárásról a kormány? Bizony, meg kell mondani, ez nem egy kivételes eset, ezek az idősotthonok nagyon gyakori esetben szinte uzsoraszerződéshez hasonló helyzeteket idéznek elő az itt elmondottak szerint.
A kormány egyébként nyilván nem értesül ezekről az esetekről, mert ha értesült volna, akkor már korábban határozottabban fellépett volna. A kiszolgáltatottság itt kétségkívül megállapítható. Vagy pedig az életjáradéki szerződés kedvezményezettjei is elég gyakran kerülnek ilyen helyzetbe. Egy 96 éves néni esete jutott el itt hozzám, aki nemrégiben fordult a főváros egyik bíróságához, mert eltartója már négy éve nem fizeti az életjáradékot, és kérte a szerződés megszüntetését. Valóban kiderült, hogy már évek óta ilyen kiszolgáltatott helyzetbe került az idős asszony, aki az ingatlantulajdonát már átadta a szolgáltatás fejében, és lényegében csak az éhhalál előtti pillanatokban fordult ügyvédhez.
A kiszolgáltatott ember kategóriában vagyunk, csak még egy pillanatra el kell időznünk a hét egyik nagy eseménye kapcsán azon, hogy a Balsai-jelentés végre nyilvánosságra került, ennek nagyon örülök, és nagyon keményen szorgalmaztam jogvédő társaimmal együtt. Ez a jelentés azt tartalmazza, hogy 2006 őszén milyen kiszolgáltatott helyzetben voltak magyar emberek az utcákon, akik vagy tiltakoztak, vagy megemlékeztek, és velük szemben milyen brutalitással léptek fel a rendőrök, illetve utána az ügyészség, a bíróság is sok esetben asszisztált a jogaik tiprásához. Tehát magyarul, ha a kiszolgáltatott emberek kategóriájáról gondolkozunk, akkor egy komplex javaslattal kell előállni, amelynek egyébként nagyon részletes és megalapozott háttérelemzését kell adni az indokolásban. Ezt, mondom, hiányoljuk, de a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a jelenlegi Btk.-ban szereplő jelenlegi tényállás nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket, éppen ezért nyilván változtatni kell, ezért ezt támogatjuk, hogy változtassunk.
A szigorítás azonban mit sem ér, ha a kormány tényleg nem tesz semmit annak érdekében, hogy a hatóságok értesülhessenek ezekről az uzsoráscselekményekről. Hazudj költő, csak rajta ne kapjanak - mondta Arany János, vagy éppenséggel egy klasszikus gimnáziumi tanári kiszólás szerint: puskázz, diák, csak rajta ne kapjanak! A javaslat lényegében azt üzeni, hogy uzsorás, szipolyozd nyugodtan tovább a kiszolgáltatottat, csak arra ügyelj, hogy rajta ne kapjanak. Tehát magyarul, kulcskérdés, hogy értesülnek-e a hatóságok az uzsorások tevékenységéről, vagy sem. Ha az uzsorások feljelentése elmarad, akkor hiába a szigorító javaslat, attól nem várható a helyzet javulása.
Éppen ezért Gyüre Csaba és Staudt Gábor képviselőtársaimmal olyan értelmű módosító javaslatokat nyújtottunk be, ami egyrészt az alapeset büntetési tételét, amely 3 évig terjedő a jelenlegi előterjesztés szerint, tehát meghagyja a korábbi tételt, 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztési kategóriára emelné. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ha az alsó határt ráadásul nem is szabályozza a jogalkotó, és 3 évig terjedő maximális tételkeretben dolgozhat a bíró, akkor az esetek döntő többségében az alapesetek felfüggesztett börtönbüntetéssel végződnek, ezt bizonyítják itt az interneten is említett barikad.hu-cikkben olvasható esetek, ahol igazából letöltendő börtönbüntetéssel kapcsolatos esetről nem is nagyon tudunk.
A minősített esetek körében ennek értelmében az 5 évig terjedő szabadságvesztés már nyilván nem elegendő, tehát a bűnszövetségi és üzletszerűségi kategóriában elkövetett cselekmény, itt tehát a 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztés büntetést javasoljuk, ami első hallásra soknak tűnhet, de ahhoz képest viszont kevés, hogy társadalmi hatásában és a jogszabályokkal szembeni tudatos szembehelyezkedés aljassági szintjében milyen veszélyesek ezek a cselekmények a társadalomra, tehát ebből fakadóan ez szükségképpeni.
(16.30)
És bevezetnénk javaslatunk szerint egy különös minősített esetet, mégpedig azt, hogy ha az uzsora-bűncselekményt élet- vagy testi épség elleni, vagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követik el, akkor az 5 évtől 15 évig terjedő kategóriába kerüljön bele. Ez már eleve egy ilyen halmazati, tehát több bűncselekményt egy különös tényállássá gyúrunk ezáltal, hiszen a zsarolás elemei, különböző testi sértési cselekmények beolvadnának, és egy önálló tényállás jönne létre, amely viszont így már elég komoly fenyegetést jelentene ahhoz, hogy kétszer meggondolják azt, hogy embertársaikat ily módon szipolyozzák ki ezek a lelketlen elkövetők.
És ami nagyon fontos, egy újabb elem - ami hiányzik az előterjesztésből, és nagyon remélem, hogy az előterjesztő államtitkár úr és a kormányzat támogatását bírni fogja -, mégpedig a hivatalos személy terhére előírna a javaslatunk lényegében egy feljelentési kötelezettséget, és annak folyományaként a feljelentési kötelezettség elmulasztása esetén önálló bűncselekményi tényállást alkotnánk. Erre nyújtottunk be módosító javaslatot.
Ennek egyszerűen az a praktikus oka, amiről már viszonylag kevés szó esett ma, amely dicsérhető része egyébként a javaslatnak, hogy a polgári törvénykönyvben biztosítja az ügyész számára az uzsorásszerződés esetén is a közérdekű keresetindítást. Ez egy nagyon fontos dolog, mert eddig valóban csak a semmis szerződés, közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében tehette az ügyész, tehát ez egy helyes módosítás. Azonban akár az ügyésznek, akár pedig egy polgári bírónak az elé kerülő uzsorás polgári ügyben nyilvánvalóan észlelnie kell a szakma szokásos szabályai szerint, hogy itt bizony bűncselekmény elkövetésére is sor került, tehát magyarul, valakinek a rászorult helyzetét kihasználva kötöttek olyan ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást, amellyel súlyos vagy további nélkülözésnek teszik ki az érintettet.
Tehát ebben az esetben igenis, legyen feljelentési kötelezettsége ennek az ügyésznek, ennek a bírónak, sőt hozzáteszem, azon önkormányzati tisztségviselőknek, akik a legtöbb esetben nagyon jól tudják, szinte meg tudják mutatni, hogy melyik házban laknak az uzsorások, milyen kocsikkal járnak, és a szociális segély osztásánál is kvázi hivatalból értesülnek arról, látják, hogy odalép éppenséggel egy jól megtermett, kigyúrt, arany nyakláncos úr a szerencsétlen családhoz, és azt mondja, hogy akkor tessék ideadni a bankkártyát vagy a segélyt. Tehát a prevenció területén, úgy gondolom, nagyon-nagyon erősítené a bűncselekmény üldözhetőségét, és ennek a jelenségnek a kiirtásához vezető utat szolgálná, ha ezeket a javaslatainkat a kormány elfogadná.
Végül, de nem utolsósorban kisszínes hírként jelezném, hogy azért nem mindenütt reménytelen a helyzet az uzsora-bűncselekményekkel kapcsolatban. Hiszen például Tiszavasváriban, a Jobbik fővárosában, nemrégiben olvashattuk a hírt, hogy a Tiszavasvári Rendőrkapitányság uzsora-bűncselekmény elkövetése miatt eljárást indított egy helyi lakossal szemben, és csak az esettanulmány érdekessége kedvéért mondanám el, hogy pontosan mi is történt.
“A megalapozott gyanú szerint a férfi 2007-től több család rászorult anyagi helyzetét kihasználva kamatos kamatra adott pénzt kölcsön úgy, hogy súlyos nélkülözésnek tette ki a sértetteket, akiknek a kölcsönszerződést elolvasás nélkül kellett aláírniuk.” Tehát megállapodás szinte nincs is ilyen esetben. “A kölcsönként kapott pénzt a sértetteknek 100 százalékos kamattal kellett visszafizetniük, majd miután azt csak részben tudták megadni, a fennmaradó kölcsön összegének kamatát 200 százalékos többlettel követelte vissza a férfi. A sértettek között van, aki olyan súlyos anyagi helyzetbe került, hogy lakását is kénytelen volt eladni. A rendőrség a férfit őrizetbe vette, és kezdeményezi előzetes letartóztatását.”
Hát, ez az a rend, ez az az irány, ami kívánatos a Jobbik számára, és ennek érdekében itt, Tiszavasváriban, a jobbikos vezetésű önkormányzatban végül is így hatékonyan fel tudtak lépni. Nagyon reméljük, hogy az egész országban az érpataki modell érvényesítése révén egy olyan követendő minta lesz, amellyel végre legyűrhetjük a társadalom tisztességes tagjainak vérét szipolyozó jelenségeket, nyilván azokba a komplex megoldásokba ágyazva, amelyet már képviselőtársaim is elmondtak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
