SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Én is csak egy rövid reflektálást tennék kedves Kaufer Virág képviselő asszony felé. Egyértelmű, hogy ami itt most megszólalt, az az, amiről beszéltem, tehát ez a liberális szociológia, nem csak a liberális párttól hallottuk ezt a kitételt. Én azért szeretném elmondani, hogy én járok, hála istennek, a választóinkhoz folyamatosan, egy héten ötször-hatszor is megfordulok lakossági fórumokon, és ott kitörő örömmel fogadják - vidéken - a szociális kártya ötletét. Az teljesen egyértelmű, hogy a munkabért és a szociális juttatásokat összekeverni, elnézést, kicsit mégiscsak durva; azért a munkabérért megdolgozik valaki, míg a szociális támogatást egy állam adja neki adott esetben annak a béréből, aki dolgozik éppen az adott helyzetben, márpedig minket azért küldtek ide azok a választópolgárok, hogy mi az ő pénzeikkel felelősen gazdálkodjunk.
Tehát nem lehet összekeverni, és ne hangoztassuk már azt, hogy másodrendű állampolgár az, aki szociális kártyát fog kapni. Elnézést, ha én ilyen helyzetbe kerülnék, teljes mértékben elfogadnám, hogy szociális kártyát kapok, soha az életben nem jutna az eszembe, hogy másodrendű állampolgárként létezek. Ez gyakorlatilag most itt, elnézést, de a cigányság hergelése, mert folyamatosan ezt halljuk, hogyha vidékre lemegyünk, és eljön egy-két cigány vezető, hogy hát miért akarnak minket megkülönböztetni másodrendű állampolgárként. Ki akarja megkülönböztetni őket? Senki az égvilágon.
A szociális kártya egyébként fizikailag úgy működik, mint a bankkártya, tehát nem hiszem, hogy valaki egy bankkártyától meg kéne hogy ijedjen, hogy ezentúl azt kap, és nem a postás viszi a készpénzt személyesen neki. Úgyhogy én arra kérem a liberális pártot, hogy gondolják át ezt, mert ez tényleg egy annyira túlhaladott kérdéskör ma már, hogy inkább előremutatóbb javaslatokkal éljenek.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
