Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szintén az LMP késztetett arra, hogy mindenképpen reagáljak, hiszen egyáltalán nem arról szól a szociális kártya intézménye, hogy bárkit vegzáljunk, megtiltsuk neki, hogy színházjegyet vagy buszjegyet vegyen. Itt arról van szó, hogy egy államnak kutya kötelessége felügyelni a szociális transzfereit, kiadásait, hogy az valóban ne az ukrán cigicsempésznél, a félkarú rablónál és ne is az uzsorásnál kössön ki. Gondolom, nem gondolja azt, hogy az Amerikai Egyesült Államokban másodrendű állampolgár az a körülbelül 32 millió állampolgár, aki plasztik kártyán kedvezményesen vásárolhat helyben termelt helyi élelmiszert, és mintegy 171 ezer beváltóhelyen tudják ezt igénybe venni. Gondolom, olyan gondolat sem fordulhat meg senkinek a fejében, hogy Olaszországban, Csehországban és a Szlovákiának nevezett műanyag államban is bevezetett hasonló rendszerek esetében szintén mindenhol másodrangú állampolgárként kezelnék a segélyezetteket, szó sincs ilyesmiről.
Egyszerűen arról van szó, hogy egy államnak kutya kötelessége saját polgárai védelmében felügyelni a segélyek útját. Hozzáteszem, pont a magyar édesanyák örülnek a legjobban ennek, hiszen ők látják azt, hogy a gyereknek tanszer és kis cipő lesz abból a pénzből, amit valóban erre szánt az állam, és ez lenne a cél, továbbá a helyi gazdaságok erősítése olyan szinten, hogy ha szociális kártyára csak a helyi boltban és szinte csak helyi alapvető élelmiszerre tudom elkölteni ezt az összeget, akkor ezzel fix megrendelést teremtek a helyi gazdának, akinek a teljesítménye onnantól elismertté és tervezhetővé válik, tehát meg tud maradni a magyar földön, és nem, mondjuk, egy külföldi ingatlanbefektető martalékává válik a terület, hanem egészséges, gyarapodó magyar vidéknek adhat otthont. (Taps a Jobbik soraiban.)
