Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyértelműen látható, hogy az előttünk fekvő kérdéskörre megvan a megoldás.
Évek óta kimunkált az uzsorázás visszaszorításáért folytatott megoldási csomag, valamiért, valamilyen úton-módon mégsem sikerült ezt a Házban lévő pártoknak, a mostani kormánynak, a korábbi kormányoknak átültetni a gyakorlatba, pedig nem a gazdasági világválság okozta ezt a problémát, nem is az utóbbi egy-két év terméséről beszélünk, hanem bizony jóval több mint évtizedes jelenségről van szó. Nagyon is jól fellelhető egyrészt az a bűnözői kör, amelyik ezzel a tevékenységgel foglalkozik, másrészt ezen tevékenység mibenléte is.
Amiben változás következett be az utóbbi egy-két évben, az egy-két technikai jellegű eljárás, miszerint az uzsorás már nemcsak uzsorázik, hanem boltot is nyit, és megpróbálja legalizálni a tevékenységét, egyfajta párhuzamos társadalmat kialakítva. Való igaz, hogy ez felvethetné a másodlagos uzsorázás veszélyét egy szociális kártya bevezetése esetében is, ugyanakkor ez kiküszöbölhető, nagyon egyszerűen, nemcsak nyugat-európai minták alapján, hanem a világban számos ponton bevált minták alapján: egy rendes monitoring- és megfigyelőrendszer segítségével 1-2 százalék alá szorítható azok száma, akik visszaélnek ezzel a rendszerrel.
Egy gyakorlati példával megvilágítva: készpénzt elvenni a károsulttól könnyű; mondjuk, kétvagonnyi vagy két-teherautónyi étolajat elvenni, aztán értékesíteni egy kicsivel nehezebb. Tehát egy tisztességes rendvédelem, egy tisztességes rendőrség igenis képes kezelni egy ilyen problémát, és képes eredményeket elérni ezen a területen is.
A megoldást tehát véleményünk szerint egyrészt a szociális kártya országos kiterjesztése jelentené, amely sokkal szélesebb körű megoldási csomagot is jelent természetesen. Nyilvánvaló, hogy olyan szakosodott rendőri egységek bevezetésére van szükség, amelyek még nem dolgoznak a magyar vidéken. Nevezhetjük ezt csendőrségnek vagy mezőőrségnek is, mint annak idején. Utoljára akkor volt olyan a felderítési hatékonyság, ami a jelenlegi problémára választ adhatna és megoldást nyújthatna.
Végül pedig a büntetési tételek tekintetében kell tökéletesen zéró toleranciát gyakorolnunk, erről részletesebben Gaudi Tamás kollégám fog majd a későbbiekben értekezni, hiszen egyértelmű, hogy itt is azért legalább olyan büntetési tételekről kellene hogy beszéljünk, amelyek mondjuk, egy rablás alapesetében is kiszabásra kerülnek. Az, hogy ez fel sem merül, és hogy itt sokkal alacsonyabb tételekről kell vitatkoznunk, önmagában megkérdőjelezi, hogy komolyan vesszük-e ezt a kérdéskört.
(16.10)
Hiszen látható az, hogy az, amiről itt beszélünk, óriási lehetőségeket is rejt magában. Példának okáért a szociális kártya országos szinten történő bevezetése a vidék magyarságán rengeteget tudna segíteni, oly módon tudna rengeteget segíteni, ha a kiutalt kártyára, teszem azt, a segélyek, szociális juttatások összegének mintegy 80 százalékát lehetne levásárolni jobbára helyi boltban, jobbára helyi termékre, akkor bizony a környéken élő gazdáknak fix és folyamatos megrendelést teremtenénk, ezáltal elérve azt, hogy nem kell feladniuk a földet, nem kell elvándorolniuk onnan, és a föld megtartása mellett egy nagyon-nagyon fontos vívmány az, hogy a család asztalára nem a multikból érkező idegen szemét kerülne, hanem a helyben megtermelt, egészséges magyar élelmiszer. Katasztrofális nézni azt faluhelyen, hogy sokszor a távolsági buszról leszállnak az emberek és a tescós vagy auchanos szatyorral mennek haza, amikor ott van a kert, ott a háztáji, lehetne művelni, lehetne tartani, csak éppen - főleg Észak-, Északkelet-Magyarországon - éjszakánként megérkezik a kisebbség, és elprivatizálja a termést, elprivatizálja a tulajdont. Ezzel van baj Magyarországon. Ezért mondom azt, hogy egy sokkal komplexebb kérdéskörről beszélünk, mint ahogy az itt eddig felmerült.
Egyáltalán nem véletlen, hogy nagyon sokan mondták azt, hogy az uzsora nagyobb üzlet, mint a kábítószer vagy a fegyver. Egyetlen egyszerű példával élve: 10 ezer forint után, ha arra száz százalék kamatot szabnak ki havi szinten, akkor bizony 40 milliót kell visszafizetni nem is olyan hosszú időtávon. Tehát érdemes végiggondolni azt, hogy mekkora vagyonok fordulnak meg Magyarországon. Olyan károsultak is ismeretesek… - egy sajóhídvégi asszony esetében például az 50 ezer forintos kölcsön visszaadása mintegy tizenkét évbe telt. Visszaadta azt többszörösen, csak ennyi idő alatt tudott megszabadulni azoktól, akik a vérét szívták. Ez idő alatt csaknem 5 millió forintot szedtek el tőle a vizsgálatok alapján, de a fenyegetések miatt nem mert feljelentést tenni.
És pont itt kezdődik a legnagyobb probléma ezen előterjesztéssel is: azt nem lehet látni, hogy a bevallások aránya mitől fog drámai mértékben emelkedni, tehát azok az emberek, akik életükben, létükben, családtagjaik biztonságában vannak fenyegetve, mitől fognak nagyobb hajlandósággal azon rendvédelmi szervekhez fordulni, akikben a bizalmuk nagyon sokszor megingott az utóbbi években, utóbbi időszakban, akik - és tisztelet a kivételnek - sok esetben összejátszanak a bűnözőkkel, hiszen, ahogy Hegedűsné Kovács Enikő képviselőtársam példájából kiindulva láthattuk, valóban vannak ilyen jelenségek, bárcsak ne lennének. És olyan jelenségek is vannak, mint a Taktaközből jött híradások alapján, ahol előfordul, hogy a baleset-biztosítással rendelkező személyeket arra kényszerítették, hogy vágják le az egyik ujjukat - Magyarországon, a harmadik évezredben. Szabolcs megyében az sem ritka, hogy a fizetni nem tudó adóst eladják csicskának vagy a nőnemű családtagokat prostitúcióra kényszerítik. Tehát egy olyan széles problémakörről van szó, ahol a beavatkozás azonnal sürgető és egyszerűen halaszthatatlan.
Az pedig, hogy az uzsorások most már boltot nyitnak, ez valóban egy olyan technikai változás, amire fel kell készülni. Sneider Tamás képviselőtársamnak tökéletesen igaza volt abban, hogy lehet hogy két hónap múlva majd ezzel kell foglalkoznunk a Ház előtt, pedig a teljes körű megoldás itt van a kezünkben, ez pedig arra mutatna és afelé vezetne, hogy a bevallási arányt tudjuk növelni, zéró toleranciát tanúsítsunk a bűnözőkkel szemben, specializált, szakosodott rendőri egységek dolgozzanak, és a szociális kártya országos szintű kiterjesztését is valamilyen úton-módon el tudjuk érni, látható, hogy enélkül nagyon nehezen érhető el előrelépés ezen a területen.
Érdekes módon az USA-ban a korábban említett példák alapján nincs probléma e rendszer bevezetésével. Csehországban is készpénz helyett szociális kártyára utalhatják most már a segélyezettek járandóságát, ez derül ki a cseh munkaügyi minisztérium tervezetéből. Ott is szó van arról, hogy országos szintű kiterjesztést kapjon ez az elképzelés. És nagyon komoly vívmány, hogy itt a használatát az adóhatóság követné, a szeszes ital és a cigaretta egyértelműen tiltott árunak számítana, ezek vásárlása esetén pedig büntetés is járhatna. Olaszországban, mint tudjuk, szintén egy szociális kártyához hasonló modell dívik, itt inkább a szó szerinti szociális vívmány az, ami kiemelhető, tehát az, hogy az akcióban részt vevő boltokban és bevásárlóegységekben is alapvető élelmiszerekre, nagyon olcsó, nagyon nyomott áru helyi termékekre lehet levásárolni ezeket az összegeket. Itt mintegy 1,3 millió ember tarthat igényt ezen kedvezményre, és ez kiegészül havi 40 euró értékű, olyan alapvető élelmiszerekre beváltható segélyszerű juttatásra, amely szintén ezen kártyán keresztül vehető igénybe. És tőlünk egy kicsit odébb, a Szlovákiának nevezett műanyag államban is tervezik egy úgynevezett IP-kártya bevezetését. Ez is egy olyan mágneskártya, amellyel csak a rendszerre csatlakozott boltokban lehet vásárolni, itt is jobbára alapvető élelmiszerekre, és itt is egyértelműen a segélyezés kifehérítését tűzték ki célul, ami halaszthatatlan feladat lenne Magyarországon is. Tehát az látható, hogy a megoldások megvannak, kézben vannak.
Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere szerint is az uzsora lényegesen nagyobb üzlet, mint a kábítószer- vagy a fegyverkereskedelem, és az a példa, amit ő a 10 ezer forintról 40 millióra növő tartozásról elmesélt számunkra, elég beszédes ahhoz, hogy valóban gondoljuk végig, hogy az a probléma, amiről beszélünk, milyen mélységű, hiszen a legkisebb településen is van legalább egy áldozat, Pécs viszonylatában a polgármester úr szerint is mintegy 30-40 uzsorás ismeretes. Tehát az, hogy hányan ülnek most a sitten és hányan vannak előzetes letartóztatásban, vagy hányan állnak eljárás alatt, ez egy elenyésző szám ahhoz képest, ahány embert Magyarországon ez a probléma érint, én a 200 ezres károsulti becslést valóban egyáltalán nem tartom túlzónak. Tehát a megoldások kézben vannak.
Azt nem értjük egyébként, hogy önök ettől az előterjesztéstől most valóban bármiféle elmozdulást, előrelépést várnak-e, tehát hogy ez teljesen komoly, ezt komolyan gondolják, vagy csak megtesznek egy kötelező, gesztusértékű lépést.
A másik, amit nem értünk: nagyon hosszú viták folynak a szociális kártya intézményéről, ahol igazából olyan mérhető ellenérvek nem hangzottak el nemcsak ma, hanem az utóbbi évek viszonylatában sem, amelyek egyértelműen bizonyítanák azt, hogy a szociális kártya intézménye negatív lenne bárkire nézve is. Még egyszer mondom, a felmérések alapján egyértelműen az édesanyák, a családanyák azok, akik a legjobban örülnek ennek a vívmánynak, mégpedig azért, mert ők tudják, hogy a gyerek elé kis cipő vagy tankönyv leginkább úgy kerülhet, ha a segélyezés rendszerét teljes mértékben kifehérítjük.
Persze, hozzá kell tennünk azt is, hogy a problémakör nem oldható meg a rendvédelem drasztikus és drámai átalakítása nélkül. Ez ügyben az érpataki modellt tudom a kormányzat számára ajánlani mint követendő példát, ahol épp most az utóbbi hetekben egy 600 forint értékű gyümölcslopás esetében is a rendőrség képes volt arra - egyébként mindenki ismeri a rendőrjárőr mobilszámát, tehát még a központi számot sem kell hívni -, hogy a helyben eldobott cigarettacsikkekről DNS-mintát vegyen, forró nyomon a gyümölcstolvajt megtalálja, és ott napokon belül bizony elindítsa azt az eljárási folyamatot, aminek eredményeképpen a besurranó tolvaj, a kerékpártolvaj, de még az sem kerülheti el a büntetését, aki a legkisebb értékű zöldség- vagy gyümölcslopást követi el. Ha ez a szemlélet meghonosodna Magyarországon, akkor juthatnánk el oda, hogy minden uzsorás retteghetne, és olyan ítéleteket érhetnénk el végre, hogy mindenkinek elmenjen a kedve attól, hogy Magyarországon szociális juttatásokon parazita életmódot folytatva nyerészkedjen éveken, évtizedeken keresztül büntetlenül.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
