NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a szót, Én is nagyon örültem, amikor megláttam a parlament elektronikus rendszerén, hogy benyújtásra került egy ilyen törvényjavaslat. El is olvastam rögtön, amint lehetett ennek szövegét, és akkor tapasztaltam én is - amint arra már itt többször került utalás -, hogy valóban a civitas invicta nem azt jelenti, ami a törvény szövegében van. Ugyanis ez valóban azt jelenti, ahogy már itt az LMP-s képviselőtársam mondta, hogy legyőzhetetlen város.
Ugye, a victa latin szóból könnyen ki lehet következtetni, hiszen a szótári alakja victus, victa, victum, a tagadása az invictus, invicta, invictum. Tehát meghódíthatatlan, nem meghódítható, legyőzhetetlen, ezt jelenti egész pontosan ez a kifejezés. Ami azért egy kicsit ellentmondó, mert 1566-ban - az indoklásban azt tapasztalhatjuk - éppen legyőzték szegény Szigetvárt, így ez nem történelmi. Ugye, csak 1689-ben került vissza Szigetvár, tehát fizikailag legyőzték, ha szellemileg nem is tudták, és később vissza is került a magyar Szent Koronához.
Van a glóbuszunkon még egy város, ami egyébként ezt a nevet viseli, tehát hogy legyőzhetetlen város, ez Máltán található, Senglea városa. Ezt 1565-ben, 1570-ben, 1798-ban, 1800-ban és 1940 és 1942 között ostromolták, soha nem tudták bevenni, tehát ez egy meghódíthatatlan város volt. Ez valóban, a szó teljes magában, értelmében megérdemli ezt a kifejezést, mert nem tudták soha bevenni, tehát senki nem tudta elfoglalni ezt a várost.
Így nem biztos, hogy Szigetvárnál, ami, ugye, azért sajnos többször el lett foglalva, tehát fizikailag el lett tőlünk véve - hogy ilyen profán kifejezéssel éljek -, lehet, hogy nem ildomos pont ezt a kifejezést használni. Ezért beterjesztettem Farkas Gergely képviselőtársammal egy módosítót, amit egyeztettem több, nálam latinból jóval - én csak két évig tanultam latint - jártasabb emberrel a Pécsi Tudományegyetemről. Az ő szakvéleményüket kérdeztem meg, hátha tudnak segíteni. Segítettek is, így a módosító javaslatom - javaslatunk, bocsánat - a címét szeretné átírni, mégpedig a “Civitas Heroicissima”-ra, ami valóban azt jelenti, hogy leghősiesebb város, és akkor föloldjuk ezt az ellentétet, mert egyébként magával a tartalmával egyetértünk, tehát semmi kifogásunk nincs ez ellen.
(19.10)
Csak itt valóban egy ilyen nyelvtani hiba van, amit ezzel a kis módosító javaslattal - ami egyben a címet is, ugye a 2. §-t is javítaná - ki tudnánk ezt javítani.
Illetve van még, ami szerintem módosításra vagy javításra szorulna, és ez teljesen összhangban áll azzal, amik itt elhangzottak, mégpedig a törvény szövegébe belevennék az 1. §-hoz még egypár mondatot. Ha megengedik - ez csak egypár szó -, akkor ezt idézném is: mégpedig “a hazaszeretetből és áldozatvállalásból való példamutatást” is vegyük be, nem csak a bátorságot, ugye ez szerepel az 1. §-ban, hogy tántoríthatatlan bátorságot, örök emlékezetet akarnak létrehozni, manifesztálni e törvény keretein belül.
Teljesen összhangban az általános indoklással és az önök által is elmondottakkal, szerintem még jobban tudnánk mélyíteni a törvénytervezet szövegét, magát a törvényt és a mondanivalóját, ha ezeket a szavakat még beemeljük. Bátorsága lehet egy zsoldosnak is, aki épp arra vetődik Szigetvár felé 1565-1566-ban, és azt mondják, hogy kapsz ennyi dukátot vagy aranyat, gyere védd meg, és akkor én bátor vagyok, megvédem a várat, viszont hazaszeretete, áldozatvállalása már nem biztos, hogy lesz. Ezért Szigetvár védői mély hazaszeretetükből, mély áldozatvállalásukból és jövő felé mutató példamutatásukból mind az országnak, mind egész Európának vagy az egész világnak szóló példamutatásukról állítottak itt tanúbizonyságot, amikor kiálltak valóban egyes becslések szerint a 60-65 ezres, van, aki azt mondja, hogy 80 ezres oszmán sereg ellen 2300-an. Úgy gondoljuk, hogy ezt is még támogathatnák önök, előterjesztők mint kormány is, hogy bekerüljön.
És azt még el kell mondanom - bár nem biztos, hogy bele fog férni ebbe a kis ötpercesembe, ami rendelkezésre áll, maximum nyomok még egy gombot -, hogy amit még hiányolunk viszont a törvényjavaslatból, az egy cselekvési program, valamilyen konzekvencia meghatározása. Lehet, hogy el lehetne képzelni még oda, hogy felkéri az Országgyűlés Szigetvár városát, hogy nemcsak megemlékezéseket kéne tartani, hanem valamilyen stratégiai tervet vagy valamit készítsen az önkormányzat, például az iskolákban pályázatot lehetne indítani Szigetvár városáról, hogy a gyerekek mit gondolnak, mondjuk, 1566-ról, vagy pedig valamilyen kitüntetést is létre lehetne hozni, vagyis ha ez alapján megkapja Szigetvár városa ezt a kitüntető nevet, akkor ezt kitüntetésként is oda lehetne adományozni, mondjuk, Szigetvár város olyan lakóinak, akik kitűnő munkát végeztek a városért. Tehát valami ilyesmit még hiányolnánk a törvényjavaslatból, ugye, még nincs kizárva, még nem járt le az általános vita, vagy egy módosító javaslatban, esetleg ezt kapcsolódó módosítóban be lehetne építeni vagy esetleg később is.
Tehát ennek még örülnénk, ha lenne valami konzekvencia, nehogy úgy járjunk, mint a trianoni törvénynél, ahol ugye, még 2010-ben, bár történtek megemlékezések, 2011-ben - mivel maga a törvény már nem tartalmazott konzekvenciákat - már azért nem mindenhol volt önkormányzati megemlékezés Trianonról, sőt elég kevés helyén, és itt a parlamentben sem volt már olyan elmondhatatlan forradalmi hév, ami akkor a törvényjavaslatot körülvette, tehát ne járjunk így ezzel sem. Valóban nem érdemli meg ez a törvény, hogy elkótyavetyélődjön itt esetleg. Thomas Mann azt mondta, hogy mélységes mély a történelem kútja, nevezzük inkább feneketlennek, nehogy ez is valahol ott az alján lelaposodjon.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
