FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirend utáni felszólalásom témája Széchenyi István, a kiváló író, politikus, a XIX. század '20-as éveiben megindult reformmozgalom vezetője.
Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, nagybirtokos arisztokrata családban. Édesapja a Magyar Nemzeti Múzeum és Könyvtár megalapítója, Széchényi Ferenc, édesanyja Festetics Julianna, a Georgikont létrehozó Festetics György leánya.
Korabeli arisztokrata hagyomány alapján először katona volt. Részt vett az utolsó nemesi felkelésben, a győri csatában, majd az azt követő napóleoni háborúkban is, így a lipcsei “népek csatájában“ is. Bejárta Olaszországot, Franciaországot, Angliát, Görögországot, a kisázsiai partokat, hazatérve pedig Magyarországot. Az utazásai során látottak arra ösztönözték, hogy igyekezzen megnyerni az arisztokráciát a Nyugattól elmaradott Magyarország fejlesztése céljából. 1822-ben angliai mintára honosította meg Pesten a lóversenyeket, 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Az 1825-ben megnyílt Országgyűlés alsó táblájának ülésén Felsőbüki Nagy Pálnak, az elkorcsosodó főurakat ostorozó beszéde hatása alatt szót kért, és egyévi jövedelmének felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. 1830. január 28-án jelent meg Hitel című munkája, amely Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program-összefoglalója. Az ebben leírtakat taglalta két másik munkájában, a Világban és a Stádiumban is.
1830. szeptember 4-én első útját tette meg a Bécs és Pest-Buda között közlekedő gőzhajó, az I. Ferenc. Széchenyi tervei között szerepelt a Duna hajózhatóvá tétele és a folyami közlekedés megteremtése a Fekete-tengerig s azon át Konstantinápolyba. 1833-ban az Első Duna Gőzhajózási Társaság már három hajót tartott üzemben, a Dunát, a Pannóniát és az I. Ferencet. A társaság beszerzett egy tengerjáró gőzöst, s azzal Odesszába, illetve Konstantinápolyba tett utakat. 1836-ban Széchenyi kezdeményezésére Sopronban, majd Pesten alakult részvénytársaság gőzgéppel működtetett hengermalom építésére. Széchenyi ezeken kívül részt vett a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel. Példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés fokozódását, színvonalát. Királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozásának hatalmas munkáját. Az 1840-es években a Tisza-szabályozás megindítása, a balatoni gőzhajózás életre hívása emelkedik ki gyakorlati tevékenységeiből.
Mindenki által talán legismertebb műve a Lánchíd. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között, ezen a hídon a nemeseket is hídpénz fizetésére kötelezték. A híddal Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát. Ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette. A Várhegy-alagút megépítésének terve ugyancsak tőle származik.
Gyakorlati munkájával szemben a politika terén egyre inkább meghasonlott, rettegett a forradalom gondolatától, így többször támadta Kossuthot, izgatással és a békés reformtörekvések veszélyeztetésével vádolva. A “Kelet népe” című írásában így ír Kossuthról: “A szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna.” Kossuth higgadt válaszában a következőket írta: “Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.”
Az 1848-as forradalmi hullám megrémítette, ugyanakkor örült a vértelen forradalom győzelmének és az uralkodó által szentesített törvényeknek. Részt vett a Batthyány-kormányban mint közlekedésügyi miniszter, miután pedig az uralkodó visszavonta a korábban szentesített törvényeket és ultimátumot küldött Magyarországra, Széchenyi idegrendszere megromlott, sikertelen öngyilkossági kísérletet hajtott végre, majd Döblingbe utazott, ahol hosszú évtizedekig élt az ideggyógyintézetben. 1857-től memorandumokat írt az angol és francia kormányok számára, hogy bírják engedményekre Bécset. A titkosrendőrség minderről tudomást szerzett. A házkutatás után Széchenyi fenyegetve érezte magát, és 1860. április 8-ára virradóan fejbe lőtte magát döblingi szobájában.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Széchenyi család mauzóleuma Nagycenken található, sajnos nagyon rossz állapotban. Értesüléseim szerint utoljára a Kádár-rendszerben kapott az épület támogatást. A rendszerváltást követően minden kormány csak ígérgetett. Az épület azóta penészedik, beázik, sürgős felújításra lenne szükség.
Miközben oly sok fölösleges dologra jut pénz, erre miért nem, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? Mit ér önöknek a legnagyobb magyar?
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
