KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim, engedjék meg, hogy néhány gondolatot osszak meg a nők és férfiak közéleti szerepvállalásával kapcsolatosan és ezzel kapcsolatos közös teendőinkről.
Köztudott tény, hogy a férfiak dominanciája a mai magyar politikai életben minden elképzelést felülmúl: amíg a magyar társadalomnak mintegy 52 százaléka nő, addig az Országgyűlésnek mindössze 7 százalékát teszik ki a nők, és a kormánynak egyetlen női tagja sincs. Ennek az aránytalanságnak óhatatlan következménye a férfias szerepek szélsőséges felerősödése, az egyre kiélezettebb versengés, a párbeszéd hiánya és a napi szintű, nemritkán öncélú és akaratos csatározások.
Sokan egyet fognak velem érteni abban, hogy a Ház falain belül is gyakran szenvedünk a párbeszédhiánytól, az eldurvuló kommunikációtól és a gondoskodáson felülkerekedő versengéstől, amelyekben gyakran elveszünk, miközben szem elől veszítjük a valós emberi sorsokat és döntéseink rájuk gyakorolt hatását. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, ha megnézik a nők arányát egy iskolában, egy szociális intézményben vagy egy kórházban, megdöbbentő képet kapnak. Tanáraink, az ellátórendszerben dolgozó segítőink, ápolóink és gyógyítóink között pont fordított a nők aránya, mint e Ház falain belül. A mai magyar társadalomban a nők igen jelentős részt vállalnak abban, hogy gyermekeink felkészülhessenek az életre; hogy a társadalom peremére szorultak ne sodródjanak végső kétségbeesésbe, vagy hogy betegeink, időseink emberi bánásmódban részesüljenek. Ezek a nők - akik emellett gyakran családanyák vagy nagyszülők is - jelentik társadalmunk kötőanyagát, a biztonságot, a gondoskodást és a szolidaritást, míg az ezzel kapcsolatos sarkalatos döntésekből pont ők maradnak ki, vagy esetleg kismértékben vesznek csak részt.
Ennek az eredménye pedig jól látható. A mai magyar parlament ugyanis sajnos hajlamos az életnek ezen területeit alulértékelni. Ez abból is látszik, hogy a csak férfiakból álló kormányunk intézkedései legelőször éppen e rendszereket, a szociális ellátórendszert, az egészségügyet, az oktatást és a legrászorultabbakat sújtotta. Ez sajnos nem meglepő, mert a tapasztalatok világszerte azt mutatják, hogy a társadalmi nemek arányos képviselete a politikában és a közéletben növeli a társadalom jólétét és fenntartható fejlődésünk esélyeit. Ehhez, tisztelt képviselőtársaim, a kutatások szerint legalább 30 százalék női részvételre van szükség a parlamentben, ami messze áll a mai magyar valóságtól. De ne kezeljük ezt elérhetetlen célként, ahhoz, hogy ezt elérjük, strukturális változásokra van szükség és arra, hogy segítsük a nők politikai szerepvállalását minden rendelkezésünkre álló eszközzel.
Minden bizonnyal emlékeznek arra, hogy az LMP már választási programjában letette a voksát a női kvóta bevezetése mellett, és ez a törekvés a választójogi törvénnyel kapcsolatos javaslatainkban is megjelenik. Az LMP ezzel példát kívánt mutatni, de tudjuk, hogy ez önmagában nem elegendő, számos más, egymást erősítő eszköz van, amellyel a nők aktív szerepvállalását segíteni és ösztönözni kell. Közös érdekünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar közélet otthont adjon mindazoknak a nőknek és férfiaknak, akiknek szakmai felkészültsége, emberi bölcsessége, tapasztalatból fakadó előrelátása nélkülözhetetlen lenne az évtizedek óta tartó és sajnos egyre erősödő válságból való kilábaláshoz, de akiket sajnos a jelenlegi versengő, gyakran családellenes és helyenként agresszív politikai kultúra elriaszt a szerepvállalástól. Egyszerűen nem mondhatunk le erről az értékes társadalmi tőkéről, ha komolyan gondoljuk a nemzeti együttműködést.
Ezek miatt a gondolatok miatt támogattam én magam az LMP politikai vitanapra vonatkozó kezdeményezéseit, és ajánlom az önök figyelmébe is, hogy megvitathassuk a nők közéleti szerepvállalásával kapcsolatos közös teendőinket és javaslatainkat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP soraiból. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
