DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mélyen egyetértek mindazzal, amit a képviselő úr elmondott. Valóban, magam is úgy látom, hogy a magyar vidék és benne a magyar agrárium megerősítése, újraépítése, mondhatom, a romokon újraépítése nélkül a magyar társadalom nem tud felemelkedni, nem tudjuk újjáépíteni az országot. Ráadásul nem csak mi látjuk így. Egy európai környezetben vagyunk. A vidéki térség európai chartája is azt mondja: város és vidék közös sorson osztoznak. Ebben benne van nekünk is egyfajta programígéret. Másrészt azt is mondja, hogy a vidék gerince a mezőgazdaság. Mezőgazdaság nélkül és a mezőgazdaság szereplőinek megerősítése nélkül nem lehet a vidéket sem fölemelni, és a vidék megerősítése nélkül a magyar társadalomnak sincs jövője.
Nos, ebből a közös gondolatból vagy közös alapelvből kiindulva szeretném leszögezni, hogy a nemzeti vidékstratégia, amelyet képviselő úr is említett, és amely valóban, reményeink szerint a jövő héten egy széles körű társadalmi vitára, egy nemzeti konzultációra kerül, amelynek eredményeképpen a legnagyobb, legszélesebb konszenzussal szeretnénk egy mindannyiunk számára elfogadható, közös agrár-, vidékfejlesztési stratégiát elfogadni, nos, ez a stratégia önmagában nem elégséges. Nyilván az alkotmányban is rögzíteni kell bizonyos alapelveket, amelyek garanciákat adnak.
Az alaptörvényünkben a föld és bizonyos más természeti erőforrások, amelyek a nemzetek biztonságát meghatározzák, rögzítésre kerültek, de valóban én magam is úgy látom, hogy a szövetkezés, amit a képviselő úr említett, ennek a jövőképnek, ami megfogalmazható közösen, egy központi eleme. Miért? Azért, mert egy olyan mezőgazdaságról szól a jövőnk, amelynek van perspektívája, amely a kis, közepes családi gazdaságokra épül. Kis mozaikokból álló gazdaságszerkezetre és hálózati gazdaságra van szükségünk. Ezek a kis mozaikok azonban akkor képesek a piaci versenyben is megmaradni, és akkor képesek hosszú távon fejlődni, hogyha, amikor a piaccal kapcsolatba kerülnek, akkor minden eszközzel segítjük őket az összefogásban. Ez nem kolhoz vagy szovhoz, mint annak idején volt, ezért talán egy picit nehéz is a mai társadalomnak elmagyarázni, hogy miért is akarunk mi szövetkezeteket. Nem azt a szövetkezetet gondoljuk, mint ami itt volt, annak semmi köze nem volt ahhoz a klasszikus szövetkezéshez, amit például a Hangya-mozgalom annak idején elindított.
Két típusában is gondolkodunk éppen ezért a szövetkezeteknek. Az első és legfontosabb típusa a szövetkezeteknek, amely irányba szeretnénk a folyamatokat terelni, amely valóban a vidéket is fejleszti és nem egyszerűen egy piaci kategóriává silányítja le a szövetkezést, ez az azonos területen élők többcélú szövetkezése. Ez a klasszikus Hangya szövetkezeti mozgalom és az ahhoz kapcsolódó megoldások. Azt hiszem, ez ma is modell lehet szánunkra. Itt ugyanis sokféle teljesítményünket közösen valósítjuk meg egy közös térben, ismerve egymást egy közösséget fejlesztünk, és a helyi gazdaságot fejlesztjük, és ha a teljesítmények belül maradnak egy bizonyos körön, akkor az bennünket erősít, ezeket a közösségeket, a helyi gazdaságot erősíti. Azt hiszem, a magyar gazdaságnak az egyik legfontosabb kitörési területe éppen az, hogy a helyi gazdaságot, a kis-közepes egzisztenciákat és az azok összefogásából keletkező helyi gazdaságot és a helyi piacot kell megerősíteni. Körülbelül ezt a modellt fogalmazza meg egyébiránt a stratégia.
Egyetértek képviselő úrral abban, hogy tehát nem elég ezt a fajta jövőképet, víziót fölvázolni, nem elég hangsúlyozni ennek ezt az elemét, hanem a megvalósításról is beszélni kell. Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre ehhez? Ennek a részletes kidolgozása a stratégia elfogadását követően úgynevezett nemzeti programok keretében történik. A szövetkezés maga és a szövetkezeti mozgalom megerősítése egy önálló nemzeti program kell hogy legyen.
Ami pedig az egyes ágazatok nehéz helyzetét illeti, és különösen az állattenyésztésre utalt képviselő úr, szeretnék itt is nem elsősorban a támogatási lehetőségekről beszélni, mert a magyar paraszt nem a támogatásból akar megélni, hanem a tisztességes, becsületes munkája révén a piacról szeretne olyan jövedelemhez jutni, amelyből a családját el tudja tartani és tisztességgel meg tud élni a tisztességes munkájából. Ezért azokat az eszközöket gondoljuk erősíteni, amelyek részben a piacainkat tisztítják, az elveszített élelmiszerpiacainkat tisztítják, hogy a magyar élelmiszer, a magyar gazdák terméke és az állattenyésztők terméke valóban piacra találjon Magyarországon.
Másrészt pedig építeni szeretnénk ezt a piacot. A kis helyi élelmiszer-feldolgozó egységeket fogjuk fejleszteni, mert mezőgazdaság nem létezhet csak alapanyag-termeléssel, az a mezőgazdaság halálra ítélt, ami ide szorul be, és a helyi piacok rendszerét akarjuk kiépíteni, visszaszerezve a saját piacainkat, megtisztítva attól, ami elárasztotta a piacot. Ennek számos intézkedése elindult, és további intézkedéseket tervezünk, amelyekkel mindenekelőtt piaci oldalról szeretnék megépíteni (Az elnök csenget.) újra a jövő mezőgazdaságát és vidékét.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
