ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Miniszter Úr! Fontos kérdést tett föl, és igyekszem is legjobb tudásom szerint válaszolni, még akkor is, ha mindig bujkál bennem a kisördög, amikor a nemzet függetlenségét veszélyeztető külföldi központok és Magyarország közötti kapcsolatra éppen a Magyar Szocialista Párt soraiból kérdeznek rá. (Taps a kormánypártok soraiban.) De a kisördög, ha bujkál, az arra való, hogy megfékezze az ember; én is ezt fogom tenni.
Ami a közösségi jog és a magyar jog viszonyát illeti, szeretném emlékeztetni önöket, talán mindannyiunkat arra, hogy amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor egy nagyon komoly és mélyenszántó vita zajlott itt a parlamentben arról, hogy milyen alapon fogadjuk majd el közvetlen joghatállyal a Brüsszelben hozott döntéseket, direktívákat, mi ennek a filozófiai alapja. Akkor két álláspont volt. Mi akkor már összemértük az erőnket ebben a kérdésben.
Önök más álláspontot képviseltek, mint mi, de a végén meg tudtunk egyezni, és jó emlékekkel mondom, visszagondolva arra az időre, hogy végül is sikerült zöld ágra vergődnünk egymással, és az általunk fölvetett megfogalmazás került bele az alkotmányba is, valamint az alsóbb szintű jogszabályokba is.
Ezért kicsit furcsállom a kérdését. Hiszen mi abban a kompromisszumban egyetértettünk, amely úgy hangzik, hogy az Európai Unió, amikor döntést hoz, amelyet Magyarország közvetlenül, minden közbejövő jogi aktus nélkül befogad, akkor valójában nem egy, a magyar joghatóság által átadott jogot gyakorol, hanem velünk együtt közösen gyakorol egy joghatóságot, miután mi is tagjai vagyunk az Uniónak. Ezért valóban nincs közöttünk, a Jóisten és Magyarország között senki. Az acquis communautaire itt van velünk, mi ott társak vagyunk, ezért, amikor a acquis communautaire-t alkalmazzuk, akkor azt a magyar parlament egyenlő társaként, társdöntésként fogjuk megtenni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
A másik három kérdésre is válaszolok majd azonnal, amint visszaadja Balczó elnök úr a szót. Csak szeretném önt emlékeztetni arra, hogy ez az elmúlt nyolc év kevés jó emlékű, kompromisszummal és jó eredménnyel zárult vitája. Úgy gondolom, hogy érdemes megőriznünk és nem kétségbe vonnunk az akkori megállapodást. (Taps a kormánypártok soraiban.)
