DR. SCHMITT PÁL
DR. SCHMITT PÁL
DR. SCHMITT PÁL köztársasági elnök: Tisztelt Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim! Minden nemzetnek szüksége van arra, hogy legyenek kapaszkodói, olyan jogi, szellemi, kulturális alapértékei, amelyekhez nemzedékeken át ragaszkodik, amelyekkel le tudja írni a maga helyét és szerepét a világban. Sajnálatos módon a közeli napok híradásai azt mutatják, hogy akadnak, akik ezt tagadják: tagadják a nemzet jogát, hogy meghatározza a saját életének kereteit, tagadják, hogy lennének megkérdőjelezhetetlen, minden magyar által vállalható értékek, támadnak mindent, ami egységbe szólít, ami távlatos és fennkölt. Történelmi tapasztalat azonban, hogy a kétkedők nem újítanak meg nemzeteket, nem csinálnak forradalmat, nem visznek végbe nagyszabású vállalkozásokat, és nem marad utánuk semmi, csak az értéktagadás egyre halkuló hangja.
Aki tenni akar valamit, annak kell hogy legyen elképzelése a jövőről. Még a gazdaság is így működik: csak a messzebbre gondolkodók maradnak versenyben. Magyarországnak szüksége van arra, hogy húsz esztendővel a rendszerváltás után éljen a történelmi lehetőséggel, és a társadalomban érezhető elvárásnak megfelelve megalkossa új alaptörvényét, szinte utolsóként a volt szocialista országok között.
A hatályos magyar alkotmány évszámát tekintve az 1949-es esztendő bélyegét viseli magán, egy olyan évét, amely karnyújtásra volt a Közös Piac megteremtéséről, az Európa-gondolat kimondásától. Ugyanebben az esztendőben a magyarországi kommunista hatalom koncepciós perekkel iratkozik ki Európából, a szovjet érdekszférába való évtizedes betagozódása által elveszti függetlenségét. Elzártak minket a közösségtől, amelyhez hagyományainkkal mindig is tartoztunk. Ezért fontosnak és üzenetértékűnek érzem, hogy Magyarország Alaptörvénye ezentúl azt az évszámot viselheti, amikor a történelem egyfajta elégtételeként először tölthetjük be az Európai Unió soros elnöki tisztét.
Sajnálatosnak tartom, hogy a képviselők közül néhányan távol maradtak (Közbeszólás az MSZP soraiból: Sokan!) az alkotmányozás folyamatától, és e Ház falain kívülről akarják megmondani, hogy mit szeretnének látni a készülő alaptörvényben. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden küzdelemnek megvan a maga rendelt ideje és helye. A verseny után vagy a páston kívülről senki sem lehet győztes. Önöknek mint képviselőknek itt és most kell megküzdeniük igazukért, a Parlament falai között.
Arra kérem tisztelettel mindannyiukat, hogy tiszteljék meg országunk lakosságát azzal, hogy esküjükhöz híven az önökre testált népakaratot felelősséggel birtokolják. Őszintén bízom benne, ha előbb nem is, de a részleteket szabályozó sarkalatos törvényeknek már mindannyian társalkotói lesznek, és ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövő nemzedékek sorsát meghatározó keret majd megteljen igazi tartalommal, hiszen bármekkora is egy kormánypárti többség, az előkészítő vitákban minden érv, minden hozzászólás egyenértékű, minden jó gondolat a közös építmény sarokkövévé válhat. Ehhez természetesen mindkét félnek, a nagyobbnak és a kisebbnek is egyaránt tisztességgel kell figyelnie a másikat.
Tisztelt Képviselők! A köztársaság elnökeként örömmel tölt el, hogy az Alaptörvény rövidesen megszületik, és ezzel egy új életnek tesszük le az alapjait; új életnek, amely bennünk kötődik a múlthoz, de általunk a jövőért is felelős.
Mi, magyarok büszkék vagyunk hagyományainkra, amit nagy gonddal ápolunk.
(13.20)
Ez több is, mint büszkeség. A történelem számunkra úgy hozta, hogy a nemzeti egység őrzése egyúttal felelősség is; felelősség azokért a társainkért, akiket nemzeti tragédiáink az állam határain kívülre sodortak.
Az Alaptörvény tervezete a magyar emberek elvárásainak megfelelően határozza meg a jogrendszer alapjait. Egyszerre nemzeti és európai. Jogot és felelősséget állapít meg, összefogja a nemzetet, meghatározza az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitika pilléreit is. Megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy a szöveg része lett a család és házasság intézményének védelme, hogy hangsúlyt kapott az egészséges környezet és a fenntartható fejlődés iránti közös felelősség. Büszkén vállalhatjuk, hogy mindehhez a Himnusz kezdő sora ad egyfajta kegyelmi alaphangot, képviselve, jelképezve mindazt, ami minket összeköt, s amit az Alaptörvény szövegezése a jog nyelvére fordítva, részletezve megállapít. Ez a minket annyi bajunkban megsegítő, annyi örömöt és megrendülést adó pár szó most a saját utunkra igazít bennünket.
Az éppen ma 111 évvel ezelőtt született Márai Sándor szerint - idézem -: “Meg kell érteni sorsunkat, mert erre kötelez emberi rangunk és természetünk. De ez nem elég. Hinni is kell sorsunkban. Ez a nehezebb.” Magam pedig azt tenném hozzá, hogy valóban nehezebb, de korántsem lehetetlen. Most van annyi akarat, annyi erő az országban, hogy rendbe szedjük dolgainkat, és a sorsunk helyére álljunk, ahogy azt Németh László fejezte ki. Az új Alaptörvény azt fejezi ki, hogy mindenki számít.
Természetes, hogy a magyar embert elsősorban az érdekli az Alaptörvénnyel kapcsolatban, hogy az vajon garantálja-e számára a rendet, a méltóságot, szabadságjogainak gyakorlását, és még talán ennél is inkább: hogyan lesz ezen elvekből következően munkája, biztonságban érzi-e magát, meg tudja-e védeni családját, biztosítani tudja-e saját és gyermekei jövőjét, erkölcsös közéletben és hivatalokban tudja-e intézni ügyes-bajos dolgait, s vajon kapnak-e megfelelő védelmet a nők, az idősek és azok, akik fogyatékkal élnek? Az Alaptörvényt is olyannak szeretnék az emberek, amely ugyanezeket a hangsúlyokat tartalmazza, és hozzásegít egy sikeresebb, egy boldogabb élethez.
Igen tisztelt Országgyűlés! Közös nemzeti hitvallásunk legtömörebb, legnagyobb erejű, éppen ezért legfontosabb dokumentuma lesz az Alaptörvény, amely arra vállalkozik, hogy néhány oldalban sűrítse össze évszázadok generációinak tudását, tapasztalatát országról, államról, jogokról és kötelességekről. Az utóbbi években próbára tették a hitünket. Számos jel utalt arra, hogy valami hiányzik. Tudtuk, hogy alkotmányunk, amelyet saját betűje szerint készítői is ideiglenes szerepre szántak, alkalmas ugyan arra, hogy az ország ügyeit egyik napról a másikra vinni lehessen, de a legnehezebb idők ráébresztettek bennünket arra, hogy mindez nem elég. Nem elég még akkor sem, ha kiváló szakemberek segítettek bennünket a szöveg értelmezésében. Ezért a jövőben olyan alaptörvényre van szükségünk, amely látható, nem értelmezések útján, hanem betűjében hordozva szellemét nyújt iránymutatást, keretet mindennapi életünkhöz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarok számára emberi, lelki parancs, de az önök, az ország vezetői és választott képviselői számára hivatásbeli kötelezettség is, hogy tetteiket a közösség, a nemzet szolgálatába állítva, a Kölcsey által megfogalmazott gondolat legyen a vezérfonaluk: “A haza minden előtt.” E szavakat 1833 óta semmi sem írta felül, sem változó világ, sem történelmi fordulat, sem politikai akarat, sem modernség, sem bármiféle cinizmus. Ennek jegyében éreztem fontosnak, hogy az alkotmányozás során magam is szóljak az Országgyűlés nyilvánossága előtt.
Minden képviselőnek, minden szakértőnek, aki részt vett és részt vesz még a vitában, köszönöm az elhivatott munkát. Továbbá köszönöm a felelősségteljes gondolkozást minden magyar embernek, aki kinyilvánította véleményét a készülő Alaptörvényről. Igen, a haza minden előtt.
Megtiszteltetés, hogy meghallgattak. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)
