DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Országgyűlés egyik volt képviselőjéről, íróról, politikusról szeretnék emlékezni halálának 20. évfordulóját követően. Csengey Dénes ugyanis 1991. április 8-án, Dénes-napon halt meg. Csengey Dénes a magyar rendszerváltást megálmodó író volt, és olyan ember, aki nemcsak álmodott róla, hanem tett is érte, bár fiatalon bekövetkezett tragikus halála miatt nem volt hosszú a politikai pályafutása.
1953-ban született Szekszárdon, majd egyetemi évei, a magyar-történelem szak elvégzését követően szabadfoglalkozású író lett és a családjával Keszthelyre költözött. Részt vett a magyar politikai ellenzék monori találkozóján rendezett tanácskozáson, majd 1987-ben a lakitelki találkozó után kilencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot. 1988 és 1991 között a Hitel szerkesztőségének munkatársa volt, 1990-től pedig a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője.
Írói sokoldalúságát is mutatja, hogy művei között találunk monodrámát, például “A cella” címűt, zenés tragikomédiát, amit jó barátjával, Cseh Tamással közösen alkottak, esszékötete is jelent meg, valamint a beszédeit egybegyűjtő kötetet is olvashatunk.
Hirtelen bekövetkezett, váratlan halála után képviselőtársa, Király B. Izabella így emlékezett vissza rá: “Soha többé nem jön velem szemben a Parlament folyosóján vállára vetett kabáttal. Soha többé nem köszön kedvesen, barátságosan: szervusz, Izabella. Nem tudok már gratulálni neki egy-egy írásához, nem mondja előre nevetve, tudom, a szádból vettem ki a szót. Mert mindig így kezdte, ha gratuláltam neki egy-egy megjelent írása után. Könnyű volt vele egyetértenem, ez örömöt és biztonságot adott nekem. Ha Csengey ezt vagy azt a dolgot ugyanúgy ítéli meg, mint én, akkor biztosan én is helyesen ítélem meg. Alig vártam, hogy valahol megszólaljon vagy írjon. Véleménye számomra mértékadó volt.”
Csengey Dénes életrajzának rövid ismertetése után fontos megemlékezni arról a szellemiségről is, amelyet irodalmi-politikai munkássága során ránk hagyott, hiszen napjainkban, tragikus halálát követően húsz évvel is értékesek és mértékadók számunkra azok a gondolatok, amelyeket akkoriban megfogalmazott. Nemcsak egy átlagos országgyűlési képviselő volt, de egy olyan ember, aki nagyon korán ráérzett arra a történelmi lehetőségre, amely Magyarország előtt adódott, és amit nem sikerült teljesen véghez vinni.
Gyakran idézik már-már szállóigévé vált gondolatát: Európába, de mindahányan. Ez a mondat nem úgy szól, hogy Európába, de mindenáron. Ha továbbolvassuk ezt a gondolatot, kiderül számunkra, ez éppen arról szól, hogy Európa csak úgy érdekelhet minket, ha mindannyiunk boldogulását elősegíti, beleértve a vidék magyarságát és a külvárosi embereket is. Tehát nem mindenáron, de mindahányan.
Ebből a gondolatból is látszik Csengey Dénes egy másik kiváló tulajdonsága, mégpedig az, hogy nem szakadt el a magyar emberektől. Ha elolvassuk esszéit, meghallgatjuk beszédeit, ez természetesen rögtön világos lesz számunkra. “Főhajtás a nép előtt” című írása már címében is jelzi ezt a szándékot, s ha végiggondoljuk a tartalmát, még inkább megerősítést kapunk. 1989 decemberéről, karácsonyáról van szó, amikor néhány óra alatt példátlan nemzeti összefogással sikerült segíteni többek között Temesvár és Arad népének, hogy az áldatlan állapotok közepette legalább a gyógyszerellátást és a mentőautók számára szükséges benzinmennyiséget biztosítani tudjuk. Ebben is megmutatkozott az a szeretet, amelyet a nép iránt érzett, és amelynek ma is példaértékűnek kell lennie minden országgyűlési képviselő és minden politikus számára.
Felszólalásomat és emlékezésemet egy, a magyar népért érzett felelősségéről és szeretetéről tanúskodó gondolatával szeretném zárni, illetve szeretném azt is megemlíteni, hogy a Jobbik 2008-ban elindította a Csengey Dénes könyvtárat, amely szintén az ő emlékét őrzi. “Nincs itt másik magyar nép, hölgyeim és uraim. Önök a gazdái ennek az országnak. Vagy ha önök nem vállalkoznak rá, akkor ez egy gazdátlan ország lesz, megérdemel egy újabb zsarnokot.”
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
