GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha végigtekintünk a világtörténelmen, és látjuk a különböző nemzeteket ért tragédiákat és katasztrófákat, akkor sajnálatos módon meg kell állapítsuk azt, hogy a világ közvéleménye, a nemzetközi közvélemény egyes tragédiákra óriási figyelmet szentel, más népek, nemzetek tragédiáit pedig közöny kíséri, és még információhiányban is szenved a nemzetközi közösség, nem tudja, hogy a világ egyes részein milyen tragédiák történtek.
Ez a kettős mérce különösen a nyugati civilizáció térfelén tragikus, ahol az emberi jogokat és az emberi méltóságot ért csorbákat nagyon gyakran figyelik, és nagyon gyakran hívják fel rá a figyelmet. Ezt ellensúlyozandó, a mai napon a Jobbik frakciójának képviseletében Vona Gábor elnök úr, frakcióvezető úr és Hegedűs Tamás frakcióvezető-helyettes úr társaságában benyújtottunk egy országgyűlési határozati javaslatot, amely arra szólítja fel a magyar Országgyűlést, hogy ítélje el a közel húsz évvel ezelőtt Hegyi-Karabahban történt örmény agressziót, amelynek több mint húszezer halálos civil áldozata volt, több mint százezer sebesültet követelt, és több mint egymillió azerbajdzsáni hontalan állampolgárt eredményezett, több mint egymillió állampolgárnak kellett Hegyi-Karabah területét elhagynia, akik azóta Azerbajdzsánban hontalanként élnek.
Ennek a határozati javaslatnak a célja, hogy fölhívjuk kezdeményezésünkkel a kilencvenes évek egyik legnagyobb, méltatlanul feledésbe merült népirtására a közvélemény figyelmét.
Mi is történt itt valójában? A Szovjetunió felbomlásának a végóráiban az örmény hadsereg és a Szovjetunió hadserege Örményországból lerohanta az Örményországgal határos hegyi-karabahi és a hegyi-karabahi régiót körülvevő hét azerbajdzsáni területet, fegyveres konfliktussal beavatkozott, és ezzel Azerbajdzsánnak mind a mai napig közel 20 százalékát tartja katonai megszállás alatt.
A fegyveres konfliktus 1992. február 25-én kezdődött Kodzsali településnek a lerohanásával, ahol az örmény katonaság 613 civilt mészárolt le, köztük 106 nőt és 83 gyermeket.
(18.20)
Ez a kegyetlen népirtás volt a kezdete az örmény-azerbajdzsáni háborúnak, amely, mint már mondtam, 20 ezer azerbajdzsáni állampolgár meggyilkolásával, 100 ezer sebesült és több mint 1 millió menekült Azerbajdzsánba költözésébe és ott hontalanná válásába torkollott. Azóta is folyamatosan és különböző módszerekkel folytatódik az azerbajdzsáni nép elleni népirtás. Ez a humanitárius katasztrófa mind a mai napig egy óriási teher Azerbajdzsán vállán.
Azóta is, amióta ez a konfliktus megtörtént, bár fegyverszünet van érvényben, folyamatos az örmények által az azerbajdzsániak ellen elkövetett népirtás. A háborút lezáró békeszerződést követően az ENSZ négy BT-határozatban - csak 1993-ban négy BT-határozatban - ítélte el az örmény csapatok azerbajdzsániak elleni népirtását, utána EBESZ-határozatok, NATO-határozatok, európai parlamenti közgyűlési határozatok, az Európa Tanács határozata mondja ki azt, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa kimondott 1993-ban.
Ezek a határozatok mind rámutatnak arra, hogy a nemzetközi közösségnek végre 20 év után el kell ismernie Azerbajdzsán területi integritására való jogát, a menekülteknek a saját szülőföldjükre való visszaengedését és visszatérését a nemzetközi intézményeknek biztosítaniuk kell, és Magyarországot, a Magyar Országgyűlést (Az elnök jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ezzel az országgyűlési határozati javaslattal arra szeretnénk felkérni, hogy kihasználva az Európai Unió soros elnökségében betöltött fontos pozícióját és diplomáciai súlyát, kezdeményezze minden lehetséges fórumon az örmény népirtás elismerését és az azerbajdzsáni menekültek kérdésének a rendezését.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
