NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Talán már nem lepődünk meg a mai világban, hogy az Országgyűlésben természetesen megemlékeztünk a holokausztról, még akkor is, ha a holokauszt hivatalos emléknapja valójában a szombati napra esett volna, azonban szükségét tartotta itt az Országgyűlés, hogy megemlékezzünk erről, miközben számtalan, ennél sokkal fontosabb évforduló van, amely mellett szó nélkül elmegy az Országgyűlés vezetése és maga az Országgyűlés is.
Hadd emlékeztessek csak a múlt heti ügyrendi felszólalásomra, amikor április 4-én a szovjet kommunista megszállásunk 66. évfordulójára kívántam felhívni a figyelmet, és akkor a levezető elnök úr válaszában azt mondta, hogy nem szükséges erről megemlékezni, hiszen az Országgyűlés elnöke is így döntött. Idézem Latorcai alelnök úr szavait: “Úgy gondolta, hogy a mai napon nem szükséges, hogy az Országgyűlés erről a szomorú eseményről, április 4-éről testületileg emlékezzék meg. Úgy gondolom, lelkünkben valamennyien megrendülve állunk a nap súlya előtt, és azt hiszem, ez is kell hogy jellemezzen bennünket. Hála istennek, ezen túl vagyunk.”
Kérem szépen, túl vagyunk a holokauszton is, már ha lehet egyáltalán erről beszélni a mai világban, amikor ma már a büntető törvénykönyvben tiltották meg a tudományos kutatás szabadságához való jogot gyakorlatilag, alkotmányos jogunkat is - meggyőződésem szerint - alkotmányellenesen korlátozva. Ma már azt látjuk, hogy a csapból is ezek a fajta megemlékezések folynak, pedig túl vagyunk ezen is, idézhetném házelnök úr szavait.
Miért van fenntartásunk ezzel kapcsolatban? Azért, mert azt látjuk, hogy miközben Magyarországon huszadannyi zsidó származású ember van, mint akár például görög katolikus, több mint hússzor annyi görög katolikus van Magyarországon, mint zsidó állampolgár, itt az Országgyűlésben is teljesen tematizálják a saját tragédiáik az Országgyűlés működését is, és a magyarság sorskérdéseinek elébe is kell helyezni ezt. Hogy lehet az, hogy 65 évvel a második világháború után még mindig több milliárd forint szerepel kiadási tételként, az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő kárpótlási kötelezettségek jogcímén? Erről a Barikád hetilap legfrissebb száma is részletesen beszámol.
Joggal gondoljuk, hogy igen, ez egy holokausztipar, ami folyik Magyarországon, és ez ellen szeretnénk szót emelni. Zavar minket, amikor már a csapból is ez folyik, és közben nem emlékezhetünk meg se szovjet kommunista megszállásunkról, és nem esik szó itt az Országgyűlésben hivatalból - a holokauszt-emléknaphoz hasonlóan - arról, ami viszont ténylegesen a mai napon történt, aminek a mai napon van az évfordulója, pedig számos ilyen évforduló van. Hadd említsem csak 1241-et, a muhi csata évfordulóját, hiszen a magyarságnak ezt az egyik legnagyobb tragédiáját ma kellett volna, azt gondolom, felelevenítenünk. Nem beszélhetünk erről.
Persze más évfordulók is vannak. Arról már ejtettünk szót itt az alkotmányozás kapcsán, hogy 1848-ban a király ekkor szentesítette a március 21-ei törvényeket. Azt még nem mondtuk el, de ettől a naptól vált hivatalossá, hogy a magyar zászló piros-fehér-zöld.
1896-ban Hajós Alfréd versenyúszó megszerezte az első magyar olimpiai aranyérmet. Ez is április 11-éhez köthető. Sokkal inkább, gondolom, erről is méltó lett volna megemlékezni.
Vagy ami a szívemhez legközelebb álló: 1941, a Délvidék visszatérése. Magyarország, a magyar honvédség ekkor kezdte meg a bevonulását Délvidékre. Erről és ennek a mai következményeiről Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam fog hosszabban beszélni.
De beszélhettünk volna Csengey Dénesről, aki húsz éve távozott el közülünk, az Országgyűlésből is. Nem beszéltünk erről sem, nem emlékeztünk meg róla. Róla Dúró Dóra képviselőtársam fog megemlékezni.
Miként ezen a héten van a katyni bűntény áldozatainak emléknapja is. Lengyelországban 2007 óta hivatalos állami emléknap. Április 13-án, szintén ezen a héten kellene erről megemlékezni.
És említhetnénk még szintén erről a hétről akár csak a Habsburgok trónfosztását, Kossuth Lajos kormányzóvá választását, amely április 14-éhez köthető, vagy akár - hogy egy kicsit aktuálpolitikai dolgokat is felidézzek - azt a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amelynek köszönhetően Gyurcsány Ferencet eltávolították, bár egy puccsal, azt gondolom, egy újabb szocialista bűnözőt szabadítottak a nyakunkra, Magyarország miniszterelnökévé.
(18.00)
Számos olyan évforduló van tehát, amiről beszélni lehetne, és amiről azt gondolom, hogy méltóbb volna megemlékezni, nem pedig a 13 ezres zsidóság saját tragédiáiról.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
