FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban a történelemtudomány lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy a Kárpát-medence egy lakatlan, kietlen táj volt az őskorban. Bartha Antal “A IX-X. századi magyar társadalom” című könyvében ezt írja a Kárpát-medencéről: “A magyar hordák megtelepedése ezen az akkor igen ritka népességű, mondhatni teljesen üres területen...” Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke pedig az alábbiakat írta korábban saját népéről: “Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek- és nőgyilkosság régi tradíció... görbe lábú gyilkosok, nyelvük nem lévén csak makognak, s a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el...”
Tisztelt Képviselőtársaim! Figyeljék meg, milyen érdekes, hogy a magyargyűlölők rendszerint többes szám harmadik személyben beszélnek arról a népről, amely tagjának hazudják magukat. Most azonban jöjjön az igazság! A geológusok szerint az utolsó jégkorszak időszámításunk előtt 10 000 környékén ért véget. A Kárpát-medence egész idő alatt erdős tundra volt, jég nem borította, így érthető, hogy számos ősemberi telephelyet tártak fel, elsősorban hévforrások mellett. Láthatjuk, hogy hazánk területe a jégkorszak alatt is élhető volt, kimutatható a virágos fauna akkori jelenléte is. A terület mozgalmasságát és gazdagságát az alábbi idézettel fejezhetjük ki legjobban: “A Kárpát-medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát-medencéből főleg a bronzkorból lehet kimutatni.” Számos kutató szerint tehát a Kárpát-medence volt Európa benépesedésének kiindulópontja, ugyanis a jégkor alatt is lakható terület a jég visszavonulásával ontotta magából az embereket az öreg kontinens minden területére.
Az újkőkorszak idején a Kárpát-medencében három nagy műveltségkör virágzott: a Körös műveltség, időszámításunk előtt 5000 körül, kiterjedt Erdélyre, a Duna-Tisza közére, valamint a Dunántúl Duna-Dráva szögletére. A Nagyalföldön ettől északra fekvő terület volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége időszámításunk előtt 4000 körül, míg a Dunántúlon a dunántúli vonaldíszes edények műveltsége. A Körös kultúra egyik továbbfejlődése a Tordos-Vinca műveltség volt, amelyet az első magyar régésznő, Torma Zsófia vizsgált először. A több ezer előkerült újkőkori agyagkorongon már ekkor megjelenik a ma is használatos ősi magyar rovásírás jeleinek többsége. Az erdélyi Tászok-tetőn a leírások szerint több száz írásos kőtömb volt látható. Átlagos méretük 180-szor 140 centiméter volt. Mára ezekből csupán kettő látható épségben, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban és néhány összetörve a fennsíkon. A köveken lévő írások többségének kora a párhuzamok alapján tízezer év körüli.
Az alföldi vonaldíszes edények műveltségi köréből előkerült istenszobrok alsótestébe bekarcolt “M” jel a termékenységet, az anyaisten és a női fogalmakat jelölte. Egy ilyen, Székelyháton előkerült szobrocska jó 2 ezer évvel előzte meg a hasonló mezopotámiai leletet. Ugyancsak érdekes lelet a korábbi felszólalásomban is megemlített tatárlakai agyagkorong, amely a maga 6500 éves korával szintén 1000-1500 évvel idősebb a hasonló jeleket tartalmazó sumer agyagtábláknál, s így az első írásos emlék az egész világon.
(15.40)
Ugyancsak e műveltségkörökhöz tartoznak a visokói piramisok, amelyek belsejében is ezen írásbeliség, az ősi magyar rovásírás több jelét fedezték fel. A 2005-ben indult, Semir Osmanagic bosnyák kutató által vezetett kutatás kimutatta, hogy a hegynek vélt Nap-piramis oldalai tökéletes szabályossággal helyezkednek el északi, déli, keleti és nyugati irányban. A 220 méteres építmény északi csúcsa, akárcsak a 147 méter magas Kheopsz-piramisé, a Sarkcsillag felé néz. A feltárás során hatalmas breccsa és konglomerátum kőtömböket találtak, amelyeken nagyszerűen látszanak a megmunkálás és az illeszkedés jelei. Szakács Gábor és neje, Friedrich Klára pedig mára már 21 betűt egyértelműen azonosított a székely-magyar rovásírásból.
A nemzetközi orientalista konferencia elfogadta, hogy az emberiség civilizációjának bölcsője tehát nem Mezopotámia, ahogy eddig hitték, hanem a Kárpát-medence, s ezen belül Erdély, hiszen a tatárlakai korongot bizonyítottan tatárlakai agyagból készítették. Továbbá fontos tény, hogy a Kárpát-medencéből származik az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer, a korong előtti és korongolt kerámia, a gabona kinemesítése az őscirokból, a fémbányászat, a fémművesség, az ötvösművészet és a technikai civilizáció alapja, a kerék és a kengyel.
És hogyan kapcsolódik mindehhez a magyarság? Megtudhatják következő napirend utáni felszólalásomból, amelyben a szkíta, hun, avar, magyar azonosságot tárom önök elé.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
