DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Eddig nem tudtam, hogy létezik ilyen gyógyszer-finanszírozási egység, egy volt egészségügyi miniszterről elnevezve, de úgy látom, hogy ez a költői kép kicsit összezavarta a képviselő urat abban, hogy a tények és a számok közé nézzen.
Akkor hadd idézzek néhány számot! Az Egészségbiztosítási Alapon belül a gyógyszerkassza 2010-ben 360 milliárd forintot tett ki. Ha most megnézzük azt egyébként, hogy az egészségügyi kiadásokon belül Magyarországon hány százalékot tesz ki a gyógyszer-finanszírozás, akkor azt kapjuk, hogy ez 31,6 százalék. Az OECD-átlag 17 százalék. A szomszédos Ausztriában az összes egészségügyi kiadásnak 13 százaléka megy gyógyszerkiadásra. Valami itt nem stimmel. Ha GDP-arányosan nézzük: Magyarország a GDP 2,2 százalékát költi gyógyszer-finanszírozásra, az OECD-átlag 1,5 százalék, Ausztria 1,4 százalékkal megél. Azt kérdezte, hogy mihez képest - hát ehhez képest.
Ha nézzük tovább az adatokat, akkor azt látjuk, hogy 2002-vel összehasonlítva 2010-re a gyógyszerkassza kiadásai közel megduplázódtak, és ennek egyik alapvető oka egyébként a szabadalmi védettségüket még el nem vesztett, úgynevezett originális készítmények nagyarányú térhódításának köszönhető. Való igaz, hogy a magyar lakosság egészségi állapota nem a legjobb, sőt ismerjük ennek problémáit, de van egyfajta ellentmondás: túl sokat költünk gyógyszerre, miközben keveset költünk a gyógyításra és az egészség megőrzésére.
Éppen ezért a Széll Kálmán-terv célként tűzi ki a lakosság egészségi állapotának javítását és egyben a támogatási rendszer racionalizálását. Ennek egyik eleme a generikumprogram is, amely arra ösztönzi mind a gyártót, mind a gyógyszerészt, mind a betegeket, mind pedig a terápiás kedvezményeket igénybe vevőket, hogy amennyiben lehetséges, akkor originális termék helyett generikumot használjanak.
Azt kérdezi a képviselő úr, hogy miért ne lehetne akár úgynevezett originális szerek árának 10 százalékán befogadni. Akár lehetne természetesen, csak közgazdaságilag nem lehet, mert ha 10 százalékon fogadnánk be a generikumokat, akkor ez olyan alacsony ár lenne, amin nem jönnének be ezek a generikumok a hazai piacra.
Aztán azt kérdezi továbbá a képviselő úr, hogyan képzelik az eredményalapú támogatást. Az eredményalapú támogatás viszonylag egyszerű támogatási alapelv, egy adott készítmény speciális klinikai vizsgálatokban garantált hatása a mindennapi gyógyítás során is közel azonos mértékű legyen. Ez az elvárás. Ehhez természetesen folyamatosan ellenőrizni kell, hogy valóban ilyen hatása van az illető gyógyszernek, valóban hozza-e mindazt, amit a speciális klinikai vizsgálatokban elvártak tőle. Ha nem, akkor nyilvánvalóan ennek megvannak a pénzügyi következményei. Ehhez fel kell építeni egy olyan követőrendszert és adatbázist, amivel ez ellenőrizhető.
És még egy apróság, ha megengedi; ha jól emlékszem, még a hatósági árat is említette. Pontosan olyan megoldásokban gondolkodunk, és ez a Széll Kálmán-tervből nagyon jól kiolvasható, amelyik nem hatósági árakkal próbálja meg kezelni ezt a rendszert. Nem kívánjuk versenyhátrányba hozni Európában a magyarországi gyártókat. A generikumprogram például az egyik, amellyel elő lehet segíteni azt, hogy az azonos hatás elérése érdekében az olcsóbb gyógyszerrel is megfelelő állapotban gyógyíthatóvá váljanak a magyar polgárok.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
