DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ha röviden szeretném összefoglalni a Jobbik álláspontját az előterjesztett egyezmény törvénybe iktatására vonatkozó javaslattal kapcsolatban, akkor úgy tudnám összefoglalni, hogy a Jobbik nem azt támogatja, hogy légimarsallokat ültessenek a repülőre, hanem azt, hogy csendőröket vagy ennek hiányában minél több rendőrt a bűnözés által veszélyeztetett magyar településekre.
A légimarsallokról szóló egyezmény egy nagyon-nagyon összetett és nagyon-nagyon sok vitát kiváltó kérdést villant fel. Nem tudom, hogy az államtitkár úr és a Belügyminisztérium felelősen átvizsgálta-e, megfontolta-e az összes olyan körülményt, amely ennek az intézménynek a működtetésével kapcsolatos, ugyanis könyvtárnyi irodalom keletkezett ebben a témában. Ezt most hosszan nem kívánom ismertetni, csupán arra utalok, hogy ez az egész intézményrendszer, amit nyilván az Amerikai Egyesült Államok nyomására kellett most elméleti síkon bevezetni - bár azt írja a törvényjavaslat, hogy a közeljövőben és középtávon nem kívánják alkalmazni ezt az eszközt, azonban a hosszú távú alkalmazás előtt és egyáltalán bármikori alkalmazása előtt nyitva áll a lehetőség.
Miről van szó? A tévéközönség vagy egyáltalán a közvélemény nem tudom, hogy mennyire ismeri ezt az intézményt; felolvasok egy megdöbbentő esetet, hogy érthető legyen, hogy milyen kockázatokkal és mellékhatásokkal jár az, ha egy fegyveres személy - mint például az izraeli légitársaság minden egyes járatán ülő fegyveres személy - kíséri az utasokat.
Ennek a problémakörnek alapvetően három szempontú kritikáját szokták elmondani, és mind a három nagyon megfontolandó. Az egyik a műszaki szempont, mégpedig az, hogy amennyiben magát felfedi, és mondjuk, egy, már sokszorosan átszűrt és sokszorosan megvizsgált, testszkennerek segítségével és minden más eszközzel átvizsgált személy feljut a gépre, mondjuk, olyan, aki a gép eltérítését tűzi ki célul, és ha az ő tevékenységét csak és kizárólag fegyverhasználatra jogosult és fegyver használatára képes személy tudja megállítani, akkor ennek olyan következménye lehet, hogy gyakorlatilag a teljes gép lezuhanását is előidézheti egy felelőtlen lövés leadása. Egyébként a repülőszemélyzetek kiképzésének legfontosabb alapelve az, számukra az az előírás, hogy be kell tartani bármilyen repülőgép-eltérítői utasítást, mert ha ezzel ellenkezően cselekednek, akkor sokkal nagyobb kockázatot vállalnak, mint amennyit egyébként azzal, hogyha felelőtlen módon ellenállnak (sic!).
A másik körülmény, ami mindenképpen megfontolandó, az a pénzügyi szempont. Ez az intézmény egyébként 1961-ben indult be az Amerikai Egyesült Államokban, és része a 2001. szeptember 11-ei, emberi jogok világraszóló korlátozásával járó intézményi terjeszkedésnek, amit az Amerikai Egyesült Államok és több más állam tesz. Ami követi ezt az emberi jogokat korlátozó és az emberek életét mindennapi részletekben is befolyásoló cselekményrendszert, az a következő: mégpedig az, hogy amennyiben ezt az intézményt fenntartják és működtetik, a szakértők megállapítása szerint sokkal több a veszélyforrás abból, ha felül egy ilyen légimarsall; nevezzük bárkinek, bármilyen kiképzettséggel, 40 ezer dollár egy ilyen személy kiképzése, rendkívül nagy a fluktuáció, nagyon komoly problémákkal küzd az Amerikai Egyesült Államok is, hogy egy ilyen rendszert biztonságosan működtessen.
Egyetlenegy eset volt, amikor fegyverét használta egy ilyen személy, amikor egy utas, akinek elmeállapota éppen akkor nem volt teljesen megfelelő, de semmilyen veszélyt egyébként nem jelentett az utastársaira, még a felszállás előtt szaladt ki a repülőből, és hagyta el a repülő utasterét. Felesége utánaszaladva mutatta a légimarsallnak, és hívta fel a figyelmét, hogy nála itt egy olyan tünetről van szó, amely betegségének a része, ennek ellenére kíméletlenül lepuffantották, és utána tisztázatlan körülmények között gyorsan megsemmisítették a nála levő csomagot, amelyben állítólag a robbanóanyag volt, de ilyenre nem került sor, nem tudták bizonyítani.
Tehát ennek az intézményrendszernek a működtetése sajnálatos módon része annak a világraszóló jogkorlátozási folyamatnak, amelynek, úgy gondolom, megálljt kell parancsolnunk, és sajnos Magyarország nem ezzel szemben próbál küzdeni, hanem inkább az ilyen és ehhez hasonló szellemiségű jogszabályokat próbálja egyre nagyobb számban Magyarországon meghonosítani. Például a tavalyi rendészetitörvény-módosításra hívnám fel a figyelmet, ez a bizonyos csengőfrásztörvény, amellyel az úgymond terroristagyanús személyek - lényegében bírói engedély nélküli - teljes körű megfigyelését lehetővé tették.
Nagyon szomorú és nagyon komoly kritikával kell figyelnünk ezeket az eseménysorokat, mert ha az ilyen és ehhez hasonló intézkedések elszaporodnak, akkor pillanatok alatt Guantanamo és egyéb más olyan intézmények működése válik mindennapunk részévé, ami elfogadhatatlan. Tehát arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy olvassanak utána; ha megtették, remélem, megtették, akkor egyetértenek velem abban, hogy a felmerített kritikák bizony nagyon alaposak, és európai uniós szinten is egyébként nagyon komoly fenntartással viszonyulnak ehhez az eszközrendszerhez, hiszen ez egy olyan mértékű beavatkozást jelent a nemzetállamok saját légitársaságaira vonatkozó önálló döntési kompetenciába, aminek nyilván az a fenyegetettség volt a legfőbb oka, hogy gyakorlatilag a légialkalmassági engedély visszavonását is vélelmezhetően felmerítették, bár itt, ugye, közös üzemeltetésű járatokról van szó.
Tehát összességében arra kérem a képviselőtársaimat, hogy a műszaki, a pénzügyi és azokat az egyéb kockázati tényezőket figyelembe véve, amiket elmondtam, ne támogassák ennek az intézménynek a működtetését, mert legfeljebb ez olyan államokra vonatkozhat, amelyek valóban kiteszik magukat az ilyen és ehhez hasonló kockázatoknak, és mondjuk, fenyegetések elhárításának a szükségességét egyáltalán fel lehet vetni. De nálunk, a mi országunknak nem szabadna olyannak lenni, amely kiteszi magát az ilyen és ehhez hasonló kockázatoknak. Tehát ennek a legfontosabb kezelési módja az lenne, ha nem leszünk részese egy olyan nemzetközi kötelezettségvállalásnak, olyan katonai kalandorakcióknak, amelyeknek során a demokrácia exportja címén gyakorlatilag más nemzetek önrendelkezési jogát korlátozzuk.
Tehát határozott álláspontom az, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem szabad támogatni, mert az az emberi jogok világméretű és a terrorizmus elleni harc nevében történő korlátozásának egyik nagyon érdekes, különleges változata.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
