BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ami e törvényjavaslat kapcsán folyik itt az Országház falai között, az nem más, mint romeltakarítás és kármentés. Egyébként egy olyan speciális romeltakarítás és kármentés, amire különben nem lett volna szükség. Hogy mégis szükség van rá, annak mindössze egyetlen oka van, az, hogy a kormányzó többség szemet vetett 3 millió ember nyugdíj-megtakarítására. Ebben a törvényjavaslatban az egyetlen üdvözlendő momentum nem más, mint hogy lényegében beismerték: a korábbi állításaikkal ellentétben a magánnyugdíjpénztárak nem tőzsdézték el az emberek vagyonát, különben nem lehetne most hozamról beszélni, s ezeknek a hozamoknak a kifizetéséről nem kellene törvényjavaslatban szabályozott keretek között gondoskodni.
De térjünk vissza az előzményekhez! A Magyar Köztársaság valamivel több mint húszéves történetében igazából egyetlen reform volt sikeres, mégpedig az 1997-ben megalkotott nyugdíjreform. Ez a nyugdíjreform egy olyan közegben született, ahol az embereknek - mivel ehhez korábban nem szokhattak hozzá - nem alakulhatott ki az öngondoskodó képességük, ezért a magánmegtakarítások világos módon nem fedezték, nem fedezhették volna nyugdíj-kiegészítés formájában milliók nyugdíját. Egy olyan országban, ahol a megelőző évtizedek miatt az öngondoskodás nem alakulhatott ki, ott bizony szükség volt egy olyan rendszer állami szintű felállítására és garantálására, amely biztosítja a jövendő nemzedékek nyugdíját, méghozzá tisztes megélhetést biztosító nyugdíját. Ez a mai napig mintegy 3 millió embert érintett, egy olyan nyugdíjreform eredményeképpen, amelyet Európa egyik - kevés kivételek közé tartozó - működőképes reformjaként tartottak számon, hiszen nem sok európai országban lehetett korábban elmondani azt, amit a Magyar Köztársaság esetében igenis el lehetett mondani, hogy a nyugdíjrendszer hosszú távon, nemzedékek múlva is finanszírozható.
Nos, ezt a rendszert verték önök szét. Nem másért, hanem azért, mert erre a pénzre szükségük volt. Lényegében államosították 3 millió ember megtakarítását, méghozzá nem kevés megtakarítását, hiszen hozzávetőlegesen 3000 milliárd forintról beszélünk, és fejenként mintegy 1 millió forint megtakarításról. Ez a fejenként 1 millió forint megtakarítás most már nem járulhat hozzá azoknak az emberekhez a majdani nyugdíjához, akik korábban magánnyugdíjpénztár-tagok voltak. Önök persze erre azt mondták, hogy az állam majd garantálja a nyugdíjakat. Igen, ezt lehet mondani, szavatolni viszont nem lehet. Az államnak, a jövendő államnak és a mostani államnak nincs több pénze annál, mint amit az emberektől adó vagy járulék formájában beszed, s ha a nyugdíjrendszer keretében nem beszélhetünk öngondoskodásról, mert ennek a legfontosabb formáját önök szétverték, akkor bizony az emberek nem remélhetnek mást, mint hogy az állam a beszedett járulékokból garantálja a nyugdíjukat. Egyszerű számítás kérdése, hogy tíz-tizenöt év múlva ez a pénz olyan nyugdíjhoz, amelyről az emberek ma álmodoznak, olyan kifizetésekhez nem lesz elegendő. Ez akkor is igaz állítás lenne, ha tíz-tizenöt év múlva még önök lennének kormányon. De szerencsére erre sincs semmi garancia, így aztán az önök által ma tett ígéreteket nem önök fogják betartani, és tíz vagy tizenöt év múlva az akkori kormánytöbbségnek fog főni a feje, hogy a kevés pénzből hogyan garantálja az akkori nyugdíjasok tisztes nyugdíját.
Önök ezt a nyugdíjrendszert szétverték. Egészen világos, hogy ez sérti az alapalkotmányt, és annak érdekében, hogy ezt viszont ne lehessen megvizsgálni, önök garantálták, hogy az Alkotmánybíróság a jövőben a magántulajdonhoz fűződő alapjogokat nem vizsgálhatja, s ezzel előállították azt a helyzetet, hogy bár mindenki tudja, hogy ez a fajta kártalanítás nélküli államosítás alkotmányellenes, viszont nemrég az egyetlen intézmény, amely ennek az elbírálására hivatott lenne, az Alkotmánybíróság kezéből egy alkotmánymódosítással kivették annak a lehetőségét, hogy ezt vizsgálja. Önök tehát szétverték ezt a rendszert, mert szükségük volt erre a 3000 milliárd forintra. A saját politikai céljaik kifizetéséhez a jövő nemzedék sorsának tönkretételével oldották meg ezt a feladatot.
(18.10)
Ráadásul akkor is tévedtek, és egy országot vertek át, amikor azt mondták, hogy ezzel az egyszeri aktussal ez a folyamat lezárul, és további módosításokra, megoldásokra, kiegészítésekre már nincs szükség. És íme, itt a beismerő vallomás, ez a törvényjavaslat, hogy igenis tévedtek, igenis megtévesztették az embereket: egyszeri, egylépcsős megoldás ebben a kérdésben sem létezik. És már most megmondjuk önöknek, hogy még további törvénymódosításra lesz önöknek szükségük ahhoz, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosításával járó következményeket kezeljék.
Összefoglalva tehát, önök szétvertek egy rendszert, és ennek a rendszernek a szétverése kapcsán most kényszerülnek a romeltakarításra, és kisebb mértékben ugyan, de a kármentésre. Már az eredendő szétveréssel sem értettünk egyet, így ezt a törvényjavaslatot sem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
