GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egyrészt elfogadnám és komolyan venném azt, amit Hargitai képviselő úr mondott, hogy a vitát ne folytassuk le újra, de úgy, ahogy Józsa képviselő úr tette, én sem tudom megállni, hogy legalább néhány mondatban ne térjek ki arra, amit Z. Kárpát Dániel mondott.
Tisztelt Képviselő Úr! Én azt vettem ki az ön szavaiból, hogy ma már ön is látja, hogy az állami rendszernek óriási kockázata van. Lehet, hogy ön idővel eljutott volna oda, hogy azt a nyugdíjpénztári rendszert törvényi garanciákkal kellett volna még tovább erősíteni ahhoz, hogy biztonságban legyenek. Én most már csak azt az egy mondatot teszem, amikor ön azt mondja, hogy nem garantált a fenntartható. Nekünk ugyanez volt a problémánk korábban, ez ma is.
Szeretném elmondani sokadszor, hogy a 3 millió tagból a nagyobb többség önként választotta ezt a rendszert.
(18.40)
Tehát önként vállalt egyfajta kockázatot, őket nem kényszerítette senki. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Volt egy 47 éves korhatár, ameddig bárki választhatta ezt a rendszert.
De most vissza erre a törvényjavaslatra! Elfogadom azt is, amikor azt mondják képviselőtársaim, hogy itt már nem történik más, mint romeltakarítás. De az a gond, hogy van Magyarországon a jogalkotásról törvény, és mi - mint Józsa képviselő úr elmondta - már sokadszor módosítunk egy olyan törvényjavaslatot, ahol hihetetlen erős hisztériával először megpróbálták a pénztárak jó hírnevét lerontani, aztán következett az, amire Hargitai képviselő úr és Selmeczi képviselő asszony is azt mondta, hogy választották.
Önök is tudják: nem volt választási lehetőség, mert az a lehetőség, amikor azt mondja, hogy megmarad a saját jövedelmedből befizetett nyugdíjjárulék és az, amit a munkáltatód befizet, azt elvettem egy az egyben, ez semmi körülmények között nem adott választási lehetőséget, csupán annyit, hogy azt választhatták, hogy nem mennek el és nem tesznek semminemű nyilatkozatot, hanem tudomásul veszik azt, hogy önök visszakényszerítették őket az állami rendszerbe.
De mi következik ezután? Most, hogy megvan a tulajdonjog, már előre aggódom, hogy mi történik azután, amikor ehhez a tulajdonhoz hozzá fog jutni ez a hosszú nevű Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap. Ez nem készpénz, ez nem cash, képviselőtársaim! Ez egy portfólió, amiben lesznek részvények és sok minden más. A kérdés ez volt számunkra akkor is, amikor önök az első előterjesztést tették, és mi akkor is azt mondtuk, hogy azért nem a kormány terjeszti be, mert nem gondolták végig a következményeit.
Mi lesz azokkal a vállalkozásokkal, akiknek a részvényeit majd ez az alap odaönti a tőzsdére? Lesz egy hihetetlen nagy árfolyamcsökkenés, és kisebb lesz az a hozam, amit vártak, mint amire számítottak, tehát az a 3000 milliárd, amiről beszélt Burány Sándor, nem biztos, hogy ennyi lesz, ha ezzel a portfólióval a piacon önök megjelennek.
És van még, amiről kell hogy beszéljünk. Az előterjesztés indoklásában szerepel, tehát onnan citálom: “A pénztárak működésének fedezete nem biztosított.” Azt gondolom, hogy felelős képviselőnek, aki benyújtotta az első törvényjavaslatot, erre kellett volna gondolni, hogy a felszámolás időszaka pénzbe kerül, akár a levelezés, akár majd az összegek átutalása, és ezt megfizettetni azokkal, akik ma még megmaradtak… Tehát még mindig büntiben vannak azok, akik a magánnyugdíjpénztár-rendszert szabad akaratukból mégiscsak választották.
Tehát azt hiszem, hogy nagyon valós az előterjesztés indoklásának az a mondata, hogy igen, ez a rendszer alapvetően veszélyezteti az elszámolás lehetőségét, a garantált elszámolást azok számára, akik kényszerből, az önök megtévesztésének eredményeként visszakerültek az állami rendszerbe.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
