DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban egy időzített bomba az, ami cukorügyben Magyarországon fölrobbant. Egy, a múltban kódolt bombáról van szó. Csak két elemét emelem ki a történéseknek, amelyek ehhez a folyamathoz vezettek. Az egyik a cukorgyárak eladása. 1989 és 1997 között a tizenkét cukorgyárunk mindegyikét külföldi érdekeltségnek eladta az akkori privatizátor. Zárójelben jegyzem meg, hogy a privatizátorok ezenközben jelentős magánvagyonokra tettek szert, cégbirodalmakat építettek, a köz pedig elveszítette a cukorgyárait. Az iskolákban tanítottuk ezt a tizenkét cukorgyárat, annyira benne volt a magyar tradíciókban a cukorrépa-feldolgozás és a cukorrépa-termesztés.
Ennek egyenes következménye lett, hogy két évvel az eladást követően a tizenkettőből összesen öt gyár maradt. De az Európai Unió cukorreformjának a beindulásáig még ez az öt gyár is több mint 400 ezer tonna cukrot állított elő, s még egy 100 ezer tonnányi exportlehetőség is volt ebben a termelési kvótában. A cukorreform lényege az volt, hogy kvótákat csökkentettek, termelési mennyiségeket az Európai Közösségben, de szeretném jelezni, hogy ez nem volt kötelező, pontosabban: nem olyan arányban, mint amilyen arányban azt a magyar kormány megtette. Franciaország kvótájának a 15 százalékát ajánlotta föl 2006-ban, Lengyelország és Csehország 16, illetve 20 százalékát, a magyar kormány, a Gyurcsány-Gráf-tandem pedig a termelési kvótánk 74,8 százalékát ajánlotta fel az Európai Közösségnek. Ennek az lett a következménye, hogy a 400 ezer tonnás termelési kvótánkból 105 ezer tonna maradt, ami a saját szükségleteinknek is csak az egyharmadát fedezi. Ez maga a hazaárulás és az ország teljes kiszolgáltatása!
Azt kérdezte a képviselő úr, hogy mit lehet tenni. Újjá fogjuk építeni ezeket a kapacitásokat, talán nem olyan nagy központokkal, hanem egy hálózatos gazdaságban kisebb egységekkel. Kvótát fogunk szerezni legalább a saját szükségleteink mértékéig az Európai Közösségben. Ezt másfél-két éves tárgyalás kell hogy megelőzze, tehát nem tudunk egyszerre lépni. S azt hiszem, az eset tipikus példája annak, ahol az Országgyűlésnek érdemes egy vizsgálóbizottságot felállítani, kiderítendő, hogy is történt ez a folyamat, és kik élvezték ennek a hasznát.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
