DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, Közép-Európában a magyar baloldali kormányok voltak a leglelkesebbek a köz- és magánszféra állítólagos együttműködésével megvalósult beruházások, azaz a PPP-k elterjesztésében, hiszen ezzel megtalálták az állam eladósításának egy olyan módját, amelyet feltételezésük szerint az államháztartáson kívül lehetett elszámolni.
A PPP-konstrukcióban megvalósult magyarországi beruházások - ahogy ön is mondta - mintegy 3000 milliárd forinttal terhelik az elkövetkezendő évtizedekben a magyar költségvetést, a magyar adófizető polgárt. E kiadások évente, így 2011-ben is mintegy 120 milliárd forint terhet jelentenek, amely összeg az elkövetkezendő években csak növekedni fog.
Magyarországon mintegy száz, állam által finanszírozott PPP-program fut. Az összes PPP-projekt kiváltása, átalakítása a költségvetés hosszú távú terheit megközelítőleg mintegy 400 milliárddal képes csökkenteni. A hazai PPP-konstrukciók jellemzője, hogy a közös kockázatviselés helyett, amit az ezt az eljárást Nyugat-Európában kifejlesztők célul tűztek ki maguk elé, a közös kockázatviselés helyett szinte kizárólagos az állam felelőssége. Az eddigi vizsgálatok valamennyi beruházásösszege jóval magasabb annál a költségnél, amelybe a fejlesztés állami eszközökkel történő végrehajtása esetén került volna.
Ezeknél a fejlesztéseknél sem az egyes ügyleteknek az átláthatósága nem érvényesült, sem az ellenőrzésükre nem került sor. A leginkább jellemző hibák: a magánbefektető kivitelezők érdemi versenyeztetésének hiánya, a túlnyomórészt gyenge minőségű kivitelezés, az eltúlzott méretek, a központi ellenőrzés szinte teljes mellőzése, a magas, esetenként kizárólagos állami kockázatvállalás, az alacsony érdekérvényesítés és a drága, nem hatékony üzemeltetés.
A megrendelő állam az esetek többségében a háromszorosát, de van olyan eset, ahol a hétszeresét kényszerül kifizetni annak az összegnek, amelybe a beruházás eredetileg került. A korábbi kormányok több esetben anélkül kötelezték el magukat, hogy meggyőződtek volna arról, van-e valós igény arra a beruházásra, arra a fejlesztésre. Gondolok itt például a felsőoktatási projektek eltúlzott méreteire.
Fenntartható-e hosszú távon a működés például az egyébként működéshiányos önkormányzatok által vállalt tanuszodák és egyéb létesítmények esetében? A fejlesztések legtöbb esetben szövevényes off-shore cégháttérrel, közbeszerzési kötelezettség megkerülésével valósultak meg, így épültek kollégiumi férőhelyek nagy számban vidéki főiskolákon, irreálisan magas hallgatói létszámmal kalkulálva.
A mai szabályozás szerint már nem lehet a PPP-beruházásokat államháztartáson kívül elszámolni, tehát ez a korábbi érv is megbukott. Így állami beruházásként elsősorban uniós forrásokat bevonva kell fejleszteni, és az üzemeltetések célszerűségét meg kell vizsgálni.
Tisztelt Országgyűlés! Nincs sok idő! A kormány által megkezdett felülvizsgálat folyik, egyes megállapításokra már sor került. De nincs vesztegetnivaló időnk, az egyes önkormányzati PPP-fejlesztések a bedőlés szélén állnak. A probléma így is, úgy is visszahullik az államra, az elmúlt 8 év eredményeként az adófizető polgárok terhei növekednek, ezért időben, a lehető leggyorsabban kell lépnünk, és ezt meg is fogjuk tenni.
Köszönöm a kérdését, képviselő úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
