HOFFMAN PÁL
HOFFMAN PÁL
HOFFMAN PÁL (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! PPP - halljuk naponta a hírekben, pedig elmondható ez magyarul is. A rövidítés a köz- és a magánszféra együttműködésével megvalósuló beruházásokat jelenti. Folyik a program vizsgálata, és erős a szándék az állam és az önkormányzatok számára előnyösebb szerződések megkötésére. Mintegy 1200-1500 milliárd értékű beruházásról és 3000 milliárd forint nagyságrendű költségvetési teherről lehet szó.
A PPP-nél a fő kérdés, hogy a beruházási és fenntartási feladatokkal járó költségek és a kockázat magánszférára hárítása mennyibe kerül. Az MSZP-kormányok ezeket a költségeket, kockázatokat az államra és az önkormányzatokra hárították, ezért nem is beszélhetünk valódi PPP-ről. A Gyurcsány-kormány itt is trükközött, rejtett hitelfelvétel történt. Az államháztartási hiány csökkentése érdekében az egy összegben történő hiányelszámolást kívánták elkerülni, aránytalanul kedveztek a magánbefektetőknek, ezért a költségek két-háromszorosukra nőttek.
A száz vizsgált projekt költségeit és a fejlesztési folyamatot áttekintve látjuk, hogy az éves PPP-kötelezettségek 120 milliárd forint körüli összeget jelentenek. Ebből az autópálya-építéshez 2011-ben 99,2 milliárd, 2012-ben 100,6 milliárd forint kötődik. De a PPP-fejlesztésekben az önkormányzati részvétel is figyelemreméltóan alakult. Több mint 30 létesítmény épült a programban, és ezek közül néhány valóban komoly gondot jelent helyben. De téves és valótlan az az állítás, hogy az önkormányzati ágazat felelőtlensége jelenti a legnagyobb gondot. Az éves 120 milliárd forintos kötelezettségből a sportlétesítmények 1,5 milliárd forintot, a kollégiumok 3,3 milliárd forintot, az oktatási infrastruktúra 5,6 milliárd forintot tesz ki. 164 kistérségi tanuszodát terveztek, a befogadott 50 pályázatból 18 valósult meg, és az önkormányzatok megfontoltságát mutatja, hogy a sportcsarnok-építési program 9 befogadott pályázójából is nyolcan visszaléptek. Visszaléptek a beruházás bizonytalanságai és a magas költségek miatt.
Az MSZP-kormányzat ösztönözte a településeket a hitelkorlátozást megkerülő PPP-programokban való részvételre. Nem lehetetlen, hogy a nagy összegű autópálya-PPP-k elfogadása érdekében kezdeményezték az egyéb programok elindítását. Bevonták az önkormányzatokat és az egyetemeket, mert így a konstrukció társadalmi, politikai elfogadottságát növelni tudták. A meggyöngített önkormányzatok számára a program fejlesztési lehetőséget jelentett, azonban a nagy többség a rendszert megismerve távol tartotta magát a PPP magyarországi MSZP-s modelljétől. A tervezett beruházások nagy része elmaradt, néhány pedig más konstrukcióban valósult meg.
Zárásként a bonyolult autópálya-modell helyett egy kisvárosi uszoda létesítéséről beszélnék. A beruházás a PPP-programban indult, ám a város vezetői a számításokra és a józan észre hallgatva a kilépés mellett döntöttek. 330 millió forintos költséggel megépítették az uszodát, amelyet Ausztria és Németország bármelyik kisvárosa elfogadna, és évi 18-20 millió forintos költségkiegészítéssel négy éve működtetik. Ugyanez a PPP magyarországi modelljében 15 éven keresztül évi 54 millió forintos önkormányzati és 54 millió forintos állami, tehát 108 millió forintos támogatást igényelt volna. A 15 éves futamidőben a program 1,6 milliárd forintot jelentett volna. Jellemző egyébként, hogy amikor a város vezetői 50 millió forintos egyszeri támogatást kértek, a válasz az volt, ez nem fér bele a rendszerbe. 15-ször 54 millió belefért volna.
A sportlétesítmények vizsgálatához tehát ajánlom a programon kívül megépült létesítmények, így az említett városi uszoda beruházási és működési modelljének áttekintését.
Sajnálatos, hogy a PPP az MSZP-kormányok trükközései miatt a gazdaságpolitika kudarctörténetévé vált. Az MSZP-nek sikerült a máshol bizonyítottan működő modellt kisiklatni. Helyes tehát a projektek pénzügyi, jogi és műszaki felülvizsgálata, és indokolt a reális beruházási értéken történő kiváltás.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
