DR. BRAUN MÁRTON
DR. BRAUN MÁRTON
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A menetrendhez képest kicsit korábban szólok, de örülök, hogy Z. Kárpát Dániel után, hiszen egy hasonló gondolattal akartam én is kezdeni a beszédemet, mégpedig az árfolyamkockázattal mint kifejezéssel.
(13.30)
Az elmúlt időszakban a kialakult helyzethez leginkább az vezetett, hogy az árfolyamkockázatot, mint olyant, nem ismerték fel, vagy nem akarták felismerni a szereplők. A kereskedelmi bankok ugyanúgy hiteleztek devizában, mintha forintban hiteleztek volna, egyáltalán nem számoltak az árfolyamkockázattal. A magyar államot a PSZÁF nem figyelmeztette, hogy ezzel számolni kellene, és ez vezetett ehhez a jelenlegi helyzethez.
Hadd jegyezzem meg, ezek a jelzáloghitelek, amelyeket 10-15-20 évre vesznek fel az adósok, ebben az időtartamban bizony változnak az árfolyamok, a forinthitelek esetében a forintkamatok is változhatnak, a devizahitelek esetében a devizakamatok is változhatnak, és az árfolyamok is változhatnak, van, amikor ez kedvezően alakul, van, amikor kedvezőtlenebbül. Most pont egy olyan szituációban vagy egy olyan időszakban vagyunk, amikor kedvezőtlenebbül alakult az árfolyam a korábbi időszakhoz képest, és ez okoz problémát a hitel-visszatörlesztésekben.
Miért okoz ez problémát? Azért, mert a hitelt nyújtó bankok azt a hüvelykujjszabályt, ami korábban volt - hogy nagyjából a jövedelmed 30 százalékáig vagyok hajlandó hitelezni neked -, hogy a törlesztőrészlet és a kamat, illetőleg a törlesztőrészlet körülbelül takarja be a jövedelem 30 százalékát, de ugyanúgy számoltak a devizahiteleknél is, mintha rögzített árfolyam lett volna, és mivel megszaladtak az árfolyamok, ezért azt a bizonyos 30 százalékot jelenleg túllépi a törlesztőrészlet és a kamat. Nem vitatom, ebben a magyar államnak is felelőssége van, hiszen nem figyelmeztette a kereskedelmi bankokat, de a bankoknak is van felelősségük, hiszen a józan ész ellen cselekedtek. Amint Ertsey képviselő asszony is említette, vannak olyan hitelek, hogy ha elárverezik az ingatlant, a hitel összege nagyobb, mint az ingatlan értéke. Ennek tipikus esete volt a japán jenben folyósított jelzáloghiteleknél, amikor a jen árfolyamában olyan drasztikus változás állt be, hogy a hitelnagyság tényleg meghaladta az ingatlan értékének a nagyságát.
Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a felelősségi kör emiatt három részre tehető: a kereskedelmi bankokra, az államra, és ne felejtsük el az adósokat, az állampolgárokat, akik ezeket a hiteleket felvették, mert az emberi hülyeség ellen sincs orvosság. Tehát ha rám tukmálnak egy bizonyos terméket, azt nem muszáj elfogadnom, és legalább azt is valljuk be, hogy itt a jelzáloghitelek nem mindegyike szolgálta a lakáscélú beruházásokat, nagyon sok esetben fogyasztási hitelek mögött van a jelzáloghitel. Ez azért is érdekes, mert ha ezt a felelősségi kört háromfelé vesszük, ha a magyar államról beszélünk, akkor valljuk be, hogy ez az adófizetők közössége, tehát a magyar állam segítsége azt jelenti, hogy az adófizető polgárok által befizetett adóból támogatjuk meg a szorult helyzetben lévőket. Nem biztos, hogy ez teljesen fair egy olyan szituációban, amikor mondjuk, valaki a nyaralását finanszírozta jelzáloghitelből, és most megcsúszott. Az, akinek ehhez tényleg semmi köze, miért támogassa meg valamelyik jelzálogadós volt nyaralását? Szerintem aranyszabálynak kellene lennie annak, hogy a hiteleket vissza kell fizetni.
Itt ami érdekes, az a reparáció kérdése. Ahogyan a vitát hallgattam, mindenki kerülgette a kását, tehát itt mindenki igyekszik a helyzetet körülvevő jogszabályokba belenyúlni - végrehajtási törvény, a bankokról szóló törvények és egyéb ilyenek -, hogy hasonló szituáció ne alakuljon újra ki, és kevésbé merünk foglalkozni a jelenlegi helyzet reparálásával, ami nem véletlen, hiszen ha kimondjuk, ha nem, ez itt részben tényleg az adófizetők pénzét igényelné. De hadd hangsúlyozzam: itt tényleg hosszú távú programokról van szó, és lehet, hogy a jövő évben már megint sokkal kedvezőbb lesz a svájci frank árfolyama - nevezzük nevén azt a valutát, amiből a legnagyobb részben eladósodott a lakosság -, lehet, hogy egy sokkal kedvezőbb fordulat áll be, és akkor újra viszonylag kedvező módon alakulnak a törlesztőrészletek.
Szerintem, ami megoldás lehet, az, amit az államtitkár úr az előterjesztésben említett, hogy próbáljuk meg a lakáspolitika oldaláról közelíteni a problémát, tehát lakáspolitikai kérdésként közelíteni a problémát, mert a helyzet megoldása szerintem egy élő és mozgó ingatlanpiac lehet, amikor a drága, fizethetetlen kamatozású hitelekkel terhelt lakásból be tud menni egy kisebbe, olcsóbba, még elviselhető kamatozású ingatlanba, amikor van mozgás. Ezt kellene valahogyan támogatnunk, hogy ily módon tudjanak megszabadulni a kedvezőtlenebb hitelektől, és egy számukra még fizethető kondíciójú hitelt vagy terhet tudjanak magukra venni, ahol még tudnak élni. Szerintem ezt a gondolatot támogatnám, amit az államtitkár úr is említett, hogy a lakáspiac oldaláról közelítsük meg a problémát.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
