DR. VAS IMRE
DR. VAS IMRE
DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A családok lakhatásának biztosítása nem öncélú feladat, a biztos otthon hozzájárul, háttérként szolgál a nemzetgazdaság humán erőforrásainak újratermeléséhez, ily módon alapeleme a hosszú távú és a fenntartható gazdasági növekedésnek. Ugyanakkor az új munkahelyek, munkalehetőségek hozzásegítik a családokat az otthonteremtéshez szükséges források megszerzéséhez. A munka és az otthon kölcsönösen feltételezik egymást: ha munka van, otthon is lesz, és a családi együttélést, a mindennapi pihenést, kikapcsolódást és a magánéletet biztosító otthon nélkül dolgozni, minőségi munkát végezni sem lehet.
A saját tulajdonú lakás megszerzésének segítése a lakáspolitika alappillére, de az erre esélytelen családok lakhatásának megoldása csak a bérlakásállomány növelésével, a bérlakásban élők támogatásával lehetséges. A társadalom egésze számára biztonságot és kiszámíthatóságot jelentő lakáspolitika feladata, hogy kiegyensúlyozott ösztönzőrendszert hozzon létre mind a saját tulajdonban, mind a bérlakásban való lakhatás támogatásához. 2002 után a lakásügy hiányzott a kormányzat fókuszterületei közül, megszűnt az országos lakásprogram, a távlati lakáspolitikai célkitűzés és jövőkép. Az állami támogatások rendszerét a 2001-ben kidolgozott jogszabályi környezet határozta meg, azonban a támogatási rendszer fejlesztése és a változó körülményekhez való hozzáillesztése elmaradt. Ez nem a megoldáshoz, hanem a leépülő lakáspolitikához, a problémákhoz, változó sikerű intézkedésekhez vezetett.
Az elmúlt években a pályázati típusú lakástámogatások meghirdetése többnyire eseti jellegű volt, a pályázati rendszer eredményessége a célok kitűzése híján nem volt mérhető. A 2009-ben bejelentett válságkezelő csomagból a lakásépítési ágazat érdemi forrásokat nem kapott, a folyó évet érintő lakástámogatások - 2009-ről beszélünk - az eredeti tervezett mérték huszadára csökkentek. A lakosság lakáscélú hitelállománya a 2000. évben 191 milliárd forint volt, ez 2010-re meghaladta a 4000 milliárd forintot. Az elérhető forinthitelek visszaszorulása, a forintalapú piaci lakáshitelesek magas kamatszintje, valamint a pénzügyi szektor hitelkínálata a lakosság jelentős részének devizában történő eladósodásához vezetett. 2008 óta a devizaalapú hitelek törlesztőrészleteinek drasztikus emelkedése, valamint a foglalkoztatottság szűkülése sok család számára fizetési nehézséget okozott. Már százezres nagyságrendű a késedelmes hiteltörlesztők száma. Az elmúlt években utólagosak, tűzoltó jellegűek voltak a devizahitelesek megsegítésével kapcsolatos intézkedések.
A lakossági hitelezéssel kapcsolatos szabályozás, a banki magatartáskódex megalkotása. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által közzétett jelentésben egyértelműen érzékelhető, hogy 2010-ben a fokozott szabályozói aktivitás segítséget nyújtott a lakáshitel-problémákkal küzdő állampolgárok számára. Az intézkedések zöme a háztartások igen nagy számát érintő hitelezés feltételrendszerét alakította át. A fogyasztók számára kedvező az egyoldalú szerződésmódosítások feltételeinek további szigorítása, a devizában történő eladósodás jelentős korlátozása. Az életbe lépett szigorítások ellenére azonban a lakossági hitelek futamidő alatti kamatozása továbbra sem kellően látható át. A lakossági hitelezési folyószámlák díjstruktúrája gyakran átláthatatlan, nehezen hasonlítható össze, és egyes szolgáltatók közötti váltást a pénzügyi intézmények nem segítik elő.
A lakosságnak nyújtott pénzügyi szolgáltatások piacán a 2010. év második félévében tapasztalt árazási tendenciákkal kapcsolatban az ügyfelek széles körét érintő, kiemelkedő mértékű és trendszerű áremelkedés a pénzügyi szolgáltatóknál nem volt tapasztalható. A pénzintézetek a hitelkamatok általános emelése helyett jellemzően a betéti kamatok alacsonyabb szinten tartásával, illetve a kamatlábak csökkentésével igyekeztek kockázati fedezetüket növelni, a díj-, illetve költségnövekedések jellemzően a fogyasztói árindex emelkedésén belül maradtak. A hitelintézeti tevékenységben figyelhető meg a termékkonstrukciók jelentős átalakítása, elsősorban a jelzálogalapú devizahitelezés megszűnése és helyette új, forintalapú hitelek, hiteltermékek és adósságrendező hitelek megjelenése.
A hitelezést érintő szabályozási környezet legfontosabb változásait csak röviden szeretném, egy-egy mondattal összefoglalni. A jogi szabályozásnak köszönhetően jelentős mértékben szigorodtak a pénzügyi hitelszerződések egyoldalú, az ügyfelek számára kedvezőtlen módosításának feltételei. Így kizárólag a kamatot, a díjat vagy a költséget terhelhetik rá egyoldalúan az ügyfélre, egyéb feltételek azonban nem módosíthatók, új díj vagy költség nem vezethető be a futamidő alatt.
Az ügyfelekkel szembeni tisztességes magatartásról szóló magatartási kódex továbbszigorította az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit. Az ügyfél a módosítás hatálybalépése előtt jogosult a szerződés díjmentes felmondására, ráadásul a hitelintézetnek a szerződésmódosítást megelőző 60 nappal hirdetményben közzé kell tennie a várható fizetendő törlesztőrészlet változását, valamint az ügyfelet postai úton is értesíteni kell.
Rögzítésre kerültek az előtörlesztés szabályai. A jogszabály maximalizálta az előtörlesztési díj mértékét a lakáscélú jelzáloghitelek tekintetében. A havi törlesztőrészletet, illetve a devizában megállapított költségek, díjak összegét az intézményeknek saját deviza-középárfolyamán vagy a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos devizaárfolyamon kell átszámítani. A panasz kivizsgálásáért a fogyasztóval szemben külön díjat nem számíthat fel a pénzügyi intézmény.
A túlzott eladósodottság megelőzés érdekében tett lépések. 2010 során szigorúbbá vált a lakossági hitelezési szektor szabályozása, amely végső soron a hitelezés feltételeinek szigorításához, a lakosság további túlzott eladósodottságának megakadályozásához, a devizahitelezés jelentős visszafogásához és a futamidő alatti egyoldalú szerződésmódosítás korlátozásához vezetett. A kormányrendeletben tiltásra került a kizárólag fedezeten alapuló hitelezés, és kötelezővé vált minden esetben a természetes személy hitelképességének vizsgálata. Az intézkedés azt célozta, hogy a hitelt felvevő törlesztési terhei arányban legyenek a háztartás jövedelmeivel.
Az ingatlanhitelek és gépjárműhitelek esetében korlátozva lett a maximálisan felvehető hitel összege. Nem alapítható jelzálogjog természetes személy devizában nyilvántartott vagy nyújtott, devizaalapú kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására a természetes személy tulajdonában álló ingatlanon.
(13.10)
Egy alkalommal kérelmezheti az adós a futamidő maximum 5 évvel történő meghosszabbítását. Ezért a hitelező nem számíthat fel sem díjat, sem költséget.
2010 utolsó negyedévében a korábbi várakozásokhoz képest tovább nőtt az átstrukturált hitelek aránya: a lakáscélú jelzáloghitelek esetében 5 százalékról 6,1 százalékra, míg a szabad felhasználású hiteleknél 10,5 százalékról 12,5 százalékra. Előrejelzések szerint 2011 végére a jelzálog-hitelállomány 10 százaléka is átstrukturált hitellé válhat. Az átstrukturált hitelek nem jelentenek teljes értékű megoldást, de lehetőséget teremtenek a nehéz helyzetben lévő adósoknak, hogy veszteség nélkül lehetőséget kapjanak arra, hogy megfelelő munkahelyet keressenek, vagy jobb megoldást találjanak problémájuk kezelésére. A hitel kiváltása a problémássá vált hitelt nyújtó intézmény erre a célra kialakított termékének igénybevételével, vagy új finanszírozó hasonló célú termékének felhasználásával történhet.
Az átütemezés és a hitelkiváltás elsősorban úgy segíti az adóst a törlesztés terheinek csökkentésében, hogy a hitel visszafizetésének ütemezését igazítja az adós teherviselő képességéhez.
A 2010 második felében megkötött szerződések esetében legszembetűnőbb változás a devizahitelek és a forinthitelek arányának megváltozása a megelőző időszakhoz képest. A körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló kormányrendelet előírásainak betartása - a hitelezés biztonságosabbá válása mellett - a kihelyezhető hitelek volumenére is jelentős hatással volt. A kitettség-fedezetérték közötti arány limitálása és a háztartást terhelő teherviselő képesség figyelembevétele is az ügyfél által felvehető hitel összegének csökkenését eredményezte. A devizahitelezés korábbi kiemelt szerepe megszűnt. Az euróalapú hitelezés vált meghatározóvá a nem forintalapú és nem jelzálog-fedezetű termékek között; helyettük, mármint a devizaalapú hitelek helyett, rövid idő alatt a forinthitelek vették át.
Az imént felvázolt jogi szabályozások csak átmeneti megoldásokat és csupán az adósok helyzetének javítását szolgálják, amelyeket a szocialista-szabad demokrata vezetés elmulasztott orvosolni, sok más egyéb tényező mellett. Az Orbán-kormány azonban elkötelezett abban, hogy végleges megoldást eszközöljön közös erőfeszítéssel és felelősségvállalással mind a kormány, mind a bankszektor, mind az állampolgárok részéről.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps az LMP padsoraiból.)
