ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az LMP-nek azokról a javaslatairól fogok beszélni, amiket sajnos tárgysorozatba se vett a Ház, de reméljük, hogy szokás szerint átveszik és megvalósítják saját néven. A lakáshitelezési válság egy olyan területéről szólnak ezek a javaslatok, amelyek eddig kívül estek a kormány látóterén. Azokról az adósokról van szó, akik már nem tudják fizetni a hiteleket, és ezért egy hitelező fog rendelkezni az ingatlanjukkal, a bank pedig eladja a követelésüket egy faktorcégnek vagy átadja végrehajtásra.
Az a helyzet, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetektől érkező beszámolók szerint és személyes megkeresések alapján is a legtöbb sérelem ekkor éri a már amúgy is kiszolgáltatott adóst. Hiába tudna esetleg másból fizetni, a lakását potom áron elárverezik, jogtalanul levonják a bankszámlájáról még azokat az összegeket is, amelyeket elvileg védene a törvény, tehát megélhetésre se marad neki. Olyan óriási díjakat és mindenféle mondvacsinált díjakat számolnak ki, amelyek aránytalanok, indokolatlanok, és az amúgy is mélyben levő adóst még mélyebbre taszítják.
Ezért mi törvényjavaslatot terjesztettünk be, hogy mit is kellene tenni velük, a leginkább kiszolgáltatottakkal; a következőkben ezeket azért elmondom, hátha átveszik a javaslatainkat. Először is azt javasoltuk, hogy csak olyan faktoringvállalkozások vehessenek részt ebben, akik mikrohitelezéssel is foglalkoznak, vagyis a faktoring jól működő részét tartsuk meg, ami a kkv-knak hitelez, de a hiénákat tartsuk távol ettől a területtől. Így a hitelt kezelőnek nem az lesz az egyetlen érdeke, hogy az ingatlant hiéna módjára megszerezze, hanem tud segíteni is az adósság rendezésében. Erre kötelezettséget kéne vállalnia, ha átvesz egy hitelt.
Ne legyen automatikus a lakás elárverezése bármilyen kis összegű tartozásnál. Először az adós ingóságaiból és a bankszámlájából kell a tartozást rendezni, ha lehet, és csak azután, ha ez a lehetőség kimerült, lehessen a lakáshoz nyúlni. Ez a fokozatosság elve, amit többször kértünk számon már itt a Házban. A behajtott követelés ne lehessen több annál, mint amivel az adós a szerződés bontásakor tartozott. A PSZÁF-vizsgálatok szerint ugyanis a faktoringcégek sokszor még olyan költségeket is rávernek az adósra, amelyekkel a tartozás meghaladja az eredeti késedelmi kamattal növelt hitel összegét is, pedig a faktoringcég töredék áron jut hozzá a követeléshez. Sajnos, olyan esetleírással kerestek meg minket néhányan, amiben elmondják, hogy az OTP-től átvett hitelt a faktoringcég úgy akarta erőszakosan átütemezni, hogy a törlesztőrészletet megemelné, és sokkal gyorsabban akarja visszaszedni a pénzt. Amit nem szabad Jupiternek, azt szabad a kisökörnek?
A követhetetlen banki középárfolyam helyett javasoltuk, hogy az MNB középárfolyamát kell használni, azt hiszem, ez többeknek átvehető.
Azt is javasoltuk, hogy egy úgynevezett védett számlát hozzunk létre, amely a bankok feladata lenne, és olyan védett forrásból származó jövedelmek érkeznének erre, amit tilos végrehajtani. Így elkerülhető az, hogy a bank megbízására a faktoringcég jogtalanul minden pénzt leemel, amit csak ott talál, és az adós hiába tiltakozik. Ez olyan, mint amikor valaki a kórházban fekvő betegnek még a zsebét is kirabolja. A fogyasztóvédelmi szervezetek szerint ez a leggyakoribb jogsértés, amikor olyan jövedelmekre teszi rá a kezét a faktoringcég, amelyekre a törvény szerint sem tehetné.
Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét jelentősen szűkíteni kell. Ez a lehetőség jelenleg mentesíti a bankokat olyan alapvető társadalmi funkciójuk, például a kockázatok felmérése, kiszűrése és beárazása alól, amelyeket nem lehetne nekik megengedni. Azt is szűkíteni kell, hogy olyan költségeket is ráterhelnek, amiket nem tud már fizetni az adós. Van a kezemben egy hitelszerződés: egy nevetséges, 1,2 milliós hitel részleges előtörlesztési díja 1 százalék; a szerződés módosítása 11 ezer forint, hasonló; a futamidő-csökkentés 4,5 százalék, de minimum 50 ezer forint, több mint egyhavi részlet. Tehát minden egyes apróságért olyan újabb díjakat számolnak fel - ráadásul menet közben emelhetik a díjakat -, ami kétségbeejtő helyzetet teremt egy nagyobb hitel esetén.
Fontos az is, hogy legyen nyilvános, egy adott ingatlan nem szolgál-e más hitelezőnél is fedezetül, ezzel világos lehet az ingatlan teljes terhelhetősége. A végrehajtás költségeit pedig vállalja be az állam, ne maradjon az adósság foglya az adós még akkor is, ha elárverezik a lakását, és a kapott összeg kevesebb, mint a tartozás.
Végül magát a végrehajtási díjat is csökkenteni kell, hiszen végrehajtás alá vont lakásoknál elképesztő nagy nyereségre tesznek szert a végrehajtók.
Ezek tehát az LMP javaslatai. Azt kérem önöktől, hogy fontolják meg, annak ellenére, hogy nem vették tárgysorozatba. Számtalan olyan javaslat van - tavaly augusztusban is már kezdeményeztünk erről vizsgálóbizottságot -, amiben értelmesen kompromisszumra készek vagyunk, és támogatnánk a kormány ilyen törekvéseit.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)
