GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzék el nekem, hogy tételesen nem fogom megmondani, ki az, akivel egyetértek, és ki az, akivel nem, de a mondandómból ez ki fog tűnni.
Engedjék meg, hadd indítsak egy olyan bővített mondattal, amely a 2011. évi XVIII. törvény kapcsán hangzott el itt a Házban: a bankrendszer stabilitása és hitel nélkül nincs fejlődés. A modern gazdaságokban a hitel alapvető fontosságú. Ez kormánypárti oldalról hangzott el. Számunkra - még akkor is, ha Rubovszky képviselő úr elvitatja a javaslattételi jogunkat is - a megoldási javaslatunk arra vonatkozik, hogy az adósok lehetőség szerint ne lehetetlenüljenek el, senki ne maradjon fedél nélkül, de ebbe mi beleértjük a differenciált megoldást is - itt gyorsan hadd hivatkozzam vissza Braun Mártonra.
(13.40)
A közös kockázatviselés szintén fontos számunkra, hosszan lehet arról beszélni, itt a vitában elhangzott, hogy magánember, bank, kormányzat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hitelező jusson a pénzéhez, ne veszélyeztesse ez a megoldás a magyar bankrendszert. Az adósok, a hiteltörlesztők képességének helyreállítása ma Magyarországon minden gazdasági szereplő számára fontos, tehát közös érdek. És azért a végére csak oda kell tennem, hogy olyan megoldást kell találnunk, amely nem rontja a fizetési morált a többi hitelező esetében, ezért fontos az, hogy differenciált megoldás legyen, és lehetőleg hosszú távú megoldás is, a most sürgető problémák mellett. Valójában mit veszíthetnek ezek a szerencsétlenül járt hitelesek vagy bajba jutott adósok? Elveszíthetik a saját erőt, elveszíthetik az eddigi hiteltörlesztést, elveszíthetik a jelzáloggal megterhelt ingatlanukat is, és ehhez még hozzájárul, hogy életük végéig hurcolják ezt a terhet, sőt még az örököseik is megszenvedik.
Mindenképpen kellene beszélnünk arról, itt ma sokan érintették, hogy mennyiben okozója a kormány a gazdaságpolitikájával az árfolyam-ingadozásnak. Itt valaki elejtett egy félmondatot; igen, a kormánynak a felelőssége az, hogy mérlegeljen, hogy annak, amit lépünk, milyen hatása lesz a vállalkozásokra - az exportra termelőkre vagy a hitelt törlesztő vállalkozásokra. Tehát mit jelent egy-egy politikai nyilatkozat, amiről utólag kiderül, hogy kissé felelőtlen?
Az árfolyamváltozás kockázatáról itt az hangzott el, hogy a kormány belekergette - én most szeretnék önöknek erről mondani valamit. Azt az embert, azt a családot nem kellett belekergetni, aki a szomszédjától még 2005-ben is azt hallotta, hogy a felvett, svájci alapú hitelére a havi törlesztőrészlete 3-4-5 ezer forinttal csökkent a korábbihoz képest. Tehát nem kellett reklám, az emberek egymás között adták-vették ezt az információt, és beleszaladtak ebbe a rendszerbe. A gazdasági válságot sokan említették, azt gondolom, hogy nem lehet kihagyni, majd később erre visszatérek, de kell hogy beszéljünk a rendkívül megnövekedett lakhatási költségekről, a közműdíjakról.
Engedjék meg nekem, hogy hadd tegyek föl egy kérdést mindazoknak, akik visszamutogattak nyolc évvel ezelőttre. Tegyék már fel maguknak azt a kérdést, hogy miért 2010 nyarára csúcsosodott ki ez a probléma. Valószínű, hogy ezt is meg kellene válaszolni. És azért beszéljünk arról, amit néhányan érintettek, hogy a szociális támogatások radikális csökkentése ezt a kört igenis érzékenyen érinti. Az adójóváírás csökkentése a 16 százalékos kulcsnál ezt a kört nagyon erősen érintette. A törlesztőrészletüknek elég jelentős részét vette el ez az intézkedés, és hadd tegyek ide egy olyan témát az asztalra, amit szintén, azt hiszem, Braun Márton, de rajta kívül még valaki más is említett, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy a társadalomnak a pénzügyi ismeretei bizony nem felelnek meg a piacgazdasági körülményeknek, tehát itt olyan messzire elmegyek, hogy amikor megoldást kell találnunk, akkor az oktatási rendszerbe be kell vinnünk olyan pénzügyi ismereteket, amelyek ma már nélkülözhetetlenek. (Babák Mihály közbeszól.)
De engedjenek meg nekem valami pikírtet: van mit egymás szemére vetnünk, de azt gondolom, hogy ez nem vezet sehova, mégsem tudom megállni, mivel az államtitkár úr is reggel beszélt dolgokról: szociális népszavazást kezdeményeztek, és ma az államtitkár úr azt mondja, hogy a strukturális átalakulás révén kell javítani a versenyképességünket. A 2002-es lakáskérdések és felelőtlen megváltoztatása, ugyanakkor azt mondja, hogy például a 2000-ben indult gazdasági növekedés ösztönzését várták ezektől az intézkedésektől, most viszont hemzseg azoktól a jelzőktől, hogy kellő mérlegelés, megfelelő idő, a gazdaság teherbíró képessége, fenntartható rendezés, de nem folytatom, mert tudom, hogy ez nem vezet sehova.
Szeretnék arról beszélni, és tudom, hogy azok a képviselőtársaim, akik a csődtörvény kapcsán itt részt vettek a vitában, tudják, hogy mire gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy a magáncsődre vonatkozó javaslatnak itt az ideje, és tényleg meg kellene tenni, mert ez erősen előtérbe helyezi azt, amit az államtitkár úr követelményként reggel megfogalmazott, hogy lehetőleg ne kerüljön sok pénzbe az államnak, és szabályozott adósságrendezés menjen végbe. Tehát amikor megállapodik a hitelező és az adós az áthidaló kölcsönről, a hitelkiváltásról, az átütemezésről vagy a fizetési könnyítésről, ez mind-mind még mindig az adós és a hitelező viszonya, tehát nem igényli harmadik félnek a pénzét.
Feltette valaki a kérdést, hogy miért nem 2008-ban vagy még korábban. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági válság és annak hatása 2008-ban jelentkezett. Gondolom, azért önök közül sokan emlékeznek arra, hogy az első nagy elbocsátások azokban a vállalkozásokban történtek, amelyek exportra termeltek. Elveszítették az emberek az állásukat, elveszítették a rendszeres keresetüket, tehát erre kellett valamilyen megoldást találni azoknak, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Akkor számos intézkedés történt: az elővételi opció, az etikai kódex, a PSZÁF megerősítése, az árverési korlát és a végrehajtás szigorítása. Ma ki lehet mondani, hogy ez kevés volt, hogy ennél több kell, de akkor kérem, hogy beszéljünk tényleg arról a hat pontról, amit mi előtérbe helyezünk. Az egyik az árverés, hogy a monopolhelyzetben lévő végrehajtókat próbáljuk ebből kizárni; a magáncsőd, amit mondtam; a pozitív adóslista; vagy a tiszta lappal való indulás joga.
És talán még egy dolgot hadd tegyek ide: az érdekképviselet és a kormány közti tárgyalás. Képviselőtársaim! Ők azok, akik tudják, mit jelent egy átütemezésnek a többletköltsége vagy bármi más, velük kell tárgyalni azon túl, hogy mi itt a parlamenti patkóban mondunk egymásnak bölcsességeket. És hogy miért? Hát önök vannak kormányon, ezért várjuk önöktől, hogy hozzák elénk, tegyék ide az asztalra a megoldási javaslatukat - az idő sürget. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
