HERMAN ISTVÁN ERVIN
HERMAN ISTVÁN ERVIN
HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma Magyarországon több mint 100 ezer devizaalapú lakástulajdonos került a kamat fogságába, akik ma reménytelen helyzetükben várják a kormánytól a megnyugtató és végleges megoldást.
Ahhoz, hogy a problémát kezelni tudjuk, meg kell ismerni a probléma keletkezésének okait. A rendszer működésének lényege, hogy a free trade elnevezésű kamatcsere- avagy jelen esetünkben kamatspekulációs ügylet tömegesen 2003-tól indult el. Ez azt jelenti, hogy külföldi pénzintézetektől felvették az alacsony kamatozású hitelt, és jóval magasabb kamattal ezt magyar pénzpiacon kihelyezték a bankszektor szereplői. Ebben a közgazdasági környezetben ez lehetséges és természetes volt. A kamatkülönbséget árfolyamkockázat nélkül zsebre vágták ezek a pénzintézetek, hiszen a megkötött szerződésekben a hiteligénylőkre mindezt átterhelték. A kamatkülönbséget még tovább fokozták azzal, hogy egyrészt növelték a hazai hiteldíjakat, másrészt élvezték a svájci kamatszintek 1,5 százalékpontnyi csökkenését. Tették ezt az akkori kormány segítségével, engedélyével. 2003-2004-től ezen felelőtlen pénzpolitika hatására az országot teletömték olcsó forrással. Fedezet nélkül megnőtt a pénzbőség, aminek nem volt meg sem akkor, sem ma a reáltermelési, reálvagyoni fedezete. Ezeket a fedezet nélküli hiányokat kell ma pénzügyileg kezelnünk.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a fenti folyamattal párhuzamosan - az olcsó devizahitelezés, amely egyben pörgette a gazdaságot - a jegybank a délibábos gazdasági teljesítmény mögé bújva magasan tartja a magyar kamatszintet, nem foglalkozván ennek sem akkori, sem a jövőbeli hatásaival. A fenti válságot elfödő gazdasági helyzet után, amikor eltűnik a pénzbőség - gondolok itt a gazdasági és pénzügyi világválságra -, megdrágul az egykori olcsó forrás; hazai - természetes -, a gazdaság által kitermelt forrás pedig nincs. Természetszerű, hogy összeomlik az ingatlanpiac, vele együtt számos mikro-, kis- és középvállalkozás. Fontos tudni, hogy a devizahitelezés áldozatai nem csak az ingatlanpiacról kerülnek ki hazánkban.
Ki a hibás? - joggal tehetjük föl a kérdést. Az imént elmondottak alapján egyértelműen az akkori kormány, a jegybank, a pénzügyi felügyelet felelőtlen gazdaságpolitikáját lehet okolni, akik nem éltek a beavatkozás lehetőségével, és hagyták futni a válság felé az érintetteket. Nem lehet a pénzintézetek felelősségét sem megkerülni, a mohó, kapzsi étvágyuk miatt. Természetesen az egyén felelőssége sem megkerülhető, hiszen senki sem kényszerítette puskával őket arra, hogy ezt az előnytelen szerződést aláírják. Hittek a szirének hangjának - hogy próbáljam azért mégis valamilyen szinten menteni és védeni őket.
Mi lehet most, és mit kell most tennünk? Úgy gondolom, ezt a helyzetet csakis pénzügyi eszközökkel nem lehet rendezni, és ezen belül sincs egyes megoldás. Veszteség nélkül egyetlen szereplő sem tud ebből a helyzetből kijönni: sem az állam, sem a pénzintézet, sem pedig a hitelfelvevő. Mindenkinek áldozatot kell ebben a helyzetben vállalni. A gazdaság beindítása, a jövedelmezőség helyreállítása, új munkahelyek létrehozása, a kamatszint lefaragása a végső megoldás. Ez azonban időigényes és összetett feladat. A rendszerre rakódó folyamatos terhek hatására, hogy ne roppanjon össze a hitel-hitelező-hitelfelvevő intézményrendszer, azonnali műtéti beavatkozásra van szükség.
A hiteleseket több csoportba kell osztanunk: akik tudják fizetni a hiteleket, akik még csúszásokkal vagy nehézségekkel képesek eleget tenni szerződésben vállalt kötelezettségüknek, s akik már tönkrementek. Elengedhetetlen tehát most a nemzeti eszközalap felállítása, amely az ambuláns kezelésen túl képes levezényelni a kialakult helyzetet. Meggyőződésem, hogy a jövőre vonatkozóan elkerülhetetlen egy olyan törvény megalkotása, amely a felróhatóságot, az eladósodottságot, a kármegosztást, azaz a konszolidációt kezeli, a nyerészkedés lehetősége nélkül.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
