KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, néhány gondolat erejéig mindenképpen reagálni kell a kormánypárti vezérszónoklatokkal, illetve az imént elhangzott kormánypárti hozzászólással kapcsolatban. Azt kell mondjam - és Scheiring Gábornak is mondanám -, hogy utólag mi is tudnánk még nagyon-nagyon sok okosságot elmondani, mint amit önök itt elmondtak, visszautalva arra, hogy mit kellett volna úgymond a kormányzatnak csinálnia. Hát, az utólagos okoskodás tudjuk, mennyit ér, és ajánlanám egyébként a kormánypárti képviselőknek, hogy mielőtt elmondják itt az álláspontjukat és véleményüket, akkor próbálják meg egyeztetni azt a kormánnyal, és lehetőség szerint kerüljék azt, hogy egymásnak is ellentmondó állításokat fogalmazzanak meg.
(12.10)
Utalnék itt például arra, amit Zsigó képviselő úr elmondott, utána pedig Kenyeres Tamás képviselő úr itt annak az ellenkezőjét bizonygatta mindannyiunknak. Egyébként megjegyezném a Harrach képviselő úr, illetve a Kenyeres képviselő úr által elmondottakra, hogy a magáncsőd intézményét, amit mi ismételten benyújtottunk az elmúlt napokban, KDNP-s képviselők emlegették, hogy ők ezt már két vagy három évvel ezelőtt kezdeményezték. Tisztelt képviselőtársaim, egy éve kormányon vannak kétharmados többséggel. Ha ezt önök tényleg ilyen nagyon fontosnak tartották a probléma kezeléséhez vagy részbeni kezeléséhez, miért nem nyújtották be? Egyébként már régen elfogadhatták volna ezt a törvényjavaslatot, ha ezt valóban komolyan gondolják.
Mint ahogyan mondtam, a devizahitelezés 2000-ben a 250/2000-es kormányrendelettel indult el Magyarországon. Kezdetben fogyasztásieszköz-vásárlásra és gépkocsivásárlásra használták az emberek, és 2004-től kezdődött az a folyamat, amely a devizaalapú lakáshitelezés irányába mozdult el. Utaltunk arra, hogy ez itt a kormányzatnak egy kényszerű lépése volt. Cséfalvay államtitkár úr azt kérte a képviselőktől, hogy itt olyan javaslatokkal álljanak elő, amelyek a költségvetés számára is elviselhetők. Nos, az akkori kormány azért volt kénytelen megváltoztatni azt a Fidesz által elfogadott lakástámogatási rendszert, mert a költségvetés számára elviselhetetlen terhet jelentett volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Négy év alatt több mint 1000 milliárd forintos többletkiadást jelentett volna a költségvetés számára, ezért kellett a felelősen működő kormánynak annak idején ezt megváltoztatnia. Azzal, amit Cséfalvay államtitkár úr elmondott, egyet is lehetne érteni, csak van a dolognak egy bökije: nem mondott időpontokat, hogy ezt mikor akarja a kormány egyébként megvalósítani, hogy legalább azok, akiket érint a dolog, számíthassanak arra, hogy mikor számíthatnak azokra a lépésekre, amelyeket itt elmondott.
Most szeretnék utalni rá és még egyszer javasolni azokat a lépéseket, amelyek részünkről itt megfogalmazódtak. Tudjuk, hogy a végrehajtásnak milyen anomáliái vannak, és milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a lakástulajdonosok, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Azt mondtuk, hogy az erre vonatkozó jogszabályt már réges-régen lehetett volna pontosítani és javítani, de van egy konkrét javaslatunk. Azt mondtuk, hogy az APEH-nek van egy számítógépes árverezési rendszere, amely teljesen zártan, áttekinthető módon működik. Tessék ebbe a rendszerbe belevinni az árverezett lakásokat, és akkor mindenki számára egyértelművé válik a folyamat, a visszaélések nagy számban elkerülhetőek lennének. Scheiring Gábornak mondanám: ilyen javaslattal rajtunk kívül senki nem állt elő itt a mai vitanapon.
Vagy szeretném azt a javaslatunkat is megismételni, hogy például egy parlamenti bizottságnak érdemes lenne ezzel a területtel foglalkoznia, mert itt számos olyan javaslat elhangzott, amelyeket a kormány figyelembe vehetne, és nemcsak egy zárt körben, a bankokkal folytatott tárgyalás során vehetné ezeket a javaslatokat figyelembe, hanem egyeztethetnének, és itt, a parlament üléstermében elhangzó javaslatokat is figyelembe vehetnék. De arról is szót ejthetnénk, amit Surányi György kifejtett, hogyan lehetne ezt a problémakört kezelni. Például ez is megvitatható lenne, hogy miért utasították el a bankok első lépésben nyilvánvalóan ezt a javaslatot - mert számukra is bizonyos terhet jelentene, hogy a problémát valamilyen módon kezelhessék.
Tehát konstruktívan ily módon kellene hozzáállni ehhez a problémakörhöz, és el kellene már felejteni azt a visszamutogatást, aminek ráadásul sok esetben semmiféle alapja nincs. Erre kérem a kormánypárti képviselőket, hogy így viszonyuljanak azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket mi itt megfogalmaztunk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
