SÁRINGER-KENYERES TAMÁS
SÁRINGER-KENYERES TAMÁS
SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint kereszténydemokrata néppárti képviselőnek, nekem hálás feladat ezekről a dolgokról beszélni, hiszen a parlament szinte teljes egyetértésével arról tárgyalunk, hogy hogyan tudjuk embertársainkat megsegíteni, azokat, akik önmaguktól függetlenül olyan helyzetbe kerültek, amit nem képesek megoldani, csak segítséggel. Ugyanakkor mégsem jelenthet örömet ez a mai nap, hiszen bajba jutott emberekről van szó, olyan emberekről, akik nem képesek olyan életminőségben élni, amilyenben élhetnének, és ez a probléma feltehetően elkerülhető lett volna, ha idejében figyelmeztetik őket arra, hogy az általuk devizában felvett hitel milyen kockázatokkal jár.
Semmiképpen nem tekinthetünk el attól, hogy némi visszatekintést megejtsen az ember. Szocialista képviselőtársaim ezt nehezményezik. Én a 10 vagy 12 hónap kormányzását semmiképpen nem hasonlítanám össze 8 év lehetőségeivel. Azokban az időkben, az Orbán-kormányt követően 2002 után elengedték a devizahiteleket Magyarországon, egy viszonylagos gazdasági stabilitást sugalltak mind a médiák, mind pedig a kormány. A bankok felhasználták a stabilitást arra, hogy marketingjükkel rábeszéljék a hiteligénylőket arra, hogy ezzel a hitelformával éljenek. Mivel a deviza stabil, kiszámítható, garantált, kicsi a kockázata - ilyen szavakat használtak.
Kik vették fel ezeket a hiteleket? Azt lehet nyugodtan mondani, hogy a társadalom legszélesebb rétege. Ezek között előfordultak olyanok is, akik jelenleg is tudják fizetni a kamatokat és a hiteltörlesztést is, olyanok, akik ki tudták pontosan számolni, ez milyen következménnyel jár, urambocsá, még a kockázatra is gondoltak. Természetesen volt egy nagyon széles réteg, amelyik hallgatott a különböző bankok eladóembereire, akik az érvek alapján rábeszélték őket, hogy így lehetőségük van lakást vásárolni, vagy pedig új lakást építeni.
Ebben az időszakban a Bajnai-kormány, hozzá kell tennem, már érezte, hogy valami probléma következett be az előző kormány időszakában, a Gyurcsány-korszakban, és érezte, hogy a devizában eladósodott embereken valamilyen úton-módon segíteni szükséges. Az egyik ilyen - csak példaként emelem ki - intézkedésük volt, hogy bevezették a törlesztőrészlet-plafont. Tehát nyugodtan azt lehet mondani, hogy már a Bajnai-kormány alatt észlelték a problémát, egy-két intézkedést tettek, de ezek az intézkedések, nyugodtan mondhatjuk, inkább csak látszatjellegűek voltak, nem adtak konkrét megoldást a problémára.
(11.00)
A lakáskölcsönöknél felmerült egy ilyen kérdés is a Bajnai-kormány idejében, hogy a kormány garanciát vállal, kezességet vállal két évre - ezzel tulajdonképpen csak a problémák elodázását segítették elő. Bajnai is egyértelműen kimondja, és kérem, erre figyeljünk oda, hogy csak az állam nem vállalhatja át a törlesztést - ezt Bajnai Gordon mondja. Mindeközben a csekkek összegei természetesen nem csökkentek, hanem fokozatosan növekedtek. Ilyen körülmények között kellett ebben a nyolc évben a fiataljainknak és nekünk is úgymond fészekrakáson gondolkodni, ilyen körülmények között kellett felvenni a hitelt. A Fidesz-KDNP a kormányváltás után tulajdonképpen azonnal napirendre tűzte ennek a kérdésnek a megoldását, megoldási lehetőségeit. Mik voltak az első lépések?
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az első lépés az volt, hogy azonnal megpróbáltuk megszüntetni a devizahitelezést a már korábban elmondott feltételrendszer szerint. Létrehoztuk a nemzeti eszközkezelő intézményét, majd pedig a nyolcpontos, devizahiteleseket mentő csomag létrehozását alakítottuk ki. A nyolcpontos csomagból, amit az államtitkár úr is elmondott és felsorolt, néhányat én is kiemelnék. Ilyen volt, hogy a hitelt biztosító intézmény egyoldalúan nem módosíthatott szerződést kedvezőtlenül a hitelt vállalóra; az önkényes kamatemelésnek a tiltása történt meg; a középárfolyamon történő számítás, amit vagy a Nemzeti Bank középárfolyamán, vagy az illető bank - ha számított ilyet - középárfolyamán kellett az átváltáskor számolni; ötévente egy ingyenes előtörlesztési lehetőség is biztosítható. Fizetésképtelenség esetén nem kérhető bankkamat vagy erre vonatkoztatott extra díj. Az ingatlannak az aktuális értékénél nem kérhet többet a bank. Lehetőséget nyitnánk a futamidő meghosszabbítására öt évvel, kérés nélkül is. A Bankszövetség természetesen ezt is itt-ott kifogásolta, sőt szakértők azt is felvetették, hogy ennek a hét pontnak a parlamentben történő elfogadása alkotmányos aggályokat is magunk elé vetít.
Mindezeket a pontokat, amelyeket felsoroltam, a parlament nagy többséggel szavazta meg, a szocialista frakció kivételével gyakorlatilag teljes egyetértés volt a kérdéskörben; 287 fő szavazta meg: a Fidesz, a KDNP, a Jobbik, az LMP és egy független képviselő. Most igen sürgős és hatékony beavatkozásra van szükség, az általam talált adatok szerint ez körülbelül 117 ezer devizahitelest érint, ez 2010. év végi adat, 90 napot meghaladó adósokról van szó, akik már 90 napja nem tudtak fizetni.
A nemzeti eszközkezelővel kapcsolatban mindenképpen egy pillanatra ki kell térni: ennek az intézménynek a működtetésével, tulajdonképpen azt tudjuk mondani, hogy adósok vagyunk, hiszen a szándék elhangzott, de maga a működtetés még várat magára.
Többféle megoldási lehetőség is elhangzott itt a mai napon, én egy lehetőséget tárnék fel, ami talán néhányak számára ismerős lehet, és ami tulajdonképpen egy három pillérből álló segítési lehetőséget vázol a hitelesek számára.
Az első lépés az lenne, hogy a bankok, bővítve a portfóliójukat, olyan új átstrukturálását végeznék el a hiteleknek, amely szélesebb palettát kínálna a még éppen fizetőképes hitelesek számára - ez is egy lehetőség lenne. Ha ezzel nem tud élni az adott eladósodott magyar polgár, akkor állami garanciáért folyamodhat a bank az új átstrukturálás költségeinek fedezéséért, a kormány garanciadíjból fedezhetné ezt. Ha ez sem sikerül, és ez várható, a helyi önkormányzat vagy a nemzeti eszközkezelő szerezné meg az ingatlan tulajdonát, és adná bérbe az adósnak újra, hogy ne maradjon végérvényesen fedél nélkül. Az utóbbi két pillér működtetése természetesen a nemzeti eszközkezelő feladata lenne.
Ez, amiről szót ejtettem, az összes adósnak körülbelül egyharmadát segítené. Ezek az alacsony jövedelműek és a 12 hónapnál már hosszabb ideje törlesztők, akik jelenleg már nem tudják törleszteni a hitelüket. Valószínű, hogy gyorsan kerülnének a családok a harmadik pillérbe, így nyilván azt kellene erősíteni elsősorban, várhatólag az eszközkezelőnek így jelentős mértékben megnő a szerepvállalása. A kormánynak ezért 2011-12-ben körülbelül 10-10 milliárd forintos nagyságrenddel kellene hozzájárulnia ehhez a rendszerhez, majd pedig az ezt követő két évben egy 120-130 milliárd forintos hozzájárulással tudná kezelni a hitelesek ügyét. Ez is lehet egy megoldás, természetesen több más lehetőség is adódhat. Én óriási elvárásokkal vagyok ilyen szempontból a mai napot kezdeményezőkkel szemben, hiszen nagyon remélem, hogy olyan megoldási javaslatokat fognak itt pluszban hozzátenni ahhoz, amit az államtitkár úrtól hallottunk, vagy amit a Fidesz vezérszónoka elmondott, vagy amit már eddig akár a szocialistáktól is hallottunk, amelyek segíteni fogják a kormányt abban, hogy dönteni tudjon a megsegítés módjáról.
Kitérnék még egy dologra, a KDNP-nek az előző ciklusban tett javaslatára, amely elutasításra került, ez még a Gyurcsány-kormány idején történt, ez pedig a családi csődvédelem intézményének a bevezetése. Erre nagyon sok anyagot tudok biztosítani a képviselőtársaimnak, hogy milyen konferenciák voltak ezzel kapcsolatban, meddig jutott tulajdonképpen ennek a csődvédelemnek a kidolgozása, és sajnálattal azt kell mondani, hogy a parlamentben már nem is kerülhetett napirendre sem, hiszen elutasították a kormánypárti képviselők. Természetesen, ha lehetőségünk van rá, akkor ezt a fajta csődvédelmet fel fogjuk éleszteni, és megpróbáljuk valamilyen olyan működő formában bevezetni, amellyel mód és lehetőség lesz segíteni a rászoruló embereken. Hozzá kell tennem, hogy a külföldi tapasztalatok alapján ez nem egy egy-két hónapos feladat, hanem azt lehet mondani nyugodtan, hogy több év feladatának is lehet tekinteni.
Itt többektől elhangzott, hogy ezek a lehetőségek, amelyeket felsoroltunk a rászorulók részére, csak úgy jöhetnek létre, ha a bank is vállalja a megfelelő kockázatot, természetesen a kormány is vállalja, de mindenképpen az eladósodott hitelfelvevőnek is fizetnie kell, vagy módot kell teremtenie arra, hogy fizetni tudja, vagy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy fizethesse a hiteleinek egy részét. Ha csak arra gondolunk, hogy milyen példát mutatnánk azzal, ha most helytállnánk a hitelesek helyett, akkor mindenki azt gondolná az országban, hogy lehet felvenni hitelt szinte átgondolatlanul, bármilyen mennyiségben, és aztán, ha elegen vagyunk, jó sok embert érint ez a problémakör, akkor majd az állam beavatkozik. Tulajdonképpen azért ezzel “az állam beavatkozik” kategóriával kapcsolatban eggyel tisztában kell lennünk: mi avatkozunk be, nem a parlament, hanem azok az emberek is, akik abszolút nem tehetnek arról, hogy mások eladósodnak, az ő pénzükből történik ezeknek a hiteleknek a kiegyenlítése.
(11.10)
Nem szeretném megismételni tulajdonképpen azokat, amiket korábban elmondtak; egypár esetben mindenképpen rászorultam. Örömmel hallottam államtitkár úr hosszú távú elképzeléseit a helyzet megoldására. Bízok és hiszek is abban, hogy ez meg fog valósulni, természetesen azzal a kéréssel, hogy most sürgősen is tegyük meg, amit meg kell tennünk. Ebben a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója rendelkezésére áll, és segíti, amennyire tudja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
