TALABÉR MÁRTA
TALABÉR MÁRTA
TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsősorban gazdasági problémaként tekintünk a lakáshitelesek válságba kerülésére, azonban a probléma megoldása is főként a gazdaság szereplőjévé vált, azonban óhatatlanul megjelenik ez a gond a szociális szférában is, ahogy ezt már több képviselőtársam is említette.
Többektől elhangzott az is, hogy nem egy felelőse volt a mostani kialakult helyzetnek. A lakhatási albizottság pár héttel ezelőtti ülésén is elhangzott egy szociális szakembertől egy nagyon fontos mondat: a jelenlegi helyzetnek három felelőse van: a bankok, az állam és maga az állampolgár.
A lakhatás sajnos Magyarországon önmagában is problémát jelent, hiszen válság nélkül és a devizahitelesek gondja nélkül is sokan éltek és élnek méltatlan körülmények között, és ehhez jött még a válság, ami elsősorban azokat a devizahiteleseket érinti negatívan, akik különösebb önerő nélkül vágtak bele a lakásvásárlásba vagy házépítésbe. Jelenleg ezt a kialakult helyzetet próbáljuk kezelni, és reméljük, hogy eljön az az időszak, amikor nemcsak válságkezelésről lesz szó, hanem nagyobb figyelmet tudunk fordítani a megelőzésre is.
Fontos kezelni - és erről talán kevesebb szó esett a mai napon eddig - a végrehajtási eljárások során tapasztalható visszásságokat. Az árverezésre kerülő ingatlanok rendkívül alacsony áron kerülnek értékesítésre. Ennek egyik oka, hogy a hatósági árveréseken részt vevők összebeszélnek és megállapodnak, hogy közülük ki vásárolja meg a legalacsonyabb áron az adott ingatlant. Az árverésen részt venni kívánó külső személyeket pedig különböző módszerekkel lebeszélik, és itt a különböző módszerek esetében néhányan akár a fantáziájukat is elengedhetik.
Itt mindenképpen jogszabály-módosítást kellene eszközölni a végrehajtási eljárásról szóló törvény ingatlan-végrehajtásra vonatkozó részei esetében, hogy az ingatlan-végrehajtás végső momentuma előtt ne kerülhessenek egymással közvetlen kapcsolatba az árverezők. Az alacsony ár másik oka, hogy az árverési vevő nem vehet igénybe egyáltalán banki hitelt, csak a saját pénzügyi forrásait felhasználva árverezhet.
Egy másik fontos probléma, hogy a bírósági végrehajtásokban a fokozatosság elve csak egy konkrét személy ellen folytatott eljárásban érvényesül. A kezes ellen folytatott végrehajtási eljárásban már nem érvényesül ez az elv, az ő ingatlanának az árverésére az előtt sor kerülhet, hogy kiderülne, hogy a kölcsönt ténylegesen felhasználó adóstól a követelés egyáltalán behajtható-e vagy sem.
Az MSZP egyik vezérszónoka szociális katasztrófát emlegetett. Ilyenkor mindig felmerülnek különböző gondolatok az emberben, hogy hogyan lehet ilyen arcpirító módon kijelenteni valamit, aminek az okozásáért vagy a gond nagymértékű okozásáért ők voltak a felelősek, és hosszú-hosszú éveken keresztül gyakorlatilag nem történt semmi a problémák megoldására. Gondoljunk vissza arra, hogy milyen állapotban volt az ország 2002-ben, mit jelentett a kiegészítő kamattámogatású kölcsönkonstrukció ennek az országnak, milyen mértékben indult meg akkor a lakások és a házak építésének száma a korábbi időszakhoz képest.
(12.40)
Ez egy forintalapú konstrukció volt, amit az új MSZP-kormányzat tudatosan háttérbe szorított, és a lakosságot kifejezetten a devizahitelek felvétele felé tendálta. És azt se felejtsük el, hogy milyen arcátlan dolog volt az, amikor ezt a konstrukciót, illetve az ezáltal igényelhető összeget csökkentették, illetve a jelzáloghitelt is csökkentették, és annak ismeretében államtitkárok, miniszterek még éltek az utolsó pillanatban a lehetőséggel, míg az egyszerű honpolgároknak ez már nem adatott meg.
Egy kicsit még az árverezésekhez, illetve a végrehajtásokhoz visszatérve: 2009-ben 15 ezer kilakoltatás volt Magyarországon, ebből mintegy 340 körüli volt azoknak a száma, amit önálló bírósági végrehajtók végeztek, merthogy egy 2003-as kormányrendelet alapján bírósági végrehajtáson kívül is lehet árverezni. Ezt csak azért tartom fontosnak, amikor arról beszélünk, hogy kié is a felelősség a most kialakult helyzetben, hogy tudatosítsuk, hogy mi is történt 2002 és 2010 között.
Még egy, a lakhatási albizottság ülésén felmerült gondra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyire nem lehet egy kalap alá venni minden problémát. Ez pedig egy Havanna-lakótelepi gond volt, amit ott jeleztek. A társasházak problémája, hogy főként a kisnyugdíjasok, akik megpróbálnak mindent fizetni, nem tudják átvállalni a terheket azoktól, akik sok esetben tudatosan nem kívánják a különböző közterheket, hiteleket fizetni, tehát nagyon-nagyon nehéz jó megoldást találni, de igenis ki kell mondani, hogy differenciálni kell, mert nem róhatjuk a terheket azokra az állampolgárokra, akik a kis pénzük ellenére is megpróbálnak eleget tenni annak, hogy megfizessék azt, amit a szolgáltatók felé meg kell tenniük.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
