VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretnék drámai hangot megütni, pedig a helyzet több mint drámai, de szeretnék köszönetet mondani az ellenzéki képviselőknek, akik aláírták ezt a kezdeményezést, és felsorakoztak az LMP mögé, és annak is nagyon örülök, hogy az alkotmányozás után végre húsba vágó kérdésekkel foglalkozhatunk itt a parlamentben. Annak sajnos kevésbé örülök, hogy a kormányzó pártok képviselői csupán 10 százalékos jelenléttel mutatják érdeklődésüket a téma iránt.
A legnagyobb probléma, ahonnan kiindultunk, a lakáspolitika hiánya az elmúlt húsz évben. Nem volt stratégia, nem volt kiforrott közpolitika, a lakáspolitikára költségvetésből fordított tétel részaránya folyamatosan csökkent, ez az elmúlt húsz év hibája. De az elmúlt húsz év hibája az is, hogy az önkormányzati lakásvagyont először privatizálták, korrupciós úton-módon - itt volt képviselők is részt vettek ezekben az önkormányzati korrupciós mutyikban - elherdálták, és most pedig a szorult gazdasági helyzetbe került önkormányzatok folyamatosan eladják ezt az ingatlanvagyont. A munkásszállók megszűntek, így a mobilitás teljes mértékben lecsökkent Magyarországon, és nincsen se állami, se magán-bérlakásrendszer.
Szerintem fontos az, hogy legelőször tisztázzuk azt, hogy mik a hitelválság okai, és milyen felelősségi körök vannak ezzel kapcsolatban. Az államnak nagy felelőssége van, hiszen a pénzügyi szabályozás eléggé laza volt eddig, és a bankok ezt ki is használták. A pénzügyi kultúra hiányában is hatalmas felelőssége van az államnak, főként az oktatási rendszer tekintetében, hiszen ma Magyarországon egy érettségivel rendelkező embernek nem tanítják meg, hogyan kell egy háztartási költségvetést összerakni, most itt egy vállalkozási projekt költségvetéséről már ne is beszéljünk.
Az állam felelőssége az, hogy a helyzet felismerése után csak félmegoldások jöttek napvilágra, és a cselekvés elmaradt, a moratórium által csak jegelték a problémát. A bankok felelőssége hatalmas, visszaéltek erőfölényükkel, a felelőtlen hitelezés úgy alakult ki, hogy sokszor nem is a bankok, hanem különböző pénzügyi közvetítők, alkuszok útján tukmálták rá a hiteleket a hitelfelvevőkre; mindez az extraprofit érdekében, maguknak a hitelfelvevőknek az érdekeit semmibe véve. Az állampolgároknak is van felelőssége, hiszen sokan erőn felül vettek föl hitelt. Itt a pénzügyi kultúra hiányára is lehet utalni, de talán még nagyobb probléma az, hogy nem láthatták előre a gazdasági válságot, és az akkori erejükhöz mérték ezt a hitelfelvételt.
A jelenlegi helyzetről szólva, becslések szerint Magyarországon jelenleg 1,6 millió darab jelzáloghitel-szerződés van, az átlagos hitelnagyság 4 millió forint, amelynek átlagos havi törlesztőrészlete 15 éves lejárat esetén 40 ezer forint körül van. A jelenlegi hitelállománnyal a háztartások ingatlanának 38 százaléka van jelzáloggal megterhelve. A hitelszerződések 23 százaléka késedelmes, és ezek közül is több mint 105 ezer 90 napon túli késedelmes, tehát követeléskezelőnek átadásra kerülő hitel van, ahonnan egyenes út vezet a végrehajtáshoz mint az adósságrendezés egyedüli megoldásához, mivel a magáncsődről szóló törvényi kezdeményezés iránt semmit nem tett a kormány, lesöpörte az asztalról ezt a megoldást.
(11.30)
A fentebb előadott okok következtében megnőtt a hiteleiket törleszteni nem tudó ügyfelek száma, a PSZÁF 2010 harmadik negyedéves jelentése szerint éves szinten 1 százalék körül alakulhat azon adósok száma, akiknél végrehajtásra kerülhet sor. A bedőlt lakáshitelek - 50 ezer adós - családtagjaikkal együtt 150-180 ezer személyt is érinthetnek.
A nemzeti együttműködés rendszere eddig tétlenkedett, félmegoldásokkal nyitott múlt nyáron, majd jött egy moratórium, amit, mivel nem jöttek érdemi megoldások, habár azt ígérték, ezért is szavaztuk meg mi is a moratóriumot, újabb moratórium követett. Havonta más és más koncepció jött ki a kormányzat boszorkánykonyhájából, körülbelül hatféle eszközkezelő-koncepcióról hallottam, és mivel hétről hétre jómagam és más ellenzéki képviselőtársaim is kérdéseket szegeztek a kormánynak, hétről hétre a semmitmondás volt, tehát, hogy úgy mondjam, a levegőt és a felhőt reszelték, érdemi választ nem kaptunk soha a kérdéseinkre. A kormány csupán a Bankszövetséggel tárgyal, figyelmen kívül hagyja azt a több tucat civil szervezetet, amelyek a hiteleseket képviselik, illetve a kormányzat az ellenzéki javaslatokat is figyelmen kívül hagyja. Kérdem én itt a tisztelt kormánypárti képviselőktől, akik nyolc éven keresztül zengték a bankárkormány kórusát: ki most a bankárkormány? Ki az, aki a bankárok érdekeit veszi csak figyelembe, és figyelmen kívül hagyja az adósokat?
Államtitkár Úr! Meghallgattam az expozéját. Egy dolog nagyon hiányzott belőle: hol van az eszközkezelő? Hol van a kiterjedt közösségi bérlakásrendszer? És mi lesz legfőképpen azon csoporttal, ön három csoportot említett, a harmadik csoporttal, a szociális rászorultakkal? Mi lesz akkor a szociális rászorultakkal, amikor ma Magyarországon az önök politikája megszünteti az alsó középosztályt? A jövedelmek folyamatosan csökkennek, a kiadások folyamatosan nőnek a családoknál, a szociális államot leépítik, és az állam nem védi meg a munkavállalókat, akik tisztességesen dolgoznak minimálbérért vagy nagyon kevés bérért, azokat önök büntetik.
És most rátérnék a szakmai megoldásra. Az LMP egy ingatlanalap létrehozásával oldaná meg ezt a problémát, amely most rövid távon is segítene a bajba jutott hiteleseknek, és hosszú távon pedig megalapozna egy közösségi bérlakásrendszert. Ebben a bankoknak is részt kell venni, igenis. Az ingatlanalap finanszírozásába a bankok bevonásának az erkölcsi alapja az lenne, hogy a jelenlegi lakossági eladósodottságban a bankok aktív és hatékony szerepet játszottak. Az elmúlt két év jogszabályi változásai, magatartáskódex folyamatosan rávilágított, hogy a hitelszerződésekben sok esetben visszaéltek erőfölényükkel, és egyoldalúan alkalmazták a szerződéses feltételeket, minden esetben az ügyfelek hátrányára. A bankok közreműködésével nyílt végű ingatlanalap jönne létre.
Az ingatlanalap célja, hogy az alapba került ingatlanokat bérlakásként hasznosítsa. A volt tulajdonos adós bérelhetné a volt ingatlanát, vagy kisebb lakást kaphatna bérleményként. Az ingatlanok az alapból kikerülhetnek, amennyiben a bérlő helyzete rendeződik, és meg tudja vásárolni az ingatlant. A bérleti díj kezdetben alacsony, hogy az egyébként is feszített helyzetben lévő, ingatlanját elvesztő adós életét rendezni tudja. Egy vagy két év után az alacsony bérleti díjat egy piaci vagy piac közeli bérleti díj váltaná fel.
Egy tőkegaranciával az állam garantálná a bankoknak ezeket a követeléseket, és ezért az alap kezelési szabályzatát természetesen az államnak is jóvá kell hagynia. Az alapkezelő és az alap létrehozása előtt a részt vevő bankok szándéknyilatkozatokat kell hogy aláírjanak a konstrukcióban való részvételről.
A konstrukciót nézzük meg az adósok szemszögéből! Az együttműködés alapja, hogy az adós hozzájáruljon ahhoz, hogy hitele fejében a bank az alapnak értékesítse a lakást, és ezzel a Ptk. és a hitelszerződések lehetővé is teszik. Az alapba azon adósok kerülhetnének be, akiknek hiteleit a bank felmondta, de még nem állnak végrehajtás alatt, azon adósok, akik már végrehajtás alatt állnak, de az ingatlant még nem sikerült végrehajtás útján értékesíteni, úgy, mint az ingatlanértékesítésnél, a volt adós és az alap közötti jogviszonyt is az alapkezelési szabályzatban kell kezelni. A volt adós, továbbiakban bérlő és az alap bérleti szerződést köt. A bérleti szerződés kötelező, főbb elemei az alapkezelési szabályzatban is meghatározásra kerülnek. A bérlő köteles egy állagmegóvást vállalni, viszont egy visszavásárlási joga is lenne.
A bérleti díj meghatározásában, mint már említettem, nagyon fontos a szociális elem. Az alap feladata, hogy a bérlő helyzetére tartós megoldást találjon, amelyek az alábbiak lehetnek. Elsődlegesen a nála meglévő ingatlanvagyonból olyan ingatlant próbál keresni, amit a bérlő a korábbiaknál kisebb hitelből meg tud vásárolni. Eladhatja másnak az ingatlant, de csak azzal a feltétellel, hogy tovább bérelheti, további bérleti díj megfizetése mellett a bérlő legalább három évig az ingatlant tovább bérelheti. Az önkormányzatoknak is eladhatja az ingatlant, de az önkormányzatok is legalább három évig a jelenlegi bérlőnek kell hogy kiadják.
A konstrukció az állam szemszögéből: tehát egyrészről a befektetési jegyekre, amivel beszállnak, tőkegaranciát vállal 80 százalék erejéig a Garantiqa Zrt., százszázalékos állami készfizető kezességet vállal maga az állam. Az államháztartási törvény alapján erre a lehetőség adott. Az ingatlanalapból nem feltétlenül kerülnek ki az ingatlanok, hanem állandó eszközként szerepelnek benne, és megalakulásától kezdve új ingatlanokkal is bővülhet, ezzel megalapozván egy állami bérlakás-portfóliót.
Most is lehetősége van az önkormányzatoknak arra - elővételi joguk van -, hogy megvásárolják ezeket az ingatlanokat, csak hát lássuk be, az önkormányzatok kasszája üres, nem fogják megvásárolni. Tehát azok az információk, amelyek eddig kiszivárogtak, hogy az önkormányzati bérlakásrendszer majd önkormányzati pénzből lesz finanszírozva, ezek nem megoldások. Viszont hogyha ebbe az ingatlanalapba az önkormányzatok bevinnék ezt a lakásvagyont, vagy eladnák, és utána esetlegesen jegyeket vásárolnának föl belőle, akkor az önkormányzatok pénzhez is juthatnának, és mégis működhetne egy közösségi bérlakásszektor.
A konstrukciót nézzük meg a bankok szemszögéből! A bankok a hitelingatlan-konverzió révén megszerzik az ingatlan tulajdonjogát, és az ingatlant beviszik az alapba. Az alapba bekerülő ingatlanokért cserébe befektetési jegyeket jegyeznek. A bankok azért érdekeltek a bevitelben, mert jelenleg csomagokban, 15-30 százalék közötti értéken árulják a követeléskezelők számára a bedőlt hiteleket, tehát mindenképpen megérné számukra az állami garanciával működő ingatlanalapba bevinni az ingatlanokat, onnan később kamatot kapnak, illetve a befektetési jegyeket később eladhatják, amire 80 százalékos állami garancia rendelkezésre állna. A követelés 80 százalékos megtérülése lenne tehát garantált, szemben a 15-30 százalékos jelenlegi követelésértékesítéssel. Az ingatlanokról a jelzálog lekerül, az ingatlanalap szerzi meg majd a tulajdonjogokat.
Hát igen, és most jön a fő kérdés, hogy ki fizeti a cechet. Az ingatlanalap forrásszerzés céljából befektetési jegyeket bocsáthat ki, amelyet bárki jegyezhet, és itt már említettem, a befektetési jegyekre tőkegaranciát vállalna a Garantiqa Zrt. Biztosítandó, hogy az ingatlanalap működjön, az alapkezelő és az alap megalapítása előtt a bankokkal szándéknyilatkozatot, együttműködési megállapodást kell kötni a konstrukció feltételeiről és az abban való részvételről.
Az alap indulásakor mindenféleképpen kell állami forrást biztosítani, de ez töredéke lenne a jelenleg bedőlt hitelek állományának, hiszen a bankok követelését egy hosszú távú beváltási határidejű értékpapírra cserélné. A végrehajtások során a végrehajtást kérők által befizetett, de végső soron az adós által megfizetett végrehajtási költségekből másfél százalékot a végrehajtók a Végrehajtói Kamara számára fizetnek be jelenleg, ez évi 400 ezer végrehajtással, átlagosan 100 ezer forint végrehajtási költséggel számolva évi 600 millió forintot eredményez. Hogyha ezt nem a Végrehajtói Kamarának fizetik be, hanem mondjuk, ennek az alapnak, vagy nincs is szükség ennek befizetésére, az 600 millió forintot jelenthet.
Összegzésképpen elmondanám, hogy a konstrukció lehetővé teszi, hogy a bedőlt hitelek adósai ne kerüljenek kilakoltatással kényszer-élethelyzetbe, és bérlőként lakásukban maradhassanak, biztosítja, hogy az ingatlanpiacra ne zúduljon rá a piaci zavarokhoz vezető nagy tömegű eladási hullám.
(11.40)
Az előbbi két pont következtében csökken az adósok kényszerhelyzetével való visszaélés lehetősége.
A banki finanszírozással megvalósuló ingatlanalapnál maximálva van úgy az állam, mint a bankok potenciális vesztesége. Az, hogy az ingatlanalapnak lejárata van, arra ösztönzi a bérlőket, hogy belátható időn belül valahogy rendezzék helyzetüket, míg az eddig elhangzott esetekben ez nem áll fenn.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)
