VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Kénytelen vagyok azzal kezdeni, hogy Kovács képviselőtársam azt mondta, hogy utólag ne legyünk okosak - azt hiszem, ezt önökre vonatkoztatva lehetne mondani, mert ezen a mai napon van helye a Jobbik, van helye az LMP javaslatainak, és nyilván nekünk, a kormánypárti képviselőknek. Legfeljebb az MSZP-s képviselő barátaink azt mondhatnák, hogy fiúk, piros volt a lámpa, mi átmentünk, igaz, hogy nem történt halálos baleset, de azért tanuljátok meg, hogy máskor ne menjetek át a piros lámpán, ennyi tanulsága már legyen.
Hiszen - és itt rátérek arra, amit eredetileg mondani akartam - ezen a mi planétánkon, a Földön az egyetlen élőlény, akinek felelőssége van, az ember, és az emberek által alkotott közösségek lehetnek felelősek. Ha így tekintünk erre a mai problémánkra, akkor elmondhatjuk, hogy felelős volt nyilván az az állam, amely engedte azt, ami megtörtént, engedte 2003-tól, 2004-től, és 2008-ban, amikor - már itt hivatkozott erre Kovács képviselőtársam - bejött a válság, volt két évük, nem állították le, a piros lámpát nem gyújtották ki, és nem mondták, hogy állj, mert veszély van, legalábbis nem olyan mértékben, hogy valóban megállt volna a veszedelem.
Felelős a bank - az előbb nagyon jól elmondta Herman képviselőtársam, hogy a bankok a maguk pénze, profitja után szaladva, azt hajhászva nagyon sok embert becsaptak, a média segítette a reklámon keresztül azt a felelőtlen hitelfelvételt, amibe nagyon sokan belefutottak. Igen, a bankok felelősségét éppúgy nem lehet megkerülni, mint az előző állam felelősségét, de nem lehet megkerülni az egyén felelősségét sem. Lehet, hogy mi, idősek nem tanítottuk meg a gyermekeinket, unokáinkat arra, amire engem még az édesapám megtanított, hogy fiam, csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Nagyon sokan kinyújtózkodtak úgy, hogy a takarójukat nem nézték meg, hogy mekkora. Az egyén felelősségét sem lehet megkerülni ebben, és azért zárójelben hadd mondjam, hogy próbáljuk legalább most már megtanulni, hogy a gyerekeinket, unokáinkat neveljük erre a felelősségre, hogy vigyázzatok, mert holnap is lesz, és holnap is kellene kenyér az asztalra. És nyilván felelős objektíven már az a válság, amelybe belekerültünk, illetve belekerült a világ, és épp az ingatlanválság indította el egy messze földrészen az egészet, ami aztán ránk is ránk szakadt. És itt állunk mi 2011-ben, és mi, a mai államot képviselők is felelősek vagyunk, és a felelősség terhét, ha tetszik, ha nem, nekünk kell hordozni, ennek a közösségnek, a képviselőháznak, a képviselőknek.
Nyilván lehet mondani, mutogatni a túloldalról, hogy az állam csináljon valamit, de az állam mi vagyunk, nem beszélve arról, hogy az államot mi képviseljük, és a mi döntéseink határozzák meg az állam felelősségét a teendőkben előremutatva, féket vagy éppen szabad utat engedve egy-egy intézkedésnek. Nyilván ez a felelősség nagyon összetett, mert ebben a felelősségben könnyű lenne azt mondani, hogy felvetted a hitelt, akkor fizesd, kiadtad a hitelt, akkor vállald ennek a következményét, de az emberiességet, a másik ember megértését, a szegény emberért, a bajban lévő emberért való felelősséget nem lehet megkerülni; nem lehet megkerülni a lakhatási joghoz való felelősséget, amelyet biztosítani kell mindenkinek, az új alkotmányunk is hangsúlyosan kimondja ezt.
Nyilván felelősek vagyunk azokért, akik rendesen fizetnek. Nem lehet azt megtenni, hogy a rendes fizetőkkel szemben előnyben részesítsük a rendetleneket, a nem fizetőket. Oda kell figyelni arra, hogy kiket segítünk, milyen lakást építettek, vajon mennyire vették figyelembe a maguk szükségét, vagy a kivagyiságot és a gazdagságot akarták hitelből mutogatni, és létszám fölötti nagyságban építettek luxuslakásokat - ilyen is van. Épp tegnap mondta az egyik képviselőtársam, hogy egy társasház közös képviselőjeként éli át, hogy luxusautóval jár az, aki miatt kikapcsolják a gázt a társasházban. Tehát így is felelősek vagyunk a rendesen fizető, becsületes állampolgárokért. Ne felejtsük, az előbb már mondtam a rászorultakért való felelősséget.
Tehát a megosztott felelősség törvényét kell megalkotnunk közösen, mégpedig nagyon sok jó javaslat hangzott már el itt ma délelőtt. Szeretném, ha ezeket a javaslatokat majd, ha újból elénk kerülnek, átgondolnánk. Azt teszem hozzá, hogy azzal a vagyonnal kell gazdálkodnunk, ami keletkezett abból a hitelből, amit emberek felvettek.
(12.30)
Mert az megvan épületekben, luxus- vagy egyszerű lakásban, megvan autóban és plazmatévében, sok mindenben. Nyilván nem az adófizetők pénzéhez kell először nyúlni, hanem azzal kell megtalálnunk az okos, felelős gazdálkodást, ami a felvett hitelekből megvalósult.
Én nem tudom, nem rendelkezem a bölcsek kövével, és egyikünk sem rendelkezik, de azt hiszem, hogy közösen, ha egy akarattal azon leszünk, hogy ami egyszer elromlott, most már mindegy, nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét, de a magunk felelősségét nem tudjuk másra hagyni, nekünk kell megoldani, ehhez kell megtalálni a bölcs döntések sorát, és úgy látom a kormány képviselőjeként vagy a kormányzat mögött álló képviselőként, hogy a kormány igyekszik. Eddig, az elmúlt egy évben is megtett mindent, és hadd mondjam így, nagyon népiesen: sokan törik a fejüket azon, hogy hogy lehetne a legjobban megoldani ezt a kérdést.
Köszönöm, hogy önök is ezen törik a fejüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
